Két évvel azután, hogy a harmadosztályból feljutott a másodosztályba, az OB I/B-be, a BEAC vízilabdacsapata már az OB I alsóházi együtteseivel vívott osztályozón mérhette össze erejét, vagyis a világ egyik legerősebb bajnokságában szereplő klubok ellen játszhatott éles meccseket. Utoljára egy emberöltővel ezelőtt, még 2000-ben fordult elő, hogy az ELTE csapata az elsőosztályban vízilabdázhatott. A csapat a szintén OB I/B-ből érkező PVSK-t és az OB I-es KSI-t le tudta győzni, a többi mérkőzésen kikapott, de így is mindenki büszke a klubnál az idei szezonban mutatott teljesítményre. Hiszen fél éve még csupán párás ötlet volt a szintlépés lehetősége.

„Miután az OB I/B alapszakaszában másodikok lettünk, az új lebonyolítás alapján elindulhattunk a másodosztályú feljutók és az elsőosztály alsóházi csapatai alkotta osztályozón. Több héten keresztül gondolkoztunk, hogy van-e értelme elvállalni. Azt tudtuk, hogy a felkészülési rendszerünkön nem fogunk változtatni, mert nem is tudunk. De a szövetséggel, a csapattal, a vezetőkkel zajló többkörös egyeztetés után úgy döntöttünk, hogy belevágunk. Megmondom őszintén, nem nagyon tudtam, hogy mire számítsak” – idézte fel a múltat Bóbis Máté, a BEAC vezetőedzője, aki a Vasas utánpótlásában is dolgozik.

Úgy gondolta, akad 1-2 olyan csapat az alsóházban, amelyik ugyan megüti OB I-es szintet, de lesz lehetőség jó mecset játszani, akár pontot is szerezni ellene. Ehhez szükséges volt, hogy a játékosokat, akik az idei szezonban halmozták a sikereket a másodosztályban (13 mérkőzés/11 győzelem), ne tántorítsa el, hogy sorozatban nagyobb arányú vereségeket fognak elszenvedni. „Sokat kellett beszélgetni a srácokkal arról, hogyan kezeljük majd a sima vereségeket. Tudtuk, hogy nem fogunk bennmaradni, ezért azt tűztük ki, hogy szerezzünk egy pontot a bajnokságban. Jó időben jött is az első győzelem, mert már éreztem, hogy ahogy jönnek a pofonok, lehet, hogy egy idő után megbicsaklunk. Ám a srácok belátták, hogy nekünk most ez az utunk, így könnyebb volt motiválni őket.”

Minden bejött a KSI ellen

Óriási pozitívumnak tartja, hogy a BEAC kétszer is pontot tudott szerezni, a nagyobb arányú vereségeink pedig kalkulálhatóak voltak. Megkértük, hogy a KSI elleni 9-13-as és a PVSK elleni büntetőkkel megnyert meccsekről részletesebben is meséljen.

„A KSI ellen az volt a kulcs, hogy az ellenfél esélyesként játszott ellenünk, emiatt fiatal játékosaik picit megremegtek, nekünk pedig azon a meccsen tényleg minden sikerült. Nagyon jó kapusteljesítményt láttunk Pápai Mártontól, és jöttek a blokkok is. Szép, illetve szerencsés gólokat is tudtunk lőni. Amikor visszajöttek volna a mérkőzésbe, akkor találtunk mindig egy-egy gólt, volt egy-egy védés. A forgatókönyv 100 százalékban nekünk kedvezően alakult. A PVSK ellen más volt a helyzet, elképesztően nagyot küzdöttünk. Az, hogy az utolsó négy percben, négygólos hátrányból vissza tudtunk jönni, tényleg fantasztikus dolog. Bár közhelyes, de ez a győzelem tényleg a szív diadala volt, hiszen sérülések, betegségek miatt kevesebben is voltunk. Komolyan mondom, azért a négy percért is megérte már elindulni az osztályozón. Edzői karrierem egyik legnagyobb élménye volt, hogy döntetlenre mentettük a meccset, és ötméteresekkel tudtunk nyerni.”

