Hamarosan kezdődik az újabb szezon, a “régi motorosok” már az órarend hirdetés napján lecsaptak a kedvenc időpontjaikra, aztán persze rájönnek, hogy valahogy ki kell gazdálkodniuk még egy-két bérletet, mert hát olyan jó lenne még több edzésre járni… De a jelentkezés és a szezon indulása között eltelik egy hét, amikor edző és tanítvány is ráhangolódik, felkészül, esetleg bevásárol a szezonkezdésre, mert egy új edzősruha mindig jól jön. Az jutott eszünkbe, hogy mennyire kiszámíthatóak is vagyunk valójában mi, rudasok. Így minden komolyságot nélkülözve következzen egy - természetesen fiktív - részlet, egy “régi motoros”, vérbeli BEAC Pole-os naplójából.

Reggeli készülődés. Öltözés közben a negyedik spagetti pántos felsőt teszed vissza a szekrénybe, mert valahogy mindegyikben túl nagynak látod a vállad a tükörbe nézve.

Berakod az edzés cuccod. A nyolc különböző szettből a hangulatodhoz éppen illőt. És plusz egyet, hátha épp máshoz lesz kedved. Persze minden edzésnapon el kell magyarázni anyudnak, hogy igen, muszáj ezt a sportot ilyen kis ruhákban csinálni, mert a bőröd tapad a rúdon.

Észreveszed, hogy száraz a kezed, és bár nem szabadna, mégis kézkrémezel. Közben szurkolsz, hogy az edzésen ma inkább lábbal tapadós dolgok legyenek, mert nem akarod elszúrni az edzést azzal, hogy csúszik a tenyered.

A reggeli kávé után a termoszod is megtöltöd, edzésre menet jól jön majd. Útközben kiszúrsz egy játszóteret, ahol van rúd. De emlékezteted magad, hogy ellen kell állnod a kísértésnek. Attól, hogy ebben a félévben nem tudsz délelőtti edzésre járni, a délelőtti szeminárium helyett nem jó ötlet sem játszótéri mászókára, sem elsőbbségadás kötelező táblára felmászni. Irigyled azokat, akik a délelőtti edzésen lehetnek most, oda amúgy is mindig könnyebb bejutni a jelentkezéskor.

Ez a délelőtti szeminárium ma nem hoz annyira lázba. A pad alatt már újabb álomelemeket, kombinációkat keresel. Elküldöd az edződnek is, félig viccből, de ő komolyan veszi: “kihívás elfogadva, ma délután megcsináljuk!” Lehet nem lesz elég a kávé…

Lecsekkolod, van-e valami rendes akció - amúgy sosincs - a rég kinézett, irtó menő rudas shortra. Sírsz még egy sort, hogy az a falatnyi ruhadarab sose megy 15 000 forint alá leárazáskor sem, annyit meg most nem adhatsz ki. Felírod, hogy ezt kérd a szülinapodra majd.

Délután hamarabb bemész a terembe, mert már nem bírsz magaddal. Az előző csoportnak megy még az edzése, akiken már látod, ma sem úszod meg az erősítést. Az edző is rád kacsint. Iszol még egy kis kávét. Amikor bejönnek az edzéstársaid, sikítva egymás nyakába ugrotok. Furcsa, mert ez az első ilyen lánytársaság az életedben, ahol ennyire jól kijössz mindenkivel. Bemelegítés közben mindenki kipanaszkodja magát, mi történt vele aznap, vagy addig a héten, majd az edző szeme felcsillan: “Erősítünk veletek is, hogy levezessétek a feszültséget!”

