Legutóbb április közepén beszélgettünk, akkor azt mondtad, 800 és 1500 méteren is szeretnél javítani az egyéni csúcsodon, de azt nem árultad el, milyen időre vágysz. Nos, a Budapest Open – Schulek Ágoston Emlékversenyen, június 4-én új egyéni csúcsot futottál: 2:05.43-at. Ez volt az az idő, amire vágytál?

Nagyon jó érzés ez. Örülök, hogy sikerült új egyéni csúcsot futnom. Igazából minden sikeres versenynek nagyon szoktam örülni, akár egyéni csúcsot futok, akár más miatt sikeres az adott verseny. Úgy tekintek az egészre, hogy minden versenyen fejlődök, új tapasztalatokat szerzek. És próbálom minden versenyen a legtöbbet kihozni magamból, és a Budapest Open – Schulek Ágoston Emlékversenyen a 2:05.43 volt a legtöbb, amit ki tudtam hozni magamból. Az edzések alapján azt mondhatom, ha ideális a versenyhelyzet, akkor még ennél többet van bennem. Szóval még szívesen faragnék ebből az időből a szezon hátralévő részében. Persze, ez a versenyek alakulásától, több tényezőtől is függ.

Amikor azt mondod ideális versenyhelyzet, mire gondolsz?

Arra, hogy milyen típusú versenyről van szó. Egy bajnokságon a helyezés a legfontosabb, ezért sokszor taktikai jellegű versenyzés zajlik. Egy jó időhöz nagyon fontos a megfelelő fizikai-mentális állapot, ami lehetővé teszi azt, hogy egyéni csúcsot, jó időt fussak. De ugyanakkor sokat számít az is, kikkel versenyzek, milyen iramot futunk, hogyan alakul maga a verseny, milyenek az időjárás körülmények.

A BEAC Atlétika szakosztályának vezetőedzője, Szabó Imre hogyan vélekedik a mögötted hagyott, sikeres, nyári időszakról?

Örül, jónak értékeli a nyári időszakot. Azok a versenyek, amik fókuszban voltak, azok ugye mind nagyon jól sikerültek. A februári, Fedettpályás Atlétikai Magyar Bajnokságon második lettem, míg a júliusi U23 és U20 Atlétikai Magyar Bajnokság 800 és 1500 méteres számában aranyérmet nyertem, ráadásul mindkét számban új egyéni csúcsot futottam. Szóval sikeresnek értékeli a mögöttem hagyott időszakot.

Ha a május közepétől augusztus elejéig tartó időszakot nézem, akkor az látható, hogy sokat versenyeztél, de rendszertelenül. Volt, hogy két futás között két nap, volt, hogy két hét telt el.

Sűrű időszak volt, igen, de a többségük felkészülési versenyként szolgált a 127. Atlétikai Magyar Bajnokságra, illetve a már említett U23 és U20 Atlétikai Magyar Bajnokságra. Mondhatom azt is, edzésként fogtam fel őket.

A nyári időszakban három külföldi versenyen is rajthoz álltál: Ausztriában, Szlovéniában és Svájcban. Ráadásul Svájcban, egy bronzkategóriás versenyen futamharmadik lettél 2:06.24-es idővel. Milyen tapasztalatokat gyűjtöttél?

Az, hogy nemzetközi mezőnyben futhatok, sokat segít a tapasztalatszerzésben, ugyanis új helyzetek, új ingerek, új körülmények között kell helytállnom, ami nagyon pozitív hatással van a fejlődésemre. Ennek kezelésében fejlődnöm kell, a három verseny pedig sokat segített az ebben való előrelépésben. Ebben a szezonban tudtam a legtöbb külföldi versenyre eljutni. A svájci verseny pedig különösen hasznos tapasztalat szerzés volt. Történt egy kis fennakadás, már bemelegítettünk, amikor kiderült, hogy egy órát csúszik a rajt. Nem voltak tehát ideálisak a körülmények, ám így is sikerült jó időt (2:06.24) futnom. Igaz, jobb időt szerettem volna elérni, de a körülményekhez képest nem alakult rosszul a versenyzés.

A három külföldi versenyen olyan emberekkel futhattam, akiket egyáltalán nem ismerek. Csak az eredményükkel vagyok tisztában, a versenyzési stílusukkal nem. Ez számomra egy „nehezített pálya”. Ennek kezelésében fejlődnöm kell, a három verseny pedig hozzásegített ahhoz, hogy jobban kezeljem az ilyen helyzeteket. Sikerült előrelépnem, a magyartól eltérő versenyhelyzetben jól teljesítenem.

A Gyulai István Memorialon egyedüli BEAC-osként futottál. A 800 méter döntőjében a tizedik helyen végeztél, tovább árnyalja a képet, hogy az első tízben veled együtt három magyar végzett. Milyen érzésekkel versenyeztél?

Nagyon nagy megtiszteltetés volt egyedüli BEAC-osként a Gyulai István Memorialon futni. Óriási élmény, hogy két percen belüli nyolcszázasokkal futhattam. Telt ház és remek hangulat, szóval elképesztő élmény volt. Leginkább arra vagyok büszke, hogy egyáltalán indulhattam a Gyulai István Memorialon.

Persze, szerettem volna jobb időt futni, de nem ez a fő versenyem ebben a szezonban. Két percen belüli idő kellett a győzelemhez, ennek fényében elég gyorsan is kezdtük a távot, és az a tempó még picit sok volt nekem, de örülök, hogy helyt tudtam állni.

Ha visszatekintesz a nyaradra, a sok kiemelkedő eredmény közül melyikre vagy a legbüszkébb?

A U23 és U20 Atlétikai Magyar Bajnokságon elért sikereimre, arra, hogy 800 és 1500 méteren is nyertem, utóbbi távon ráadásul új egyéni csúcsút futottam, sokat javítva az előző időmön. Az a verseny presztízs volt számomra.

Mi áll a sikerek mögött?

A rengeteg belefektetett munka és sok edzés.

Az kiderült rólad, hogy maximalista vagy. Mindig ott motoszkál benned az, hogyan lehetnél jobb?

Nagyon szoktam örülni a sikereimnek, de utána mindig átgondolom azt, mit lehetett volna jobban csinálni.

Ha az év eddig eltelt időszakát nézzük, miben lettél több, jobb?

A nemzetközi mezőnyben egyre otthonosabb érzem magam: jobban kezelem a helyzeteket, igyekszem nem pánikba esni attól, hogy kikkel is versenyzek együtt.

Tekintsük egy kicsit előre. Hogyan néz ki az előtted álló időszak?

A legközelebbi verseny szeptemberben lesz, addig az edzéseké a főszerep. Szeptember elején lesz itthon két bronzkategóriás verseny, azokon szeretnék majd rajthoz állni. Továbbá ott a Szuper Liga (800 méter) és az Atlétikai Magyar Csapatbajnokság döntője Debrecenbe, ahol a 800 és 1500 méter mellett a 4X400-as váltóban is rajthoz állok. Utóbbi azért is jó, mert nemcsak magamért, hanem a csapatért is futhatok. Várom már.

Szerző: Havasi Zsolt

Fotók: MASZ, TomSch, BEAC Atlétika Szakosztály