Az 1997/1998-as szezon után újra OBI/B-be jutott a BEAC Vízilabda csapata
Az előző szezonban szerzett bronzérem után még nem vállaltuk, az idei ezüstérem után azonban szerettük volna megméretni magunkat, és felvenni a versenyt egy osztállyal magasabban kvalifikált csapattal. Az osztályozó mérkőzéseken a Kecskeméti Vízilabda Egyesület ellen játszott csapatunk, és két győztes mérkőzéssel 27 év után újra kivívta a feljutást az OBI/B-be.
A Kecskeméti Vízilabda Egyesület az OB1/B bajnokság 14. helyén végezett és olyan csapatot is legyőztek a bajnokságban, mint a VIWA OSC, akik ezüstérmet szereztek az OB1/B-ben. Az első mérkőzést Kecskeméten játszottuk. A mérkőzés elején gyorsan 0-2-s vezetést szereztünk, de már az első negyed végén látszódott, hogy a 25 méteres helyett 30 méteres pálya és 7 perc helyett 8 perces negyedek nagyon fárasztóak lesznek csapatunk számára. A második és harmadik negyed nagy részében a kecskemétiek magabiztosan vezettek, azonban az utolsó negyedben egy nagyszerű szériát produkálva sikerült 10-10-re kiegyenlítenünk.
A 10-10-es eredmény után büntetőpárbaj következett. A lélektani előny nálunk volt a végjáték kezdetén valamint a hit és akarat is megvolt a csapatban, hogy ezt már nem lehet elvesztenünk! Végül 5-3 arányban diadalmaskodtunk a büntetőpárbajban.
Kecskeméti Vízilabda Egyesület – ELTE-BEAC 10-10 (2-2, 3-3, 3-2, 2-3) büntetők után: 3-5
gólszerzők: Horváth Attila 5, Szőke Benedek Péter 3, Festő Hegedűs Bence 2, Kecskeméti Koppány 1, Porvan Hunor 1, Marsa Ádám 1 illetve Sipos Balázs 4, Lakatos Máté 3, Buzás Gábor 3, Somogyi Áron 2, Gönczy Dominik 1, Hárai Gergő 1, Diaz Rojas Kristóf 1
A második mérkőzést közel 16 óra elteltével játszottuk hazai pályán, a margitszigeti Széchy uszodában. Ebben a medencében alapoztunk az idei év telén és itt tanultuk meg majd gyakoroltuk be az új védekezési és támadási formáinkat. Abban a tudatban ugrottunk medencébe, hogy ha győztesen hagyjuk el a pályát, akkor megvan az osztályozó és nem kell harmadik mérkőzést játszanunk.
A mérkőzés nem indult jól számunkra, mert már 1-4-et is mutatott az eredményjelző a Kecskemét javára. Ez után sikerült felzárkóznunk 5-5-re és egészen 7-7-ig fej-fej mellett haladt a két csapat. A harmadik negyedben viszont elléptünk 10-7-re, amely előnyt a mérkőzés végéig megtartottunk és 12-9 arányban megnyertük a második osztályozó mérkőzést is, ami egyben azt jelentette, hogy csapatunk feljutott az OB1/B bajnokságba!
Hatalmas volt a játékosok öröme és a kilátogató szurkolók vastapssal köszönték meg a látottakat és átélt élményt. 1997 után, majd 27 évet várva, újra OB1/B-s vízilabda csapata van az ELTE-BEAC-nak!!!
