Délelőtti közös programmal, korai ebéddel készült csapatunk a Magyar Kupa második napjára, miután az első napon, óriási küzdelemben maradtunk alul a döntőbe jutásért a TARR KSC Szekszárd együttesével szemben. Érezhető csalódottság uralkodott az lányok között, hiszen óriási esélyt szalasztottunk el az elődöntőben – karnyújtásnyira voltunk attól, hogy borítsuk a sokak által előre borítékolt papírformát. A bronzérem megszerzése még a döntőbe jutásnál is nehezebb feladatnak ígérkezett, hiszen azzal az NKA Universitas Péccsel kellett megküzdenünk, akikkel szemben mindkét bajnoki negyeddöntő találkozón nagy különbséggel maradtunk alul (95-49, 49-78).

Féltettük a lányokat attól, hogy két nap alatt két ilyen mérkőzés mennyit vesz majd ki belőlük, de minden előzetes várakozást felülmúltak. Az 5. percre összeszedett 11 pontos hátrányból, vissza tudtunk zárkózni az első tíz perc végére.

Meggyűlt a bajunk a pécsi letámadással, de a 17. percen megint BEAC előnyt láthatott a Novomatic közönsége. Oda-vissza estek a pontok, tartottuk a tempót, míg a bajnoki rájátszásban mindkét találkozón 49 pontot szereztünk, ezen a találkozón már a félidőben 46 egységnél jártunk. A záró felvonásnak pedig végül kerek tíz pontnyi különbségről vágtunk neki.

Hogy honnan volt még erőnk, azt csak a lányok tudhatják, de a 32. percben öt pontra tudtuk megközelíteni a pécsieket (72-77)! Volt több labdánk ahhoz, hogy még ennél is szorosabb legyen a találkozó, de apró, pici mozzanatokban itt kezdett el kiütközni a fáradtság – elfogyott a fejekben az oxigén, a lábakban a lendület. A stáb az utolsó negyedben így lehetőséget adott mindenkinek, hogy belekóstoljon a Magyar Kupa egészen különleges légkörébe, mind a 12 játékosunk elmondhatja magáról, hogy a pályán töltött percekkel zárhatta le ezt a kupahétvégét. A végeredmény 74-92 lett, a Pécs a bronzérmes, az ELTE BEAC Újbuda pedig a negyedik helyen zárta a Tippmix Killik László Női Magyar Kupa 2025-2026-os kiírását.

Sokan, sokfélét fognak még írni, mondani, gondolni erről a kupahétvégéről, mi magunk is tele vagyunk érzelmekkel, élményekkel, gondolatokkal. 32 év után szerepelhettünk ismét ennek a sorozatnak a végjátékában, ami mindenképpen nagy fegyvertény. Két olyan mérkőzést játszottunk, ahol bizonyítottuk, megmutattuk, az egész évben végzett munkánk eredményeként kemény ellenfelei tudunk lenni a nálunk magasabban rangsorolt csapatoknak is. A számok is ezt mutatják: mindkét napon a mi mérkőzésünk zárult szorosabb végeredménnyel, a legnagyobb izgalmat pedig egyértelműen a Szekszárd ellen vívott elődöntőnk hozta a hétvége során.

ELTE BEAC ÚJBUDA - NKA UNIVERSITAS PÉCS 74-92

ELTE BEAC Újbuda: Drahos 7/3, Moore 21/9, Dalce 3, Fárbás Eliza 12, Varga S. 8/6. Csere: Dobó 7/3, Vég-Dudás 2, Ozola 11/3, Koch 3/3, Szauter -, Dinnyés -, Tatai -

Mészárosné Kovács Andrea: Elégedett vagyok azzal, amit a csapat nyújtott. Kicsit tartottunk attól, hogy a második mérkőzésre elfogy az erő, de olyan hatalmas szívvel és odafigyeléssel dolgoztak a lányok az egész mérkőzésen, hogy bár azt nem mondom, hogy győzhettünk volna, három negyedet négy, négy majd kettő ponttal veszítettük el, azt gondolom, ez dicséretes, főleg úgy, hogy belső posztokon védekezésben és támadásban is alulteljesítettünk. Ezen dolgoznunk kell, és tény, hogy Moore-tól jött egy extra teljesítmény, ami segített közel maradni. A negyedik negyedben szerettük volna, ha mindenki meg tudja mutatni magát, és egy nagyobb különbség alakult ki, de a végeredmény nem tükrözi azt, amit a mérkőzésen láthattak a nézők.