Minden burpeenél újabb szitokszót találsz fel. Úgy megizzadtál az erősítésben, hogy máris megfürdesz az ablaktisztítóban, és mészkőoszloppá magnéziázod a rudat. Miután belehajtogattátok egymást a pózokba, a lehető legtöbb szögből körbe is fotózzátok egymást. De aztán felszívod magad, belemész egyedül is a pózba, és olyan stabil, hogy a fotózás közben van időd még behúzni a hasad, kisöpörni a hajad a szemedből, spiccelni és mosolyogni is. A tökéletes fotó lehetősége most is hatalmas motiváció volt, úgy érzed, órákig tudnád tartani a pózt. Csak mikor leérkezel a talajra, akkor realizálod, mennyire meggyűrte a bőröd, holnap tuti lila lesz. Sőt, inkább fekete. De szívecske formájú foltod lett! Apró örömök…

Két feladat között lerogysz a földre. Persze, pihenés közben is megy a “multitasking”, már keresed a filtert a tökéletes insta-sztorihoz az iménti fotóra. Egy ilyen sikerélményt muszáj egyből kiposztolni. “No pain, no gain.” Ez jó lesz, örök klasszikus, és hát ebben a pózban bőven volt fájdalom. Persze, amikor valaki megkérdezi, hogy “Fhuu, de ez nagyon fájdalmas, nem?” Akkor csak legyintesz, hogy te már bírod a fájdalmat, neked ez már semmiség. Aztán valaki rád ír, hogy “Milyen menő, hogy rúdtáncolsz!” Nem bírod megállni, és tartasz egy kiselőadást arról, hogy te nem rúdtáncolsz, hanem rúdsportolsz, nem rúdtáncos vagy, hanem rúdsportoló, és ez egy kőkemény sport. Tényleg fontosnak tartod, hogy minél több ember ismerje, értse és elfogadja ezt a sportot, ami távol áll attól, ami sokak fejében még mai napig létezik a rúdtáncról.

Eszedbe jut, amikor nyáron a strandon is el kellett magyaráznod, hogy a lila foltok nem azért vannak, mert vernek otthon, hanem mert rúdsportolsz és légtornázol. Persze, megpróbálták elsütni ott is az összes rúdtáncos poént, de a strandon pontosan láttad, hogy valószínűleg a társaságban lévő fiúk közül egyik se tudna se egy bicskát, se egy zászlót felhúzni. Mondjuk úgy, látszott, hogy egyikük se a szomszédos street workout parkban időzik két strandolás között, hanem legfeljebb a lángos büfé padjain. Azon a nyaraláson te meg a strandröpi pálya hálójának oszlopán csináltál egy handspringet, az a kedvenc rudas fotód azóta is.

Edzés végén meg is csinálsz egy handspringet. Megnyugtatja az embert, ha időnként lecsekkolja, pont olyan jól megy-e még. Edzés végén úgy fáj a bőröd, hogy alig bírsz felöltözni. Persze a többiek is így vannak vele, úgyhogy félig felöltözve megy a lelkizés a földön ülve. Még szerencse, hogy ma nem jön utánatok senki a terembe, kifelé menet bevárjátok egymást, és csapatokba verődve indulás hazafelé.

Hazafelé a villamoson már keresed a következő inspirációs képet. Önmagában már az kihívás, hogy egy fotó alapján meg tudod-e fejteni, miből és hogyan kell belemenni a pózba. Aztán néha rájössz, hogy a tested nem erre van kitalálva, és ahhoz már ovis korodban ritmikus gimnasztikára, szertornára, vagy artista képzőbe kellett volna járnod, hogy a vállad, a derekad ilyen szögbe hajoljon, vagy fejjel lefelé ilyen negatív spárgában tartsd magad izomból. De azért büszke vagy magadra, mert még gimnáziumban se voltál barátságban se a tesi órákkal, se a tesi tanárral. Sose tudtál se kézen állni, se kötelet mászni, az egyetem alatt meg rúdsportoló és légtornász lett belőled. Ezt így menő kimondani.

Otthon meglepődve nézed, hogy még mindig fekete a talpad a padlótól, mert ma is zokni nélkül edzettél. De valahol ez a védjegyetek. A forró fürdő nem csak a talpadnak, de az izmaidnak és a bőrödnek is jól esik, felér egy wellnesszel.

Lefekvéskor az utolsó gondolatod, hogy reggel nem fogsz tudni felkelni. Meg is írod még az edződnek. A válasza csak annyi: “akkor holnap majd rágyúrunk”. Ettől féltél…

Csatlakozz a BEAC Polefitness 5 hetes szezonjához! Részletek ITT.