Marosi József sportpályafutását tekintve 1952-től a BEAC (akkori nevén a Budapesti Haladás), 1957-től az Orvosegyetemi Sport Club Vívója volt. Szinte törvényszerű volt, hogy a sportág kiválósága lesz, a családjuk lakása ugyanis a BEAC Semmelweis utcai vívóterme felett volt található.

1954-ben a felnőtt tőr- és párbajtőr- válogatottnak is tagja lett. Az 1956-os Melbourne-i olimpián a Balthazár, a szintén haladásos Nagy Ambrus, Sákovics, Rerrich, Berzsenyi felállású párbajtőr csapat tagjaként ezüstérmet szerzett, ugyanakkor - mivel a tőrt is kiválóan kezelte - a tőrcsapat tagjaként is részt vett az olimpián, ahol a szintén BEAC-os Gyuricza Józseffel együtt bronzérmet nyertek.

1963-ig szerepelt a válogatottban, de a versenyszerű vívást egyesületében 1971-ig folytatta.

A sport mellett épületgépészként is nagyot alkotott életében. Jelentősebb munkáinak egyike a Budavári Királyi Palota rekonstrukciójának épületgépészeti tervezése. Nyugdíjba vonulását követően egyik legfontosabb tevékenységi köre a műemlékek rekonstrukciója lett. 2010-ben a Magyar Nemzeti Múzeum rekonstrukciós pályázatán első díjat nyertek.

Marosi Józseffel készült interjúnk: Én is BEAC-os vagyok- Marosi József

További érdekességek a BEAC történelméről az alábbi linken érhetők el: BEAC- Az elsők