Az ELTE–BEAC női NB1-es kosárlabda csapata hullámvölgyekkel tarkított szezonon van túl. Bravúrgyőzelmek és nem várt vereségek jellemezték a 2021/2022-es idényt. Végül pedig a kilencedik helyen végzett. Összességében hogyan látjátok a mögöttetek álló időszakot?

– Horváth Enikő: A kilencedik hely előrelépésnek tekinthető, főleg, ha azokat a bravúrgyőzelmeket nézzük, amiket az előző szezonban nem sikerült összehozni. Ennek ellenére azt gondolom, ebben a csapatban több volt. Olyan együttesek végeztek előttünk, akiknél, úgy gondolom, jobbak voltunk. Emiatt mondom azt, hogy a 2021/2022-es szezon félig siker és félig kudarc. Az elmúlt éveket nézve, most volt a legnagyobb esélyünk arra, hogy a legjobb nyolcba kerüljünk. Azt azonban tudni kell, az ELTE–BEAC női NB1-es kosárlabda csapatánál minden szezonban az az alapvető cél, hogy ne essen ki az első osztályból. Viszont szeretnénk minden évben egy kicsit előre lépni. A nyolcba jutást évek óta nem sikerül elérni. Most a szezon utolsó meccsén dőlt el, hogy pár pont híján, de lemaradunk a nyolcadik helyről.

– Koch Dóra: Nagyon hullámzó volt az egész idényünk. Nem is tudom játszottam-e már olyan csapatban, ahol ennyire fantasztikus sikereket tudtunk elérni, és egyszerre ekkora mélypontjaink voltak. De azt gondolom, ez egy folyamatnak az eleje, ahol a saját határainkat feszegettük. Nyilván egy fejlődési szakaszban előfordulnak visszaesések, amiket mi is megtapasztaltunk, de remélem, hogy ebből építkezni tudunk és továbblépünk.

Mi áll ennek a hullámzó teljesítménynek a hátterében?

– Horváth Enikő: A végén a TFSE-vel harcoltunk a nyolcadik helyért. És hiába volt a magyar magjuk fiatalabb, rutintalanabb a mieinknél, mégis legyőztek minket. Azt kell mondjam, ez eléggé bosszant, mert miközben megvertük az élmezőnyhöz tartozó DVTK-t, Pécset és Győrt, addig kétszer is kikaptunk az utolsó előtti helyen végző, s mindössze két győzelmet szerző BKG-tól. Nehéz elfogadni azt, hogy a mostani, tapasztaltabb csapat téthelyzetben nem tudott teljesíteni. Úgy vélem, nagyobb hangsúlyt kellett volna a fektetnünk a mentális felkészítésre.

– Koch Dóra: A jó teljesítményre mindig könyebb magyarázatot adni, mint a rosszra. Ez egy játék. Az ember teljesítménye hullámzó lehet, függetlenül attól, mennyit edz vagy mennyire felkészült. A legnagyobb problémánk abban lehetett, hogy kicsit tapasztalatlanok voltunk. Azt gondolom, minél több ideig dolgozik együtt egy csapat, annál jobban ki lehet szűrni a mélypontokat, és annál egyszerűbben lehet ezekre megoldást találni. Azt remélem, jövőre sikerül ebben előre lépnünk. Ezen kívül egy fiatal, lelkes csapat, amikor elkapja a ritmust nagyon veszélyes tud lenni. Ezt mi is „kihasználtuk” és ellenünk is „kihasználták”.

Dolgoztatok együtt sportpszichológussal?

– Horváth Enikő: Nem, de elképzelhetőnek tartom, hogy szükség lenne rá, mint ahogyan erőnléti edzőre is. Igyekszünk ebben is előrébb lépni, az utánpótlásban és az NBI-ben is szakszerűen felépített erőnléti programok lesznek.

Legyen bármilyen sportág, bármilyen versenysorozat, nagy terhet jelent egy klubnak, csapatnak, ha a cél folyamatosan a kiesés elkerülése.

