Délelőtt még elhoztuk a sporteszközöket (pingpong, tollas, íjászat) és irány a telep. Ahogy kiértünk a telepre Kriszta már ismerősként fogadott minket és minden elő volt számunkra készítve. Az elmúlt napok viharjai tönkretettek pár sátrat, emiatt a többi biztonságosan össze volt csukva.

Első feladatként ezeket gyorsan felállítottuk, hogy ne kapjunk napszúrást a krumpli pucolása közben. Gyorsan neki is álltunk, hogy minél hamarabb kész legyen a finom paprikáskrumpli. Mire minden a bográcsba került, addigra megérkeztek a tanszéki és kari munkatársak, családtagok. Egy probléma volt ezzel a nappal, hogy egy tanszéki doktori védést is meg kellett tartani. Szerencsére a mai modern világban ezt egy laptoppal is meg tudtuk oldani. A sörpadon ülve és beszélgetve figyeltük kollégánk előadását. A védése sikeres volt.

Ezután kezdődhetett a tényleges szórakozás. Vízre kerültek a kenuk, a kajakok és a SUP-ok is. A legnagyobb sikere, ahogy tavaly is, a SUP-nak volt. Egymás kezébe adtuk át a lapátot. A vízen közben edzettek a profi sportolók és úszkált egy hattyúcsalád. Mivel ekkor már nekem is lecsengtek a szervezői feladataim, én is vízre szálltam egy SUP-pal és segítettem azoknak, akik még nem használtak ilyet. Ezután egy kettes kajakba száltam át, amelyet kihívtak egy versenyre a vízen lévő kenuban ülő kollégák. Gyors lapátolás, csapkodó víz és nagy mosoly jellemezte a versenyt. Nagyon kellemes volt az idő és a vízen lenni, de ekkor elkészült a paprikáskrumpli. A járművek partra szálltak és nekiálltunk az ebédnek. Olyan jól sikerült, hogy a bográcsban nem is maradt semmi. A jóllakott kollégák egy kellemes beszélgetésbe kezdtek bele, amely az estébe nyúlt. Végül pakoltunk és elhagytuk a telepet. Idén is nagyon jól éreztük magunkat. Köszönjük a BEAC sportpályázatának a lehetőséget!