Fontos láncszem esett ki a kezdőcsapatból, miután az amerikai hátvég, Morgan Green múlt heti, PINKK ellen elszenvedett bokasérülése nem jött rendbe, így civilben foglalt helyet a padon. Helyén a csapatkapitány, Koch Dóra kezdett, aki triplával egalizálta Manis faultos kosarát a második percben. Innen 7-0-át csinálta a hazai gárda (10-3), majd érkezett Tóth Franka, aki hat ponttal hozta vissza a mieinket a meccsbe (10-9). Nem ízlett a TF kellemetlen védekezése, rendre dadogott a kezünkben a labda, így Pusztai kosaraival 20-14-re vezetett a házigazda a kisszünetben.

Továbbra is Pusztai felelt a TF pontokért, nyolc egységre hízott a fehérmezesek előnye (24-16). Ana Vojtulek fújt riadót, és harcolt ki többször is büntetőt a palánk alatt – kár, hogy az első büntetőkkel rendre hadilábon állt, így a TF előnye sem olvadt (33-25). A félidő vége azonban végre a mieinknek sikerült jobban, Ana Vojtulek és Tóth Franka is szépen dolgozott a palánk alatt, Milkovics Réka duplája pedig az egyenlítést is elhozta – 34-34-gyel mentek a csapatok a nagyszünetre.

Hogy mi történt a nagyszünetben, jó lenne megfejteni, de tény: megint rettentően elrontották a lányok a harmadik tíz percet. Bekezdett a TF, Dúl Panka két triplájával, 14-2-vel villámgyorsan alakított ki kétszámjegyű különbséget a hazai csapat (48-36). Ismét horvát magasemberünk, Ana állt csapata élére, ám a 28. percben ötödik faultot is ráfújták, ezzel pedig végképp fonalat vesztettek lányaik. A 3. negyedet nagyon csúnyán, 16 ponttal veszítették el, ez pedig előrevetítette, hogy szoros eredményre sincs esély (61-45).

A TF nagy önbizalomat kapott a megszerezett előny birtokában, az első félidőben rendre lecsorgó távoli kísérletek most szinte mind célt értek, míg a mi oldalunk leginkább a remekül játszó Tóth Franka igyekezett menteni a menthetőt. Egyedül azoban kevésnek bizonyult – 78-59-re maradtak alul lányaink végül a TFSE otthonában.

Világvége nincs, de komoly pofont kapott a csapat a BKG elleni fontos találkozó előtt. Nincs idő keseregni, ezen a héten már csak az lebeghet mindenki szeme előtt, hogy akármilyen felállásban is, de javítani kell a szombati rangadón.

FSE-MTK - E.ON ELTE BEAC 78 -59 (20-14, 14-20, 27-11, 17-14)

TFSE-MTK: Theodoreán 10/9, Németh 4, Manis 11, Dúl P. 13/6, Dúl T. 6/3. Csere: Szeitl, Pusztai 14, Turi, Hegedűs 10, Marshall, Burján, Király 6/6,

E.ON ELTE BEAC: Koch 5/3, Angyal 5/3, Vojtulek 19, Orosz 3/3, Tóth 17. Csere: Benke, Katona 1, Milkovics 4, Radócz 2, Juhász 3.

Magyar Bianka: Hiányoztak már ezek a sikerek, mert tudtuk, hogy jó csapatunk van, de a munkát a győzelmek minősítik. Nehéz helyzetben volt a BEAC, hiszen nem játszhatott az irányítója, átérezzük a helyzetüket, hiszen mi is jártunk már hasonló cipőben. Csapatként győztünk, amelyből mindenki kivette ma a részét. Húsz eladott labdára kényszerítettük az ellenfelet, ez a jó védekezést minősíti, illetve volt húsz asszisztunk, ez pedig a jó támadást és az összjátékot mutatja. Tóth Franka mindenképpen dicséretet érdemel, hiszen jó szezonja van, ma is jól játszott. Ezen az úton kell tovább haladnunk, hiszen nagy energiák rejlenek még a csapatban.

Mészárosné Kovács Andrea: Nem kezdtük jól a találkozót, a nagyszünetre azonban sikerült felzárkózni. Várható volt, hogy a harmadik negyedben a TF egy erős ötössel jön fel, számítottunk rá, de nem tudtunk reagálni erre, ismét pontatlanul kezdtük a játékrészt. Ana Vojtulek kipontozódása volt a kegyelemdöfés számunkra, onnantól mentálisan nem hittünk magunkban. Nem értem, hogy miért nem vállalkoztunk, vállaltunk el, olyan szituációkat, amelyeket gyakorlunk? Az első félidőben magasposzton még érvényesülni tudtunk, a másodikban már semmi sem valósult meg ebből. Ma nem működtünk csapatként és ezen változtatnunk kell a jövőben.

Theodoreán Alexandra: Igazi csapatmunka volt a mai! A szünetben beszéltük a lányokkal, hogy nem is baj az, hogy egálról futunk neki a második félidőnek. Minden számításunk bejött és tudtuk érvényesíteni az akaratunkat. Azt kértem a csapattól, hogy ez legyen egy harcos mérkőzés és az is lett. Nagyon boldog vagyok és örülök, hogy egy ilyen összecsapást játszottunk, főleg olyan hangulatban, amit a két fél szurkolótábora varázsolt a lelátón ma este. Öröm volt pályán lenni. Igazi fővárosi rangadó volt!

Tóth Franka: Úgy mentünk ki a pályára a félidő után, hogy nálunk van a lélektani előny. Aztán valami történt velünk a harmadik negyed elején, ami már sokadjára fordul elő, bealudtunk. Pedig az volt a terv, hogy ráteszünk még egy lapáttal, de nem így lett. Azon fogunk dolgozni a továbbiakban, hogy ne forduljon velünk ilyen elő többször.