Június 29-től egy hónapon át Székesfehérváron, az MKOSZ központjában vesz részt összetartáson a magyar felnőtt női kosárlabda válogatott, melynek tagja csapatunk magasembere, Merész Trixi is.

Vele idéztük fel a karanténidőszakot, a válogatott meghívást, és mesélt arról is, milyen várakozásokkal indul az edzőtáborba

Beszéljünk elsőként egy kicsit arról, hogy miként telt neked a karanténidőszak.

Otthon voltam, Kecskeméten, egészen június elejéig. Kondiztam, futottam, de nyilván kosarazni nem volt lehetőségem. Tanultam, hiszen az egyetemen zajlott az online oktatás, és persze igyekeztem egy kicsit pihenni is, meg a családommal lenni végre.

Mennyire volt nehéz ebben a meglehetősen furcsa időszakban fenntartani a motivációt, amikor nem voltak sem közös edzések, sem mérkőzések?

Nyilván ez nem volt egy egyszerű időszak, de azt gondolom, hogy akinek sportolóként van célja, aki profi, annak ez nem szabad, hogy problémát jelentsen. Nekem az is sokat jelentett, hogy minden nap a húgommal, Petrával együtt végeztük a kondi feladatokat, együtt jártunk futni is, így mindkettőnknek könnyebb volt.

Hogyan alakult az életed, mióta feloldották a korlátozásokat?

Június elején jöttem vissza Budapestre, akkor kezdődtek az edzések a BEAC-ban. Heti háromszor járok most edzésre, mellette pedig még tanulok, mert most lesz az utolsó vizsgám az egyetemen.

Mennyire volt „nehéz” a visszatérés a pályára?

Sokkal jobban sikerült, mint vártam. Szerencsére a kosaras mozgások, mozdulatok nem „koptak meg”, olyan dolgokra kellett csak figyelni egy picit, mint a kitámasztások, a lepörgések, de ezek is gyorsan visszatértek, úgyhogy örültem, hogy könnyen ment a visszaállás.

Beszéljünk a válogatottról. Vicces, mert pont együtt voltunk, egy újbudai óvoda labdaátadón, amikor az első jelzés érkezett a szövetségtől a meghívásod kapcsán. Emlékszem, hogy közösen találgattunk, és nagyon meg voltál lepődve, hogy szóba került a neved a felnőtteknél?

Abszolút nem számítottam erre a meghívásra. A két évvel ezelőtti szezont ugye nagyjából teljesen kihagytam a betegségem miatt, és úgy éreztem, hogy nem úgy sikerült a visszatérésem, ahogy szerettem volna. Én személy szerint egyáltalán nem voltam megelégedve magammal. Azért is sajnáltam, hogy a szezon félbeszakadt, mert úgy éreztem, hogy a végére talán több olyan meccs lehetett volna, ahol stabil, jó teljesítményt nyújthattam volna.

Úgy tűnik, ezzel együtt is jó ajánlólevél volt az elmúlt éved a válogatott szerepléshez. Beszéltetek Székely Norbival személyesen is?

Igen, többször is. Még a karantén előtt hívott fel és akkor mondta, hogy számít rám, valahogy úgy fogalmazott, hogy itt az ideje, hogy elkezdődjön a válogatott kerettagságom. Aztán az otthonlét alatt is beszéltünk, érdeklődött, hogy minként haladok. Kaptam edzésprogramot a válogatottól, 2-3 hetente jöttek az újabb erőnléti feladatok, amiket el kellett végeznünk.

Tudjátok, hogy a következő egy hónap miként fog telni?

Annyit tudok, hogy hétfőn délben találkozunk Fehérváron – én az ebédet kihagyva, egy órakor még az utolsó online vizsgámat megírom. Lesz egy orvosi vizsgálat, aztán 4 héten keresztül dolgozunk. Van egy alapvető edzésterv, amit kaptunk, és lesz néhány pihenőnap is, de a részleteket nyilván majd hétfőn ismerteti velünk a stáb.

Milyen várakozásokkal készülsz az edzőtáborra?

Nagyon örülök, hogy meghívtak, és természetesen az a célom, hogy kihozzam magamból a maximumot. Szeretnék szintet lépni, javítani a hibáimon, elsősorban védekezésben, és elérni, hogy pontosabbak legyenek a dobásbefejezéseim. Bízom benne, hogy az edzőtáborban meg tudom mutatni, mire vagyok képes.

forrás: BEAC Kosárlabda Szakosztály