Bóbis úgy látja, az osztályozó meccsek jelentős részében az első két negyedben eldőltek a mérkőzéseink, ám pozitívum, hogy a harmadik és a negyedik negyedek közül többet döntetlenre mentettünk vagy megnyertünk. A Miskolc elleni hazai meccsünket kifejezetten sajnálja, nem sikerült szorosabb eredményt elérni, bántóan simán kaptunk ki (4-15), pedig nagyon jó mérkőzést sikerült összehozni sok nézővel.

„Azután, hogy megszereztük a második győzelmünket Pécsen, egy kicsit lazábbra engedtük a gyeplőt, ez meg is látszódott az eredményekben, de nem volt széthúzás ezután sem. Le a kalappal a játékosok előtt, mert megcsinálták, amit megbeszéltünk. Van egy alapjátékunk, ami egyszerű taktikára épül, ezt nem is nagyon kell bonyolítani, időnként igazítani kell az ellenfélhez. Fizikálisan erősebb, és sokkal jobb edzettségi állapotban lévő ellenfelek ellen kellett játszanunk, a szoros emberfogás ellen akadtak is problémáink, nem úgy, mint az OB I/B-ben. Hatalmas a különbség ilyen tekintetben is. A győzelmeken kívül egy-egy negyedben tudtuk tartani a lépést az ellenfelekkel. A hat a hat elleni védekezésünk szerintem jó volt, a jövőre nézve hasznos volt látni, mennyire működött. Egy-egy játékost semmiképpen nem emelnék ki, tényleg az egész csapat teljesített jól. Mindenki tudta a feladatát, ki az, akinek lőnie kell, akinek gólpasszt kell adni, aki be tud menni a második center posztra. Fegyelmezettek voltak a játékosok, és szinte kivétel nélkül minden helyzetben próbálták csinálni, amit kértem. Szeretném, ha ez a szellemiség megmaradna.

A kísérleti év után bombaerős mezőnnyel indul az idény

Bóbis Máté jelzi, ez egy kísérleti év volt, hiszen idén már emelt létszámmal, 16 csapattal indul az OB I/B, az első négy helyezett játszhat osztályozókat az OB I-es csapatok ellen. Mivel a két legjobb OB I/B-s csapat mellett két OB I-es klub (Miskolc, KSI) is a másodosztályban kezd, bivalyerős lesz a mezőny.

„A KSI és a Miskolc OB I-es kiesőként nagyon erős, biztosan vissza akar jutni, a PVSK OB I-es költségvetéssel újra fel akar jutni, a Csepel is felfelé törekszik, ahogyan a Gödöllő is. Lesz csapat, amelyik nagy energiát és erőforrást biztosít majd igazolásokra, úgyhogy valószínűleg bravúr kell, hogy bejussunk az első négybe. A keretünk megvan, hogy mire lesz elég, azt majd meglátjuk. Úgy érzem, az OB I/B-ben az első 7 hely egyikén kellene végeznünk. Ha a legjobb négybe jutunk, akkor nyilván újra meg lehet próbálni az OB I-es osztályozót, de ezt majd akkor ráérünk eldönteni. Ha maradunk a második vonalban, akkor pedig az éremért kell küzdenünk a rájátszásban. Annyi különbség biztosan lesz, hogy az idei szereplés után a következő szezonban már mindenki minket akar majd megverni, erre fel kell készülnünk.”

„Ha 2050-ben felnyitjuk a 2026-os évkönyvet..”

Várhelyi Zoltán, a vízilabda szakosztályunk vezetője mérhetetlenül büszke a csapatra, hiszen néhány éve teljesen másképp festett a vízilabdaélet az ELTE-n. „2021-ben elindítottam a csapatot az OB II-ben a nulláról edzőként, 5 év elteltével 3 csapatunk van a szakosztályban saját edzőkkel, és az egyik az első osztályban játszott osztályozó meccseket. Azt kívánom, bárcsak más egyetemi csapatok, a Corvinus, a BGE, a Metropolitan is hasonló utat tudnának bejárni. Persze a saját bőrömön tapasztalom, a civil munka mellett mennyi energiabefektetéssel, önfeláldozással jár ez, mennyi ambíció szükséges hozzá. Összességében nagyon büszke vagyok arra, amit elértünk.”

