Szép táblapontszámmal (76), 20 év szünet után jutott az NB I-be a BEAC az NB II Breyer csoportjából. Tisztázzuk: a másodosztályba jutott most fel a BEAC, igaz?
Igen, a Szuperliga az elsőosztály. Ott azért zömmel túlszponzorált, nagyon nagy költségvetésű csapatok szerepelnek, néhányan megpróbálják kisebb összegből is megoldani, de ők általában hamar ki is esnek. Nekünk a másodosztályú feljutás is óriási eredmény, mert az elmúlt 10 évből kilencszer másodikok lettünk. Pedig korábban rendszeresen elsőosztályú volt a BEAC, de azok az idők elmúltak.

A nagyon nagy költségvetés mit jelent?
Biztos, hogy évi 50 millió feletti összeget. De a játékosok jelentős része a másodosztályban, tehát az NB I-ben is kap pénzt a játékért. A sakk talán az a sportág, ahol a jobb képességű játékosok kis túlzással oda igazolnak, ahol több pénzt fizetnek nekik. tudni kell, hogy ebben a sportágban egy játékos vendégként egy másik klubban is szerepelhet. Sokan vannak, akik valamelyik budapesti ligában is sakkoznak, így több helyről jutnak jövedelemhez, s mivel a felsőbb osztályokból „lejátszanak” az alsóba, a budapesti első osztály például kifejezetten erős bajnokság. A szuperligás magyar játékosok ennek a mintájára játszanak a német, a szerb, az osztrák és más bajnokságokban is. Megfordítva: a magyar Szuperligában is sok külföldi játszik, nem csak a Szuperligában, már az NB I-ben is. A legjobbak között a Nagykanizsa például leigazolta a keretébe a korábbi világbajnok Viswanathan Anandot. De náluk sakkozik a BEAC-nevelés Palczert Mátyás is, aki vendégként azért visszajátszik hozzánk.

Az említett klubokkal szemben felteszem, a BEAC-nál azért nincsenek jól kereső játékosok.
Nálunk egyetlen játékos kap valamennyi pénzt. Ennek oka, hogy szerettünk volna visszacsábítani legalább egy játékost, akivel komolyabb esélyünk nyílik bennmaradni az NB I-ben.

Említette Palczert Mátyást. A BEAC DNS-ének része, hogy neveli a tehetségeket, hogy aztán eljuttassa a legjobbak közé, igaz?
Igen, mi mindig büszkék voltunk arra a hagyományra, hogy sok saját nevelésű játékosunk van. A BEAC 1989-ben részlegesen egyesült a két évvel korábban alakult Barcza Gedeon SC-vel, mely korábban játékosnevelő egyesület volt, onnan léptek át idővel a BEAC-ba a fiatalok. A Barczát én vezetem, jórészt pályázati forrásokból gazdálkodunk. Időnként akad egy-két kiemelkedő tehetség is nálunk, mint Matyi, aki már ifjúsági játékosként a Szuperligában játszott, és komoly nevelési költségtérítést – esetünkben néhány százezer forintot – kapott érte a BEAC.

Hány játékost igazolt az idei szezonra a klub?
Kettőt, mind a ketten beacosok voltak régen. Torma Róbertet például vissza tudtuk csábítani első táblás játékosnak. Korábban az egyik fiam volt az első éltáblás, most ő lesz a másodikon táblás.

A sok második hely után a feljutás volt a terv a tavalyi szezon elején?
Igen. Az elmúlt években időnként váltogattuk, hogy melyik csoportba nevezünk az NB II-be, hogy ne mindig ugyanazokkal a csapatokkal játsszunk. Végül a Breyer-csoportból jutottunk fel.

A Vasas volt a legnagyobb rivális a harmadosztályban?
Igen, illetve a Tata. A Vasas két éve NB I-es volt, kiesőként az NB II egyik legerősebb klubjának számított. A Tata inkább fiatalokkal játszik, ez becsülendő. Nekünk is azért volt célunk a feljutás, mert az NB II sok klub esetében az idősebb játékosok gyűjtőhelye. Ők is remek sakkozók, de a kor előrehaladtával csökken a játéktudás, a fiataloknak pedig komoly riválisokra van szüksége a fejlődéshez. Ez az NB I-ben adott. Illetve egyéb okok miatt a Budapest I. osztályban is, mert mint említettem, sok-sok tehetséges sakkozó visszajátszik ebbe az osztályba, s emiatt magasabb a színvonal, mint az NB II-ben.

