A kilátogató kb. 250 fős nézősereg izgalmas mérkőzésnek lehetett tanúja, melyet a Hungarian Talents csapata kezdett jobban. Ádámy Péter Gábor találatával már a mérkőzés 11. percében sikerült vezetést szerezniük. A csapatok szinte már az öltözőben érezhették magukat, amikor az első félidő ráadásában a BLSZ IV. osztály 2. csoportjának idei gólkirálya Gréczy Márton Zsolt megduplázta csapata előnyét, így 0-2-es Talents vezetéssel vonultak szünetre a csapatok.

A félidőben mindkét csapat frissített a keretén, a BEAC is és a Talents is kettőt cserélt. A BEAC-nak nem volt más választása, támadniuk kellett, hogy eltüntessék a két gólos hátrányukat. Magasabb fokozatra is kapcsoltak, melynek a 83. percben érett be a gyümölcse. A félidőben csereként beálló Horváth Gergely Martin egy középre tett labdát lőtt a kapuba. A szépítést követően tovább ostromolták ellenfelük kapuját az egyenlítés reményében, azonban gól szerezniük már nem sikerült, így a Hungarian Talents FC nyerte az Egri-Erbstein Kupa idei sorozatát.

A mérkőzés után a kupákat és érmeket, valamint a különdíjat Lovász Tamás István, az MLSZ budapesti igazgatója adta át a csapatoknak.

A BEAC labdarúgó csapatának vezetőedzője, Icsó Attila a következő képen értékelte a döntőben tapasztaltakat:

„Nem sikerült a kupagyőzelem, és emiatt csalódottak vagyunk. Gratulálunk a Hungarian Talents csapatának a győzelemhez! A kupadöntőnek a teljes budapesti fociélet, a Szövetség is megadta a rangját, a szó legjobb értelmében nagy volt a felhajtás körülötte. Mi is kiemelten készültünk a meccsre. Amit biztosan tudtunk, hogy testi erőben hátrányban leszünk, valamint, hogy ellenfelünk labdaügyes és összeszokott csapat, de az is világos volt, hogy főleg a nyárias időben, a meccs harmadik harmadára jobban bírhatjuk majd erővel. Erre alapoztuk a meccstervünket, ami sajnos húsz perc után megdőlt. A meccs eleji nyomást nem bírtuk ki, jó pár szöglet és támadás után egyszer mögénk került a szélen a Talents, és a centerezést a második hullámban érkező játékosuk gólra váltotta. Ennek ellenére nem pánikoltunk, minden okunk megvolt az optimizmusra, viszont a legrosszabbkor, egy utolsó pillanatos kontrával megduplázták előnyüket még a szünet előtt. A szünetben frissítettünk, magasítottuk a csapatot, és harcosan mentünk fel a második játékrészre. Nálunk volt a labda, el-eljutottunk a tizenhatosig, de ellenfelünk védelme nagyon stabilan állt a lábán, a hosszú labdákra építő kontráik pedig jelentettek némi veszélyt. Egyértelműen miénk volt a félidő, de a meleg minket is megfogott, nem tudtuk folyamatosan a megfelelő sebességgel járatni a labdát, és nem voltunk elég veszélyesek. Volt kapufánk, kisebb helyzeteink, de a szépítő gólunk későn jött. Nem volt időnk már az egyenlítésre. Ezüstérem a vége, aminek pár nap után tud azért majd örülni az ember. Köszönöm a csapatnak ezt a menetelést, óriási élmény volt! Köszönöm a szurkolóknak, hogy eljöttek, igazi különleges közösségi élménnyé varázsolva a döntőt!”