Annak ellenére, hogy tavaly decemberben nem tűnt úgy, hogy adottak a feltételek az OB I-es szerepléshez. Emiatt ő nem támogatta az osztályozós projektet.

„Úgy voltam vele, hogy ne vállaljuk, mert fizikailag, szellemileg, taktikailag nem értünk még meg erre a szintre. Ez olyan, mint amikor a középiskolából bekerülsz az egyetemre, folyamatosan teljesen más szinten kell teljesíteni. A mi heti három edzésünk például kevesebb, mint a fele a profik edzésmennyiségének. Ám a többség akarta a csapatból az osztályozót, ezért vállaltuk az indulást, s ekkor ki kellett tűznünk egy célt. Egy pontot akartunk szerezni. Ebből lett aztán öt. Ha 2050-ben felnyitjuk a 2026-os évkönyvet, és megnézzük majd a szereplésünket, azért nem fest majd rosszul akkor sem.”

Veszélyes a folyamatos túlteljesítés

Várhelyi felhívja a figyelmet: a csapat folyamatosan túlteljesíti a célokat. A 2024-2025-ös bajnokságban friss feljutóként a kiesés elkerülése helyett simán bennmaradt az OB I/B-ben, majd idén pedig az első hatba kerülést kitűzve második lett, és az osztályozóban játszott első osztályú csapatok ellen.

„Civilben egy multinál dolgozom, látom, hogy milyen az, amikor folyamatosan túlteljesít egy csapat, és ennek nem mindig van jó vége, ezt megmutatta az utolsó négy meccsünk is, ahol nagy vereségekbe futottunk bele. Látszott, már nem tudunk új célokkal motiválni, hiszen többet elértünk, mint amiről álmodtunk. Ráadásul mi nem úgy teljesítettük túl a célokat, hogy alacsonyra lőttük be őket. A nagy kihívásokat is sorra megugrottuk. Ennek az egyik oka, hogy egyszerűen jól érzik itt a srácok magukat, Máté pedig csodásan összerakja ezt a csapatot.”

Ahhoz, hogy a BEAC ilyen szintre jusson vízilabdában, kellett a vízilabda szövetség (MVLSZ) és az ELTE hathatós segítsége. Az egyetem és a vízilabda szövetség összességében több millió forinttal támogatta a csapat szereplését.

„Ha a szövetség vezetője, Madaras Norbert és az ELTE kancellárja nem működik együtt ilyen szorosan, nem tudtuk volna mindezt megoldani, hálásak vagyunk nekik. A közös támogatási összeg nagyjából el is ment utazásra, kommunikációra, szervezésre, a meccsek biztosítására, az edzésekre és minimális prémiumra a játékosoknak a szezon végén. Új szint volt, hogy az OB I-ben biztonsági embereket kellett hívnunk a meccseinkre – ez alól felmentést kaptunk idővel, de így is megoldottuk –, minden meccs előtt és után videós tartalmakat kellett gyártanunk, sajtótájékoztatót kellett szerveznünk a mérkőzések után. A videós tartalmaink egészen jól mentek, volt, hogy több ezer lájk, sok megosztás érkezett rájuk. A csapatunk népszerűsége szinteket ugrott, volt olyan meccsünk, ahová 250 ember is kijött, ez OB I-es szinten is szép szám. A meccseinken ott volt a női és a férfi szövetségi kapitány, a szövetség elnöke, Madaras Norbert vagy a válogatottban játszó Manhercz Krisztián” – magyarázta a szakosztályvezető.

A következő nagy lépés Várhelyi szerint az lenne, ha el tudnák kezdeni építeni az utánpótlást, ami a hosszútávú tervként létező OB I-es indulás egyik alapvető kritériuma. „Ez nagy falat, kell hozzá infrastruktúra, sok edző, adminisztrációs munkatárs, biztos anyagi alap. De fel van írva régóta a feladat, el kell kezdenem felkeresni a gyakorlóiskolákat, gyerekeket toborozni, megkeresni az önkormányzatokat. Illetve ott van még a női csapat megszervezése, amelyhez egyelőre nem találtunk elég embert, de rajta vagyunk.”

Ambícióból továbbra sincs hiány a vízilabdásainknál.

Szerző: Gabay Balázs

Fotó: Simó Szabolcs