Elképesztő BEAC-os sikerek az idei UltraBalatonon!

2020. 10. 06.
Ultra

Október 3-4. között zajlott az ultrafutók nagy versenye, az UltraBalaton. Sportolóink között akad, aki most teljesítette először, de van, akinek már másodjára sikerült győzedelmeskednie.

Szép számmal képviselték az ELTE-BEAC Polythlont egyéni és csapatversenyben egyaránt. Az első 5 beérkező közül négyen Sashegyi Gepárdok, extra öröm, hogy közöttük van a női győztes is, Maráz Zsuzsanna.

Lássuk az eredményeket:

Bódis Tamás - 19:08:14 – 1. helyezett
Beda Szabolcs – 21:23:10 – 3. helyezett
Gáspár Péter – 21:53:06 – 4. helyezett
Maráz Zsuzsana – 21:58:02 – Női 1. helyezett és abszolút 5.
Csereklei József – 24:45:30 – Férfi 8. helyezett, abszolút 10.
Simonyi Balázs – 27:13:45 – Férfi 20. helyezett, abszolút 22.

Csapatversenyben a Gepárd érdekeltségű csapatok rendre dobogón végeztek a saját kategóriájukban. Nehéz lenne felsorolni az összeset így párat kiemelek. Tisztán Gepárd csapat: Mind System Sashegyi Gepárdok, a 8 fős csapatok között lett 1. helyezett 14:49:37-es idővel. Csapattagok: Bleier-Cseke Lilla, Csákvári Laura, Ali Tamás, Al-Hajal Sándor, Licsák Zoltán, Tóth Szabi, Szerdahelyi Péter és Szabó „Edzőbá” Gábor.
Másik gepárdos érdekeltségű csapat, a mindsystem.hu, lett a csapatok közül az abszolút 3. helyezett 14:42:35-ös idővel. Még ezen a hosszú távon is nagyon szoros mezőny tud összegyűlni.

120759257 1911898752286570 2173374783276580355 n

Pár élménybeszámoló az indulóktól:

Tóth Szabi – „Elsők lettünk a 14. NN Ultrabalaton versenyen a 8 fős férfi csapatban, két nagyszerű futónővel (!). Nők futhatnak fiúkkal, ha elég gyorsak. Lilla és Laura nagyon gyorsak! Amúgy ez egy klasszikus egy körös verseny, amiben megkerüljük a Balatont Füredtől Füredig. 221 km ... uszkve. Minden áldás szálljon az edzőnkre: Szabó Gáborra, aki edz, szervez, vezet, logisztikázik és fut velünk. Innen is ölelés és hála az ELTE Sashegyi Gepárdokból összeállt csapat tagjainak, akik szórakoztatóvá tudták tenni, hogy ilyen alternatívan töltöttem a szombati, viharos éjszakát.
Ps.: azt hiszem én lettem az ország leggyorsabb szitárosa”

120639524 3366544373460451 9182969103544472204 n

Beda Szabolcs – „A hétvégén teljesítettem életem első Ultrabalatonját (222 km, 21:23:10), és egyben az első 126 km feletti távot. Sikerült a 3. helyen debütálnom két olyan futó mögött, akiktől talán nem szégyen kikapni, történetesen Bódis Tomiról és Csécsei Zoliról (a tavalyi Sparthatlon első két helyezettje) van szó. De hogy őszinte legyek, nem túl pozitívan éltem meg, a célban egyből azt mondtam Krisztinek, hogy soha többé UB, vagy akár csak hasonló versenyt. Most már egy kicsit finomodott az álláspontom, és lehet, hogy pár nap múlva már nem is így fogom. Na, de visszatérve az elejére, péntek reggel 7:05-kor rajtolt el az egyéni mezőny, idén először egy nappal előbb, mint a csapatverseny. Én úgy terveztem, hogy nem megyek 5 perces tempó alá, de hát ilyenkor csak elkapja az embert a HÉV. Végül csatlakoztam Tomihoz és Zolihoz. Olyan 4:40 körüli tempóban mentünk, és olyan könnyűnek tűnt, hogy még így is nehéz volt visszafogni magam. Kb. 10 km után elengedtem őket, de lehet, hogy még így sem vettem vissza eléggé. Félmaraton után kétszer is ki kellett állnom egy kis „hatásszünetre”, mindkét alkalommal elém került közben Andrzej Radzikowski (szintén korábbi Sparthatlon győztes, illetve 24 órás Európa-bajnok). Szegény, biztos nem értette, hogy kétszer is visszaelőzöm, miközben egyébként előtte futottam... A lengyel srácot sikerült végleg magam mögött hagyni, aztán egyszer csak nagy meglepetésemre Badacsonynál (60 körül) utolértem Csécsei Zolit. Egy jó darabig együtt mentünk, illetve kerülgettük egymást, aztán valahol 100 kilinél Zoli végleg eltűnt előlem. 120-130 km-ig (UTT táv) még egész könnyedén ment, kicsit 5 perces tempón kívül, de aztán innen jöttek a gondok. Éreztem, hogy elkezdek lassulni, kezdtek a combjaim erősen beállni, és már nem igazán élveztem a futást. A legszörnyűbb abba volt belegondolni, hogy innen még egy 100 kilis „levezetés” vár rám, ráadásul már sötétben.