– Horváth Enikő: Ez így van. És ez főleg annak edzőnek nehéz, aki hosszabb távra tervez a csapattal, a munkája ugyanis a bennmaradástól függ. Ha a csapat kiesik, akkor nemcsak jelentős pénztől esik el a klub, hanem, ahol nincs NB1-es csapat, ott előbb-utóbb az utánpótlás is összeomlik. Itt, az ELTE-BEAC-nál próbálunk arra odafigyelni, hogy az utánpótlásunkban nevelkedőket beépítsük az első csapatba. Ez azért is fontos, mert szűkös anyagi keretünk miatt nem tudunk többet igazolni két-három külföldi játékosnál. De nem is cél többet szerződtetni, szeretnénk ugyanis a saját akadémiánkon nevelkedett játékosoknak lehetőséget adni. Hosszú távú célunk az utánpótlás erősítése, és az, hogy a hátországra épüljön az NB1-es csapat. Mert az nem jó, ha néhány évente csak egy-egy játékost tudunk beépíteni.

– Koch Dóra: Nem egyszerű, amikor ezzel kell foglalkozni. Stresszes. Teljesen más egy csapat lelki állapota, ha csak a győzelemmel foglalkozik, mintha a kiesés ellen küzd. Persze, nehéz más célokkal elkezdeni az idényt, mint a kiesés elkerülése, mert nem igazán lehet tudni, hogy a többi csapat kerete miként változik. Az első fordulókban szokott kiderülni az, ki, milyen erőt képvisel.

Ha már utánpótlás. ELTE-BEAC minden lány korosztályos kosárlabda csapata országos döntőt játszott ebben a szezonban. Ez azért elsőre elég jól hangzik.

– Horváth Enikő: Ez így van. Ennek ellenére alig van olyan játékos, akik eljutna az NB1-es csapatig. Az utánpótlásban alapvetően arról van szó, hogy ha egy csapatban van egy-két nagyon jó játékos, akkor velük el lehet jutni az országos döntőig. A mi esetünkben az a helyzet, hogy a korosztályos együttesek csapatként tudnak jól működni. Ezért tudnak ott lenni majdnem minden évben az országos döntőben. A másik, hogy a tehetséges játékosainkat elviszik a nagyobb klubok.

Mi kellene ahhoz, hogy egy fiatal ne csak „megugorja a lécet”, de meg is maradjon a felnőtt csapatban?

– Horváth Enikő: Az, hogy maradjon egy kisebb csapatban, és játszon minél többet. A teljes képhez hozzá tartozik, hogy a szabály kimondja, a mérkőzések első félidejében kötelező U20-as játékost szerepeltetni. Ez egyrészt felnyomja a fiatalok árát, kapóssá válnak, a jobb játékosokat elviszik a tehetősebb csapatok, mert három-négy U20-as kosarasra szükség van egy szezonban. De a kiemelkedőbb csapatoknál az is látható, hogy amint letelik az első félidő, egy-két tehetség kivételével már nem játszik az U20-as játékos. Nálunk a fiatal játékosok jóval több játéklehetőséghez juthatnak.

Hogy lehet megtalálni az egyensúlyt a nevelés és a sikeresség, esetetekben a bennmaradás között?

– Horváth Enikő: Ennek az egyensúlynak megtalálása az utánpótlásban és az NB1-ben is elég nehéz. Főleg azért, mert több játékosunk most azért távozik, mert nem jutottunk a nyolcba. Nem tudunk a nemzetközi kupában indulni. Ezek a játékosok pedig – érthető módon –, szeretnék magukat megmutatni a nemzetközi porondon. Ezért is nehéz az egyensúly megtalálása, megtartása. Nemcsak a költségvetéssel kell „megküzdeni”, hanem azzal is, hogy nehéz úgy egy fiatalt játékost nevelni, ha közben eredményt kell elérni. Nem megfelelő átmenet, így a beépítés nehézkes.

Mi segítene ezen az átmeneten, azaz, hogy az utánpótlásból érkező játékosok jobban megállják a helyüket a felnőtt közegben?

– Horváth Enikő: Az U18-as korosztállyal gyakorlatilag befejeződik az utánpótlás. Ugyan van a női amatőr NB1-nek egy erősebb, piros csoportja, de a színvonal alacsony. Egy 18 éves női játékos pedig nem áll még teljesen készen a felnőtt bajnokságra. Olyan színvonalon kéne teljesítenie, amire még nem áll készen. Már edz a felnőttekkel, de még nincs hol játszania. Ezáltal nem szerez meccsrutint, tapasztalatot. És saját bajnoksága sincs, ahol akár vezéregyéniség lehetne. Régen még volt U22-es, majd U20-as bajnokság. A fiatalok egymás ellen játszottak, megfelelő mennyiségű időt töltöttek a pályán. De most nem is lenne elég játékos az U20-as bajnokságra.

