Ez általában azért alakul ki, mert az agy összekapcsolja bizonyos mozdulatokat a fájdalommal vagy egy korábbi sérüléssel.

Mondok pár példát, talán ismerősek lesznek:

• „Ha lehajolok, biztos újra becsípődik a derekam.”
• „Ha mélyre guggolok, újra sérül a térdem.”
• „Ha megemelek valamit, kiújul a sérvem.”

A probléma az, hogy ezek sokszor nem a szövet aktuális állapotát tükrözik, hanem azt, ahogyan az idegrendszer értékeli a veszélyt, és kialakul egy ördögi kör.

A kutatások szerint, akik jobban félnek a mozgáshoz való visszatéréstől, náluk valóban

• nagyobb a fájdalom,
• nagyobb a mozgáskorlátozottság,
• rosszabbak a funkcióik.

A félelem akkor csökkenthető, ha

· megértjük, miért fáj, hogy mitől kell és mitől nem kell tartani,

· kiválasztunk egy biztonságos terhelési szintet, és azt fokozatosan növeljük,

· és az agy új tapasztalatokat szerezhet arról, hogy a mozgás már nem veszélyes.

Szükség esetén pedig pszichológus segítségét is kérhetjük.

A fájdalom egy védelmi reakció. Az agyunk akkor hozza létre, amikor úgy ítéli meg, hogy a szervezetet védeni kell. Ezért az, hogy az idegrendszer mennyire tart egy mozdulatot veszélyesnek, jelentősen befolyásolhatja a fájdalom erősségét és azt is, hogy mennyire merünk mozogni.

Honnan tudjuk, hogy biztonságos-e a mozgás?

Ez sokszor nem egyszerű kérdés. Egy korábbi sérülés után teljesen érthető, ha az ember óvatosabb lesz. Ha egyszer egy bizonyos mozdulat fájdalmat vagy sérülést okozott, természetes, hogy legközelebb már félve közelítünk hozzá.

A cél azonban nem az, hogy figyelmen kívül hagyjuk a fájdalmat, vagy mindenáron „átmozogjuk”. Inkább az, hogy megtaláljuk azt a terhelési szintet, amit a szervezet jelenleg jól tolerál, majd innen fokozatosan haladjunk tovább.

Ehhez fontos lehet az állapotfelmérés is. Megnézzük, milyen mozgások okoznak panaszt, milyen a mozgástartomány, az izomerő, az egyensúly és a mozgás kivitelezése, valamint hogy az adott terület milyen terhelést bír jelenleg.

Így nem abból indulunk ki, hogy „ezt a mozdulatot nem szabad csinálnom”, hanem abból, hogy mit tudok most biztonságosan megcsinálni, és hogyan tudok innen továbbépítkezni.

A mozgás újratanulható

A félelem csökkentésében fontos szerepe van annak, hogy új tapasztalatokat szerezzünk.

Ha valaki hónapok óta nem guggol, mert attól fél, hogy újra fájni fog a térde, nem biztos, hogy az első lépés egy mély guggolás lesz. Lehet, hogy először csak egy kisebb mozgástartományban végzett guggolás, majd fokozatosan egyre mélyebb mozgás következik.

Ugyanez igaz például derékfájdalom után a hajolásra vagy egy korábbi vállsérülés után a fej fölötti mozgásokra.

A lényeg, hogy a terhelés lépésről lépésre növekedjen. Így az idegrendszer újra megtapasztalhatja, hogy az adott mozdulat elvégezhető, és nem feltétlenül követi újabb sérülés vagy károsodás.

Ez nem azt jelenti, hogy minden mozdulatnak teljesen fájdalommentesnek kell lennie ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni. A fájdalom és a szövetkárosodás ugyanis nem mindig jár együtt. A terhelés megválasztásánál ezért a fájdalom mellett azt is figyelembe kell venni, hogyan reagál rá a szervezet az adott mozgás után, és hogyan változik a terhelhetőségünk.

Sportolóként különösen könnyű belekerülni ebbe a körbe

Ha valaki rendszeresen sportol, egy sérülés nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is megterhelő lehet.

Kimaradnak az edzések, csökken a teljesítmény, esetleg attól is félünk, hogy mire visszatérünk, már nem leszünk olyan formában, mint korábban. Amikor pedig újra elkezdünk sportolni, könnyen elkezdjük figyelni minden apró érzésünket.

A fokozott figyelem önmagában is növelheti a bizonytalanságot, és könnyen újra elkezdjük kerülni azokat a mozdulatokat, amelyektől félünk.

Éppen ezért a sérülésből való visszatérés nemcsak arról szól, hogy fizikailag újra erősek legyünk. Az is fontos, hogy újra merjünk mozogni.

Nem kell egyedül megoldanod

Ha egy korábbi sérülés után úgy érzed, hogy fizikailag már képes lennél bizonyos mozgásokra, mégsem mersz visszatérni hozzájuk, érdemes segítséget kérni.

A gyógytornász feladata ilyenkor nemcsak az, hogy gyakorlatokat adjon, hanem hogy segítsen megérteni, mi történik a testben, felmérje a jelenlegi terhelhetőséget, és megfelelően felépítse a visszatérést.

Ha pedig a félelem nagyon erős, tartós, vagy jelentősen befolyásolja a mindennapokat és a sportolást, pszichológus bevonása is sokat segíthet.

A sérülésből való felépülés tehát nem mindig ér véget ott, amikor a szövetek meggyógyultak. Ahhoz, hogy újra teljes értékűen visszatérjünk a sporthoz, sokszor arra is szükség van, hogy az agyunk újra biztonságosnak érezze a mozgást.

BEAC-os sportolókat az alábbi kedvezményekkel várjuk a Physiokert Egészségközpontban

• Eszköz nélküli állapotfelmérés: 40% kedvezmény
• MOTI Physio 3D AI-vezérelt, eszközös állapotfelmérés: 30% kedvezmény
• 6 és 12 alkalmas bérletek: 20% kedvezmény
• Ha az állapotfelmérés alkalmával rögtön bérletet vásárolsz, az állapotfelmérés árának 50%-át elengedjük.
• 2026. december 31-ig állandó 10% kedvezményt biztosítunk