De tudtam, hogy nem adhatom fel, végig kell mennem, még, ha fáj is. A következő célnak Siófokot adtam meg, mert itt van a BSZM és a Balaton Maraton bázisa, és sok szép emlék kötődik hozzá. És innen már „csak” 50 km van a célig. Lassan, de biztosan sikerült is elérni, de folyamatosan lassultam, már kicsúsztam a 6 perces tempóból is. A következő cél Balatonvilágos lett, mert tudtam, hogy ott jön a rövid, de brutális emelkedő, ami felvisz a magaspartra, és hogy ott sétálhatok (nem nagyon van értelme futni ilyen állapotban). Ja, és innen egész sokáig lejtett is, bár nem mintha ezek a szakaszok annyira jól estek volna, az amúgy is beállt combokat eléggé megviselik. De azzal vigasztaltam magam, hogy itt már vége a déli partnak, és nemsokára az északin vagyok, onnan meg már csak egy köpés Füred. Futókkal már nem nagyon találkoztam, néha-néha egy-egy 2-3 fős váltó embere előzött le (ők is aznap rajtoltak, csak kicsit később, mint mi). Fűzfőnél van egy pár kilis bringaút szakasz, ami az erdőben megy, tök sötétben, a fejlámpától pedig olyan csőlátása lesz embernek, az előtted lévő 1-2 méteren kívül semmit nem érzékelsz a külvilágból, és arra is nagyon oda kell koncentrálni, mert az út tele volt úthibákkal, lehullott gesztenyékkel, faágakkal, kavicsokkal. De legalább gyorsabban ment az idő, mert elfoglaltam magam.

Fűzfő után jött még egy hosszú emelkedő, de az már boldogsággal töltött el, hogy az északi parton vagyok! Abba inkább bele se gondoltam, hogy még hány kili van hátra (egyébként olyan 30 volt még onnan), inkább csak azt mantráztam, hogy Almádi, Alsóörs, Csopak, és bent vagyok a célban. A folyamatos lassulást még innen is tudtam folytatni, egészen 7-8 perces ezrekig, és hát kívülről sem nézhettem már ki túl jól, Kriszti a frissítéseknél már kezdett egy kicsit aggódni értem, ahogy megálltam, elkezdetem összevissza támolyogni, igaz, sokat ittam, de nem alkoholt. Az elindulások már nagyon nem estek jól, gyakorlatilag helybenjárásban kezdtem el futni, aztán szép lassan vettem fel a már említett utazótempót. Azzal próbáltam nyugtatni, hogy ha futok, akkor nincs ilyen gond, csak ha megállok. Aztán mondtam neki, hogy mostantól inkább sétáljon mellettem, és úgy adja be a frissítőt, csak, hogy ne kelljen megállni. Alsóörsön kezdett már nagyon szürreális lenni az egész, a frissítő előtt egyszer csak egy róka nézett velünk farkasszemet (Kriszti pont ott várt). És higgyétek el, ez nem az, amire gondoltok. Tényleg egy igazi, fekete lábú, vörös bundás ravaszdi járt arra. Nagyon cuki volt, biztos nem értette, mi ez a sok világítófejű emberfajzat itt az éjszaka közepén. Nagyon nagy boldogság volt Csopakra beérni, ami az utolsó ellenőrző pont volt, innen már csak egy „könnyű” 8-as volt a célig. Arra nem is emlékeztem, hogy Füredre érkezés előtt még egy húzós emelkedő vár rám, bevallom, ezt már szinte végig sétáltam. Aztán végre a Tagore sétányon találtam magam, és el se hittem, hogy már csak pár kili a cél. Az utolsó teljes kilométerem 8:03-as volt, de itt szó szerint annak is örültem, hogy még haladok. Az aquapark bejáratánál nagy örömömre várt Edzőbá, de én szóltam rá, hirtelen meg se ismert. A célba egy köves emelkedő vitt fel, itt becsatlakozott Kriszti is, és így mindketten bekísértek a célba. A célkapu előtti egyenesre sikerült újra futómozgást imitálnom, és így szakítottam át a személyre szóló célszalagot.

Összegezve, első bálozóként (és a majdnem egy hónapos kihagyást is figyelembe véve) elégedett vagyok a helyezéssel és az időeredménnyel is, de azért nem pont így képzeltem el a versenyt. Egy kicsit óvatosabb kezdéssel valószínűleg jobb idővel, és kevésbé megdőlve értem volna célba, de ahogy az „ősi kínai” mondás tartja, a kudarcokból tanul a legtöbbet az ember. Nem mintha ez annyira kudarc lett volna, de így is sokat tanultam belőle. Meg hát az izomzat sem felejt, a 200 feletti táv beépül a memóriába. És hogy jövőre veletek ugyanitt? Hát erre még alszom párat…

UB Bodis dob

Bódis Tamás – “A Privát UltraBalaton teljesítés után azonosított hibákat sikerült kijavítani, de más hibák azért be tudtak csúszni a gépezetbe. Szerencsére nem volt eső, se jegelést igénylő meleg, csak egy taktika, amihez tartottam magam. A kísérő csapat tökéletes munkával segített végig most is, mint a PUB-on is, a frissítéssel kapcsolatban minden a tervek szerint történt. Még nem tapasztaltam meg, hogy milyen görcsölő gyomorral futni (a kihagyott reggeli mosdókör megbosszulta magát a verseny második felére), tartottam tőle, hogyan fogom tudni tartani az első helyem. Jól meg tudtam oldani a helyzetet és ezzel az értékes tapasztalattal is gazdagabb lettem.”

Also available in English.
ELTE ELTE HÖK ELTE KK ELTE Online JOMA MEFS Újbuda Sport Újbuda kerületi önkormányzata ESN ELTE Sport Kft. ELTE Alumni