Ez látszott is a BEAC eredményein: sok fordulóban 8-10 táblapontos különbség volt a Barcza-BEAC és az aktuális ellenfele között, úgy tűnik, kilógott már a mezőnyből a klub.
Igen, sok meccsünkön csak a különbség volt a kérdés, nem pedig a győzelem. Ez szakmai értelemben nem előnyös. A vezetőedzőnk, Jakobetz Laci is azt vallja, hogy a nehéz partikban szerzett győzelmek fejlesztik csak a fiatalokat. Hétvégén le is játszottuk az első mérkőzésünket egy erős NB I-es csapat, az Aquaréna Kőbánya II ellen. A játékerőt nézve a 4,5 pont nem is rossz eredmény, de a következő fordulóban már egy olyan csapat ellen fogunk játszani, amelyik ellen mindenképp győznünk kellene, hogy meg legyen a bennmaradás a végén.

Ez volna a fő cél a 2026-2027-es szezonban, igaz?
Így van. Az első fordulós teljesítményt látva nem reménytelen a dolog, de ahogy mondani szokták a jó játék mellé a szerencsére is szükség lesz.

Ahogy említette is, kilenc szezonon át volt második a BEAC az NB II-ben. Tavaly mi jelentette a különbséget a korábbiakhoz képest?
Leginkább az, hogy aktuálisan milyen összeállításban tudott felállni a csapat. Tavaly nem fizettünk senkinek, és nagyon komoly elhivatottságra van szükség, hogy valaki minden egyes hétvégén háttérbe szorítson munkát, családot, s ott üljön a tábla mellett. Az is sokat számított, hogy a fiaim mennyit tudtak játszani, az egyiküknek ugyanis az osztrák és a portugált bajnokságban is helyt kellett közben állnia. Ha a 4-5 legjobb játékosból nem ér rá rendszeresen 2-3, azon elúszhat a szezon.

Nem a BEAC az egyetlen egyetemi csapat, amelyik feljutott, a TFSE is NB I-es lesz idén. Hasonló módon sikerült neki, mint nekünk?
Lényegében igen. Náluk plusz vonzerőt jelent, hogy van sakkedzői oktatás is. Nincs egyébként sok egyetemista csapat, rajtunk kívül a TFSE, korábban még a BME-nek is volt komolyabb sakkcsapata. Ahogy a TFSE, úgy mi is próbálunk folyamatosan egyetemistákat toborozni a csapatba. Nálunk is sok volt ELTE-s sakkozik, de a többi csapat is tele van egykori ELTE-sekkel, sőt, sokan jelenleg is ott tanulnak közülük. Az ideális az lenne, ha őket mi is meg tudnánk tartani, akár ösztöndíjprogram segítségével, vagy másképp.

Változnak-e a BEAC lehetőségei idén, többször, másképpen szükséges-e edzeni az NB I-ben, mint a másodosztályban?
Nagy hálával tartozunk az ELTE-nek, hogy díjmentesen edzhetünk az ELTE lágymányosi kampuszán a Déli Tömbben. Próbálunk a dolgozói napon, a majálison, egyéb rendezvényeken visszaadni valamit abból, amit kapunk. Keddenként és péntekenként vannak az edzéseink, Jakobetz László tartja őket, szuper edző, de egyre inkább a fiatalabb generációval foglalkozik. Előfordult, hogy el tudtunk hívni nagymestereket, hogy előadjanak a játékosainknak, de az edzések terén van tér a fejlődésre. Ezt behatárolják az erőforrásaink, de rajta vagyunk, szeretnénk új edzőket bekapcsolni a munkába. Néhány játékosunkat is próbáljuk afelé terelni, hogy tartson edzéseket. Az egyik fiam, Gyuri például már elkezdte, ő mellette sakkbíróként is dolgozik.

Néhány hét múlva 70. születésnapját ünnepli a sakkszakosztály.
Ráadásul dupla szülinap lesz, hiszen 70 éves a beacos sakkszakosztály, és 40 éves a Barcza. Általában úgy szoktunk ünnepelni, hogy elmegyünk közösen vacsorázni. Az biztos, hogy jövő év elején is összegyűlünk, hamarosan eldől, hogy mekkora buli fér majd bele a büdzsébe.

Szerző: Gabay Balázs

Fotó: Simó Szabolcs