“A gerelyhajítás nekem álomszerű volt…”

- Annak idején, még 1958-ban magasugróként hívtak le a Vörös Meteorba, ahol a dobószámokhoz is közel kerültem. Gerelyt csak később fogtam a kezembe, de az első találkozás után néhány hónappal már versenyt nyertem. A gerelyhajítás nekem álomszerű volt, könnyű szer, ami hozzám a legjobban illett - mesélt a kezdetekről a kiváló sportoló.

- Az atlétika mellett gimnázium második osztályába jött a kosárlabda, 176 centis magasságom ellenére centert játszottam. Igazából én a mai napig állítom, hogy nem tudtam jól kosárlabdázni, de annak idején nagyon komoly fizikai előnyben voltam a kosarasokkal szemben, küzdöttem, szedtem a lepattanókat.

Németh Angéla 1965-ben került a Testnevelési Főiskolára, ahova a bejutását megkönnyítette, hogy mindkét sportágában válogatott volt.
- Akkoriban nem volt téli idény atlétikában, a szezon október legelején véget ért, a kosárlabdában pedig ősztől májusig, az atlétikai idény nyitányáig tartottak a küzdelmek, így nem ütötte egymást a két sportág.

Persze naponta reggel nyolctól este tízig el voltam foglalva, gyakorlati órák, majd fél öttől hatig atlétika-edzés, fél héttől kosárlabda-tréning, aztán úszás, vagy torna. Szerettem csinálni, ráadásul a sport mellett az olvasás volt a másik szenvedélyem, s az utazások közben erre is jutott idő - vázolta akkori napi rutinját a testnevelő tanárként végzett, majd az ELTE-n és az Állatorvosi Egyetemen dolgozott sportember.

Edzője, Koltai Jenő győzte meg arról, hogy a dobásra kell elsősorban koncentrálnia.

Németh Angéla egy Héraklesz gálánVerseny előtt

- Jenő bával az egyetem elején ültünk le beszélni, s ő azt mondta, adjak neki négy évet és 60 méteres dobót farag belőlem. Ú;gy számoltam, három év a TF, az a plusz egy meg még belefér, s ő tényleg megcsinálta. A kulcs az volt, hogy a nőies hátrahajlós technikáról át kellett váltani a férfiak által alkalmazott elfordulósra.

Németh Mikinek nagyon sokat köszönhetek, rengeteg dolgot lestem el tőle - emlékezett Németh Angéla, majd a mexikói sikerre is áttért. - Nagyon szerencsésen alakultak számomra a dolgok 1968-ban, a főiskolán akkor végeztem, s az utolsó évben már csak egy gyakorlati órám jelentett elfoglaltságot, így sokkal könnyebb volt a helyzetem. Aztán Mexikóban rengeteget segített a magaslat is, vérszegény voltam, s a vérnyomásom is alacsony volt, így rám szinte doppingként hatott az ottani környezet.

A verseny előtt az volt a célja, legalább 58 métert dobjon, de már az egy héttel korábban rendezett előversenyen érezte, hogy kiváló formában van.

- Az edzőpályán volt a verseny, s az egyik dobásom elképesztően messze szállt, Németh Miki azt mondta, 63 méter volt. Azt akkor mégsem mérték le, ami furcsa volt, mert soha nem dobtam érvénytelenül. Ú;gy vélem, Jenő bá nem akarta, nem beszéltünk róla, de szerintem azt gondolta, hogy ha akkor világcsúcsot döntök, talán elviselhetetlenül nagy lett volna a nyomás rajtam - mondta Németh Angéla, aki az olimpiai bajnokságot a másodikra dobott 60,36 méteres eredménnyel nyerte meg.

Az olimpiai aranyat követően egy évvel az Eb-n sem talált legyőzőre, majd 1970-ben megszületett első gyermeke, ami sok mindent megváltoztatott, két évvel később pedig visszavonult.

- Fiatalon visszavonultam, de sohasem bántam meg. Akkoriban már nem voltam ott fejben, amennyire kellett volna, a család, a munka, a gyereknevelés, sok energiát lekötött, de azt hiszem, a legfontosabb ok az volt, hogy már nem volt mit elérnem.

A mi időnkben még nem volt világbajnokság, olimpiát és Európa-bajnokságot nyertem, így egy dolog maradt csak, a világcsúcs, de én tudtam, hogy már azt is megdobtam, csak nem mérték le.

A férfiak mások, számukra sokat jelent, hogy újra és újra megküzdjenek a vetélytársakkal, de engem ez már nem motivált, így abbahagytam - mesélt a búcsú okairól a most 65 éves kétgyermekes családanya, aki a kosárlabdát ugyanakkor még évekig folytatta, méghozzá továbbra is első osztályú szinten. Férje Ránky Mátyás, a magyar kosárlabdázás meghatározó alakja, volt szövetségi kapitány.

Forrás: Magyar Atlétikai Szövetség