ELTE-BEAC - Kecskeméti Vízilabda Egyesület 12-9 (1-3, 4-3, 5-1, 2-2)
gólszerzők: Molnár Krisztián 5, Lakatos Máté 2, Buzás Gábor 2, Sipos Balázs 2, Gönczy Dominik 1 illetve Szőke Benedek Péter 3, Horváth Attila 3, Festő Hegedűs Bence 1, Antal Dávid 1, Porvan Hunor 1
Bóbis Máté, a csapat edzője a mérkőzés után azt nyilatkozta, hogy, „az, hogy sikerült kiharcolnunk az osztályozón való részvétel lehetőségét a bajnokságban már önmagában siker volt. A két mérkőzésen fegyelmezetten, nagy akarással játszottunk, voltak hullámvölgyeink, de mindig jött valaki, aki kirángatta ebből a csapatot és így tudtunk nyerni, aminek köszönhetően sikerült a feljutás az OBI/B bajnokságba. Távlati célunk volt ez, de most jött a lehetőség és nagyon örülök, hogy éltünk vele, és a következő szezonban magasabb szinten játszhatunk! Gratulálok a csapatomnak az egész éves teljesítményhez! „
Buzás Gábor (Raul), a csapat játékosa a feljutás értékelését kicsit messzebbről kezdte: „Három évvel ezelőtt Várhelyi Zoli azzal a céllal kereste meg a mostani csapat magját, hogy pár szezonon belül OB1/B-s csapatot szeretne túlnyomóan ELTE-s hallgatókkal. Ez akkor elég távolinak tűnt, tekintve, hogy a nem túl fényes kilencedik helyen végeztünk. A tavalyi, második szezon már sokkal szebb volt a megszerzett bronzéremmel, de még itt is kaptunk fájó pofonokat a végjátékban, ami szintén azt mutatta, hogy nem állunk készen a magasabb osztályra. A harmadik szezonra megérkezett hozzánk Bóbis Máté edzőnek, ami az eredmények, a mutatott játék és a hangulat alapján kiváló döntésnek bizonyult. Azt a játékot, amit elképzelt év elején, a szezon utolsó hat, legfontosabb meccsén nagyjából vissza tudtuk adni a vízben. Közben évről évre olyan játékosok is érkeztek hozzánk, akik nem csak nagyon jól vízilabdáznak, hanem a civil életben is hasonlóan gondolkodnak, mint a már ittlévők. Ezáltal pedig bátran mondhatom, hogy egy nagy baráti társaság lettünk, akik szeretnek együtt időt tölteni a medencén kívül is. Az utolsó mérkőzéseket azzal nyertük meg, hogy jobban szeretjük egymást, jobb kapcsolatban állunk egymással és sokkal jobban akartuk, mint bármelyik ellenfelünk. Igazi csapattá váltunk, akik képesek az utolsó utáni energiájukkal is küzdeni a másikért. Úgy gondolom az idei szezon végén megmutattuk, hogy megértünk a feljutásra. Csak gólkülönbséggel maradtunk le a bajnoki címről, majd az osztályozó meccseken oda-vissza meg tudtuk verni a Kecskemét csapatát. Ezzel pedig elértük azt a célt, amit Zoli felvázolt három évvel ezelőtt. A csapat nevében köszönjük szurkolóinknak az egész éves támogatást! Hajrá ELTE!”
Várhelyi Zoltán, szakosztályvezető elárulta, „éreztük, hogy itt valami nagyon nagy dolgot vihetünk végbe annak fényében, hogy az utóbbi hetekben minden játékos odatette magát mind az edzéseken mind az utolsó kettő OB2-es fordulóban. Összesen hat hét alatt hat mérkőzést nyertünk meg a szezon legnehezebb szakaszában! 2016-ban vettem át a csapatot és akkor 10 játékosunk volt a Budapest bajnokságban, tehát nagyon mélyről indultunk. Mostanra ott tartunk, hogy 56 igazolt játékosunk van három bajnokságban és egyre jobb szereplést produkálunk mindenhol. 2019-ben fogalmaztam meg azt a célt, hogy szeretnénk az OB1/B-ig eljutni az ELTE-BEAC csapatával 2025-re és ezt a célt egy évvel korábban sikerült elérni mind terveztem! Hosszú utat jártunk be a szakosztálynál, amire ide kerültünk, de a befektetett munkának volt eredménye és nagyon köszönöm ezt minden játékosnak, hogy hittek bennem, hittek a csapatban és legfőképpen magukban!”