Gergely Viktória: 10 év! Szép kerek szám! Hogy kezdődött, mesélnél róla egy kicsit?

Tóth-Wéber Edi: Elsőéves ELTE-s hallgatóként észrevettem, hogy hallgatók tarthatnak sportórákat, edzéseket hallgatótársaiknak, és gondoltam, kiderítem, hogy miképp. Ekkor már 16 éve táncoltam, és érdekelt az oktatás is. Tavasszal hát átsétáltam a lágymányosi campusról a BEAC-ra, és megérdeklődtem a lehetőségeimet. Mondták, hogy van hastánc óra is a BEAC keretein belül, és hogy a saját műfajomban (moderntánc) pályázzam meg a sportösztöndíjat, hátha. Ehhez képesítés sem kellett, egyetemista felnőttek körében próbálhattam ki magam. Beadtam a pályázatot, és elnyertem modern jazztánc kategóriában a sportösztöndíjat. 2012 szeptemberében így és ekkor alakult meg az ELTE Moderntánc…
Ekkor heti 2*60 perces óra keretein belül működtünk, pár hónapon belül azonban kialakult az első fellépő csoportunk is, akikkel a tréningórákon kívül plusz próbákon rövid koreográfiákat tanultunk meg, majd ezeket ELTE-s illetve BEAC-os rendezvényeken előadtuk. A BEAC-os órák mellett elindultak az ELTE-s hallgatók számára felvehető általános testnevelés kurzusok is. Mindezek mellett idővel mellettem Pék Kriszti, Szén Lilla, Viderman Laura is oktatott a csapatban.
Telt-múlt az idő, és egyre komolyabbá fordult ez a fellépő csoport is, rövid csoportos és szóló koreográfiánkkal legelső megmérettetésünkön, a Connector Táncfesztiválon (2015. március) az 1. és 3. helyezéseket hoztuk el színvonalas versenytársak és nívós zsűri jelenlétében. Megalkottuk az első táncszínházi darabunkat, a Zongoraleckét, és a 2015 októberi Pannon Unifest-en debütáltunk vele. Ezek után sorra jöttek a rövidebb és hosszabb táncszínházi darabjaink, dolgoztunk együtt Hriczu Ádám gitárossal, illetve hívtuk Joe Alegado, világhírű moderntáncost és Vörös Henriett, klasszikus balett mesternőt workshopot tartani, koprodukció született az ELTE Néptáncegyüttes táncosaival is.
Az ELTE Moderntánc órái a szerves alapját adták mindazoknak a sikereknek, amik az utóbbi 10 évben elértek minket. Az órákon résztvevő táncosokból áll a mai társulatunk, a Levendula Kortárs Táncműhely tagjai is. A tréningórákon tudtunk együtt fejlődni, és bár sokan hoztak egyéb táncos tapasztalatot és tudást is a közösségünkbe, itt tudott összecsiszolódni mindaz szakmailag és emberileg, ami később a színpadról is látható a közönség számára: alázat, összetartás, barátság.

G. V.: Hogyan ünneplitek a 10 éves évfordulót?

T-W. E.: Nagyon izgalmas visszagondolni arra, hogy már tíz és fél éve hogy elkezdődött ez az egész. Rengeteg szuper élményünk van a táncosokkal. Mindenképp szerettük volna ezt megünnepelni. Nyáron összeültünk Lang Timivel és Bukovics Biussal, az ELTE Moderntánc jelenlegi oktatóival, és arra jutottunk, hogy egy kétnapos fesztivált szerveznénk. (A szervezői gárdához csatlakozott Gergely Viki, Lám Bogi és Székely Bori is, akikkel már fél éve az esemény szervezésén dolgozunk. