Mottónk – Pole for passion, Fly for joy, Live for balance – most hatványozottan igaz, mivel a karika szeretete külföldre repít minket. Bártfai Csenge, karikaoktatónk élete első légtorna versenyén mérette meg magát a Pole Artistic Hungary versenyén, semi-pro kategóriában. A kiérdemelt bronzéremnek köszönhetően most november 28-án új terepen mutathatja be koreográfiáját, a Pole and Aerial World Cup by U.N.A. rúd és légtorna versenyén. Mérhetetlenül büszkék vagyunk Csengére, hiszen ő az első versenyzőnk, aki BEAC-os színekben képvisel minket egy nemzetközi versenyen!

Fogadjátok szeretettel a Csengével készült interjút, és szurkoljatok neki ti is!

Mesélj az első karikás versenyélményedről! Mit éreztél akkor, hol tartottál szakmailag abban az időszakban?

Az első karikaversenyem olyan volt, mint egy álom beteljesülése. Amikor elkezdtem edzésekre járni, nem is gondoltam arra, hogy egyszer majd színpadra állok. Korábban már vettem részt versenyeken, akkor még csak nézőként, és már akkor elragadott a versenyzés világa és hangulata. Színpadon állni teljesen más érzés volt, sokkal felemelőbb. Számomra idegen volt emberek elé kiállni és előadni, ezért nagyon sok felkészülés előzte meg a koreográfiát. A hat hónapos felkészülés során óriási segítséget jelentett az edzőm, Ronyecz Mercédesz, aki rengeteget tett azért, hogy magabiztosabb legyek a karikán.

Ha visszanézed az első versenyeden készült videódat, akkor számodra mi az, amin a leginkább mosolyogsz, és mi az, amit legszívesebben újraírnál?

Még sosem álltam színpadon, ezért meg kellett tanulnom, hogyan „illik” meghajolni a fellépés végén. Nagyon sokat gyakoroltam, mert rettegtem, hogy gáz lesz a meghajlásom, ezért még a verseny napján, várakozás közben is ezt tökéletesítettem. Arra nagyon büszke vagyok, hogy aznap minden jól jött ki időzítés szempontjából, és a sok előzetes próbálkozás közül ez lett a legjobb verzió. Egyetlen dolgot mégis újraírnék: a koreográfia vége előtt nem tudtam úgy visszahúzni magam a karikára, ahogyan szerettem volna, és ez kissé kizökkentett. De amikor a bírók és a közönség tapsolni kezdtek, az új lendületet adott, és sikerült méltón befejeznem a koreográfiát.

Milyen módon változott a felkészülésed az elsőhöz képest, főleg most, hogy világkupára készülsz? Milyen új kihívásokkal kell szembenézned?

A legnagyobb kihívást az időhiány jelenti. Teljes állás mellett nagyon nehéz olyan minőségben felkészülni, ahogyan szeretném. Szabadidőmben mindig próbálok valamilyen módon készülni, akár erősíteni, akár nyújtani, akár a karikán gyakorolni. A bolognai versenyen ugyanazzal a koreográfiával indulok, néhány kisebb változtatással. Leginkább arra törekszünk, hogy minden mozdulat folyékonyabb és könnyedebb legyen. Több elem már sokkal jobban megy, mint a legelején, például a karika bepörgetése vagy a felmenetel, így az a cél, hogy jó legyen a flow.

Milyen jövőképet látsz magad előtt, nem csak versenyzőként, hanem emberként is, ha már lejárt a világkupa-fellépésed?

Bízom benne, hogy magabiztosabb versenyző leszek. Szeretnék még más versenyeken is indulni, mivel már több ötletem is van, amelyeket meg szeretnék valósítani, és ezekhez a világkupa nagyon sok bátorságot fog adni. Eddig csak nézőként tapasztaltam meg a versenyek hangulatát, most a függöny másik oldaláról is megérzem a közösség erejét. Teljesen más érzés lesz külföldi terepen előadni, mint itthon, így hiszem azt, hogy új erőt és kreativitást meríthetek ebből a tapasztalatból.

Van-e olyan mondat vagy gondolat, amelyik folyamatosan visszatér egy nehezebb gyakorlat előtt?

Rossz berögződés, de nem csak nálam, hogy ha valami nem sikerül jól, akkor megmarad ez a keserű érzés, amelytől bestresszelek, bebeszélem magamnak, hogy nem vagyok elég jó. Ezeket mindig próbálom elűzni, és inkább arra biztatom magam, hogy igenis meg tudom csinálni.

Van-e valamilyen technikád a stressz kezelésére?

Ez lesz életem második versenye, tehát nem igazán bővelkedem stresszkezelési technikákban. Korábban csak úszóversenyeken vettem részt, ahol minél gyorsabban kellett menni, itt viszont azt nézik, hogy milyen szépen hajtok végre mozdulatokat egy színpadon. Ezek a tapasztalatok is fontosak, viszont a két versenytípus teljesen más. Igyekszem megfogadni az edzőm tanácsát, hogy próbáljam meg jól érezni magam a színpadon, hiszen ezen kívül semmi sem számít igazán. Nyilván ezt könnyebb mondani, mint megvalósítani.:))

Adott-e olyan tanácsot az edződ, amelyik örökre a memóriádba égett?

Merci hangja még most is ott van a fejemben, ahogy a terem széléről azt kiáltja, hogy „Lélegezz!”. Emellett néha eszembe szokott jutni egy olyan mondat, amelyet valahol Instagramon olvastam, miszerint „A mai nehézséged a holnap bemelegítése lesz.” Ez nagyon betalált nálam, főleg amikor arra gondolok, hogy kezdőként nem tudtam bicskát húzni, most pedig nyújtott lábas bicskával erősítek.

Hogyan kezeled ezt a „nem vagyok elég jó” érzést?

Maximalizmusom miatt hajlamos vagyok a legkisebb zavaró tényező miatt is mérges lenni magamra, de leginkább akkor, amikor olyan gyakorlatot rontok el, amit amúgy tudok. Igyekszem ezeket nem magamra venni, hiszen a profik is szoktak hibázni, így teljesen rendben van, ha elrontok valamit. Ez a tapasztalat nagyban hozzá fog járulni, hogy gyakorlott(abb) versenyző lehessek. Sokat segít, ha megnézem a régi videóim és látom, ahogy nem spicceltem, nem volt nyújtva a lábam, így tudatosítom magamban, hogy idővel minden jobb lesz. Ezek a videók abban is segítenek, hogy követhessem a javulásokat, hiszen időnként vissza kell néznünk, hogy lássuk, mennyit jöttünk az úton.

Mi lesz az első dolgod, miután hazatérsz Bolognából?

Ledőlök pihenni és megeszek egy nagy hamburgert.:)) Mindemellett lubickolnék a versenyeksztázis okozta örömökben. A májusi verseny után is teljes színpadi pompában, sminkben és frizurában mentem haza, és még akkor sem tudtam igazán felfogni, hogy mi történt. Utólag furcsa volt megnézni a fellépésemről készült videót, nehezemre esett elhinni, hogy az valóban én vagyok a színpadon. Ez az érzés szerintem novemberben is meglesz, de kicsit más hangulatban megyek be majd hétfőn munkába.

Cikk: Balogh Sarolta, Fotók: zhmatovartstudio