Sokakat elvarázsolnak a nevesebb csapatok, de ott egy fiatal keveset játszik, s legfontosabb éveit a padon tölti. Míg a BEAC-ban játszana minden mérkőzésen 25-30 percet. A fiatal játékosoknak minél többen kellene játszaniuk, de ha kiesik 2-3 év az életükből, az kritikus.

Az azért látható, hogy a BEAC vonzó közeg a gyerekek számára...

– Horváth Enikő: Igen, ezzel nincs is gond, a nyári, napközis táborba is sok gyerek jár. A piramis-elv működik: az első szinten rengeteg gyerek van, a probléma máshol van. Ott például, hogy a tehetségeseket elviszik. És ez nem azért probléma, mert távozik, hanem azért, mert ha a jók elmennek, akkor az kihat a csapatra. Visszaesik a csapat teljesítménye. Az egyensúly megtartása az utánpótlásban azért kifejezetten nehéz, mert vannak olyan szülők, akiket kifejezetten zavar, ha a csapat nem döntős minden évben. Azt látom, hogy a szülők túl nagy terhet tesznek a gyerekre, aki pedig meg akar felelni az elvárásoknak. Ez nem feltétlen egészséges.

Térjünk vissza az NB1-re. Mik a következő szezon reális célkitűzései?

– Horváth Enikő: Hosszú távra tervezünk, többéves ciklusban gondolkodunk. Az első lépéseket már most megtesszük. Az eddigieknél nagyobb hangsúlyt kap az erőnléti felkészítés, és egyéni edzések is lesznek. Az új vezetőedző úgy látja, az NB1-ben játszóknak is szükségük van egyéni edzésekre. Nagy változás lesz a csapatban, számos kezdő játékos távozik. És új edző is érkezik.

Olyan csapatot szeretnénk kialakítani, amellyel hosszú távra lehet tervezni. A mostani szezon sikereiben az is közrejátszott, hogy az előző idényben összeállt csapat magja együtt maradt. Most a bennmaradás az alapvető cél. És egy olyan együttes kialakítani, amire lehet építeni, s ahová be lehet építeni fiatal játékosokat. Egyelőre két külföldi játékossal és fiatalokkal (akik között saját nevelésűek is lesznek) tervezünk. Mint minden változás, ez is nehézségekkel jár. A BEAC-ot vonzóvá kell tenni. Azért, hogy a fiatalok itt akarjanak maradni, ide akarjanak igazolni. Lássák azt, hogy van út a felnőtt csapathoz. Mert hiába nevelői munka, ha 16-18 évesen elhagyják a klubot.

– Koch Dóra: Az előző idényben ott lebegett a szemünk előtt a nyolcba jutás. Ez pedig csalogatja az embert. De a jövőre vonatkozó kérdésre, csak akkor lehet majd reálisan válaszolni, amikor látjuk a keretünket, az erőviszonyokat. Nyilván az ember mindig többet szeretne, mint amit előző évben elért, ezen kívül szeretnénk visszavágni is. Meglátjuk, sikerül-e. Fájó volt, hogy kicsúsztunk a legjobb nyolcból, reményeim szerint a következő években sikerül elérnünk ezt a célt is.

A Bogdánfy úti csarnok felújítás hogyan segítheti majd a BEAC kosárlabda szakosztályát?

– Horváth Enikő: A kivitelezőnek szeptember végére kellene átadni a csarnokot, reméljük ez a mostani gazdasági helyzet ellenére is sikerülni fog. Most már négy pálya lesz, amiből egy csak a mienk. Ráadásul felszerelésre kerül egy úgynevezett teljesítményértékelő-rendszer. (Nyolc kamera veszi majd a játékosok minden mozdulatát, az adatokat pedig egy központi helyre továbbítja.) Ezzel több egyéni képzést, csapatszintű edzést tudunk csinálni. Nem lesz technikai akadálya annak, hogy a gyerekekkel minél többet foglalkozzunk. Ráadásul NB1-es mérkőzés rendezésére is alkalmas. Az, hogy fejlődünk, bővülünk, professzionálisabb a működésünk vonzó a szülőknek, játékosoknak.

Tizenhat éve tartozol az ELTE kötelékéhez. Mit jelent a BEAC számodra?

– Horváth Enikő: Igazából mindent. Tizennyolc évesen ide jöttem játékosként. Azóta valamilyen formában itt vagyok – akár mint dolgozó, akár mint játékos. Szeretnék minél tovább maradni, építeni ezt. Hosszú távon gondolkodom. A sportban csak így lehet.

Szerző: Havasi Zsolt