090 kenesei zsanett webre

Fagyos győzelem

2011. 02. 03.
090 kenesei zsanett webre

“Ez volt az idényem első nyolcszáz métere, és nagyon örülök a népes nemzetközi mezőnyben (cseh, lengyel, osztrák és szlovák versenyzők közt) kivívott győzelemnek, jó támpontot és felkészülési lehetőséget nyújtott a február végi magyar bajnokságokhoz….” Kenesei Zsanett versenybeszámolóját olvashatjátok.

Múlt szombaton reggel hat óra tájban vettük a nyakunkba az M1-es autópályát – délután Pozsonyban a hagyományos Olimpiai Reménységek Versenyét rendezték a szlovák szomszédok. Sajnos az egyesület nem tudott buszt biztosítani, így – némi szülői segítséggel – a szakosztály vezetősége kényszerült a helyzet megoldására.
Itt jegyezném meg, hogy külföldi versenyre mindig kis megilletődöttséggel érkezik az ember, mivel sokszor egy szót sem ért a körülötte lévők társalgásából. Nem úgy a pozsonyi Elán csarnokban, mert mint az a hét közben a versenyszervező (Imrich) és köztem lefolyt (rövid és sikertelen angol nyelvű) társalgás után kiderült: „Én kicsit beszélek magyarul.” Ez – mondanom se kell – lényegesen megkönnyítette a beszélgetést. És ezután sokkal felemelőbb érzés volt úgy külföldre indulni, hogy tudtam, szinte otthon vagyok (és ha nem történnek szörnyű dolgok kilencvenegy éve, tényleg otthon is lennék).
Zökkenőmentes kétszáz kilométer után a szlovák fővárosban jól felszerelt, kulturált pálya fogadott minket, a helyszín egyetlen problémás pontja a klímája volt, ugyanis a friss levegő biztosítása érdekében a kinti mínusz tíz Celsius-fokos levegővel próbálták kompenzálni a csarnok belső „hőjét”, aminek eredményeként bent a sportolók hibernálására alkalmas tizenöt fok körüli hőmérsékletet állítottak elő.

A verseny szervezése a hazai viszonyokhoz képest kielégítőnek tűnt, kivéve a már itthon is megszokott, drasztikus időrendbeli csúszásokat. A rövidtávfutó számokat követően három óra környékén elindultak a hosszabb távok versenyei is, s a fent említett késések miatt a nyolcszáz méterek előzetesen kalkulált kezdetére ez a csúszás ötven percesre duzzadt. Ezzel sajnos nem számoltunk Imre bácsival (Szabó Imre, edzőm), nehéz is lett volna, így a melegítésem ideje a szervezet által nem tolerálhatóan hosszúra nyúlt, hozzávéve a mesterséges tundra éghajlatot, mire a rajthoz szólítottak, épp kihűltem.

Ennek ellenére a legerősebb futamban, a legjobb egyéni csúccsal rendelkezvén a saját tempómat kezdtem futni, amit egy fiatal szlovén lány nagyon jól tűrt, végig a nyomomban futott, s bár én kissé frusztrálva éreztem magam ebben a szituációban (mármint, hogy a sarkamban loholt), végig tartottam a pozíciómat, a végelszámolásnál is. A verseny így elérte célját (Veni, vidi, vici).
Ez volt az idényem első nyolcszáz métere, és nagyon örülök a népes nemzetközi mezőnyben (cseh, lengyel, osztrák és szlovák versenyzők közt) kivívott győzelemnek, jó támpontot és felkészülési lehetőséget nyújtott a február végi magyar bajnokságokhoz.

Kenesei Zsanett

Also available in English.
ELTE ELTE HÖK ELTE KK ELTE Online JOMA MEFS Újbuda Sport Újbuda kerületi önkormányzata ESN ELTE Sport Kft. ELTE Alumni Jooble BGA NEA