Szépen megtelt a csarnok a TF centenáriumi évének kosaras ünnepére: a Teltház kísérlet sikerrel zárult, soha ennyien nem szurkoltak még a dr. Koltai Jenő Sportközpontban kosárlabda mérkőzésen, mint tegnap este.
A TF kezdte ünnepien a meccset, mi viszont egészen tragikus első negyedet produkáltunk. Gábor és Donarski futószalagon termelték a pontokat, villámgyorsan lett 9-2 az állás. Védekezésben rendre lekéstünk, üresen hagytuk a hazaiakat a triplavonalon, akik köszönték, éltek a kínálkozó helyzetekkel, 16-8 után sorozatban három hazai távoli ért célt, 25-8-nál jelentős volt a hátrányunk. A negyed végét is egy Mányoky tripla jelezte, nagyjából úgy érezhettük magunkat, mint egy nappal korábban a finnek a magyar válogatott elleni találkozó első felében – 30-10 állt a táblán tíz perc után.

Alapos fejmosást követően, határozottabb védekezéssel jöttünk ki a második negyedre, és elől is bátrabban vállalkoztunk betörésekkel. Drahos Leila távolija után 32-18-ra módosult az állás, de a triplavonalon túlról ezúttal nem céloztunk jól, a TF visszaküzdötte húsz egység közelébe a differenciát (37-18). Sokasodtak a hibák minden oldalon, a hazaiak sem tudtak úgy pörögni már a javuló védekezésünkkel szemben, de a hátrányunk így is tetemes volt a nagyszünetben (41-24).

Jobban jöttünk ki a fordulás után, a második félidő első hat pontja a mi nevünkhöz fűződött, közelítettünk az egyszámjegyű differenciához (41-30). Percek teltek el sikeres akciók nélkül, 43-34-nél, Zyheima Swint kosara után benéztünk tíz alá, de Dúl egy távolival lehűtötte a reményeinket. Zyheima újabb pontokat szerzett, de Dúl és Donarski is berámolt egy-egy triplát, ismét távolodott a vendéglátó (52-36). Leila faultos kosara volt az utolsó momentum a harmadik felvonásban, -13-ról várhattuk a záró játékrészt (53-30).

Magasembereink, Katrina Ozola és Vég-Dudás Anna révén faragtuk a hátrányt újra (55-44), Bernáth tripláját Dobó Lilla annullálta (58-47). Ismét a két lány villant, nálunk egyértelműen a Suti becenévre hallgató hatosunk vette hátára a társaságot (63-53). Két és fél perccel a vége előtt még mindig tíz volt közte, de nem adtuk fel, gyors és ötletes játékokkal 65-61-nél nyílt lett a találkozó. Bernáth egy büntetőt tett a helyére (66-61), Suti ismét remekül kígyózott végig a védők között, háromra faragta a hátrányt (66-63). Maradt 15 másodpercünk fordítani, három távoli kísérletünk is volt az egyenlítésért, de egyik sem ért célt, így a Vasas után ezúttal másodjára hagytuk el 66-63-as vereséggel a parkettet.

Bánhatjuk, hogy az első negyedben ekkora előnyt adtunk a hazaiaknak, akik gyakorlatilag ezt a megszerzett előnyt tudták menedzselni a meccs végéig. Pozitívum, hogy az utolsó negyedben még tudtunk annyi energiát mozgósítani, hogy nyílttá tegyük a találkozót, ugyanakkor látnunk kell, hogy 40 perc teljes koncentráció kell ahhoz, hogy sikeresek legyünk.

Sűrű napok jönnek, szerdán a Szekszárdot, szombaton a Dávid Kornél Akadémiát fogadjuk a Gabányi parkettjén.

Köszönjük a szép számú BEAC tábornak, hogy ennyien bíztatták a lányokat a lelátóról, kell ez az energia a következő feladatokhoz is!

TFSE - ELTE BEAC ÚJBUDA 66-63 (30-10, 11-14, 12-16, 13-23)

TFSE: Gábor 4, Dúl T. 12/9, Mányoky 10/6, Donarski 17/12, Tóth F. 11. Csere: Kádár -, Bernáth 10/9, Vígh 2,

ELTE BEAC Újbuda: Drahos 16/3, Ozola 4, Moore 4, Fárbás E. 8, Varga S. 4. Csere: Swint 7, Dobó 13/3, Koch 1, Vég-Dudás 6, Dinnyés -, Szauter -

Hegedűs Péter: Először is szeretnék gratulálni mindkét klubnak, mert ez a kezdeményezés és ez a nézőszám nagyon klassz dolog volt ma. Örülök, hogy ennyien kilátogattak. Azt gondolom, hogy ezeknek a budapesti kluboknak – annak ellenére, hogy hétvégénként egymás ellenfelei vagyunk – bizonyos szinten össze kell fognunk, és szerintem ez ennek jó példája volt. A mérkőzéssel kapcsolatban viszont nagyon csalódott vagyok, és értetlenül állok bizonyos dolgok előtt. A múlt héten az első negyedben 20 ponttal vezetett a Sopron, most ennek a fordítottját csináltuk meg, majd egyszerűen harminc percen keresztül alibiztünk a lepattanók terén. A BEAC abszolút dominált ebben. A végén, még az utolsó utáni pillanatokban is olyan gyermeteg hibákat követtünk el, amelyek hosszú távon biztosan megbosszulják magukat. Örülök, hogy végül nagy nehezen sikerült „lerakni a gépet”, de ma nem érdemeltünk győzelmet.

Mészárosné Kovács Andrea: Gratulálok a TF-nek, mert az első negyedben megnyerték a mérkőzést. Az, hogy nem adjuk fel, egy alaphozzáállás, ha fordítva történik, a másik csapat is végighajtja a meccset, és azért küzd, hogy akármekkora a hátrány, győztesen hagyhassa el a pályát. Úgy gondolom, az első negyedben elvesztettük a mérkőzést. 20–2-re dobtunk hárompontosból, így nagyon nehéz nyerni, főleg idegenben. Nagyon sajnálom, hogy ismét elvesztettünk egy olyan lehetőséget, ami erősíthette volna a csapat önbizalmát. A hangulat remek volt, és örülök, hogy a végére izgalmas találkozót láthattak a nézők.

Dúl Terka: Nagyon jó érzés volt, hogy ennyien kilátogattak a mérkőzésre. Köszönjük a hazai szurkolóknak és a vendégszurkolóknak is, fantasztikus atmoszférában játszhattunk. A meccsről viszont csak az első félidővel lehetünk elégedettek. A második félidőben hagytuk, hogy visszajöjjenek a meccsbe. A végén nagyon nagy hibákat követtünk el, a vendégcsapat simán hosszabbításra hozhatta volna a találkozót. Vissza kell néznünk, mit hibáztunk, és javulnunk kell mind támadásban, mind védekezésben.

Dobó Lilla: Az első negyedben mindenképpen dekoncentráltak voltunk, és semmire nem figyeltünk oda abból, amit kértek tőlünk. Aztán egyre agresszívebben jöttünk vissza a meccsbe, és amikor megéreztük a ‘vérszagot’, hogy van keresnivalónk és vissza tudunk jönni, mindenki elkezdett harcolni minden labdáért. Így sikerült visszajönnünk a mérkőzésbe.

Fotó: TFSE/Borhi Mihály