Amikor az idei Vízisporttelepen eltöltött sportnapra gondolok, a rengeteg szép emlék mellett óhatatlanul eszembe jut a Szózat reménykeltő alábbi fél sora is: annyi balszerencse közt, oly sok viszály után.

Az elmúlt évek viszontagságait – a pandémia lecsengését követően – az idei évben ismét sikeresen pályáztunk és nyertük el a lehetőséget, hogy eltölthessünk egy napot a Vízisporttelepen. A nyári időszak mindent megolvasztó forrósága helyett azonban ezúttal egy őszi napot, szeptember 29-ét választottunk a sportolásra.

Az ősz a nap elején a zordabbik arcát mutatta – a reggelre megbeszélt találkozónk ideje alatt úgy zuhogott, mintha dézsából öntetnék, mi pedig elkeseredetten és némileg tanácstalanul álltunk ernyőink alatt, hogy miként is lesz ebből ma sportnap?

Eltökéltségünknek és a BEAC szervezőinek hála kitartásunk később megtérült, és mire a Vízisporttelepre értünk, már hét ágra sütött a Nap. Az elmúlt évek kihagyása után rendkívül nosztalgikus élmény volt visszatérnem a sporttelepre, és tudom, hogy kollégáimat is egyből rabul ejtette a hely.

Miután röviden megpihentünk és előkészítettük a sportoláshoz az eszközöket első utunk a mólóhoz vezetett. Bár a kajakozást az időjárás-előrejelzés hatására lemondtuk, a fodrozódó víztükör látványa vigasszal szolgált.

A délelőttöt a hivatali íjászversennyel zártuk, melynek során több kolléga is Robin Hoodot megszégyenítő íjásztudásáról tett tanúbizonyságot. Az ebédet svédasztalos formában sikerült megvalósítanunk, melynek során jót beszélgettünk. A napot társasjátékozással és egy rövid tollaslabda-mérkőzéssel zártuk.

Mintha az időjárás is keretet akart volna adni a napnak, röviddel a távozásunk előtt ismét esni kezdett. Azt hiszem, mindannyiunk nevében kijelenthetem, a szeptemberi kiszámíthatatlan időjárás ellenére egy felejthetetlen napot tölthettünk el a Vízisporttelepen. Roppant hálásak vagyunk a BEAC csapatának a lehetőségért és a kiváló szervezésért, és szívből reméljük, hogy mihamarabb visszatérhetünk.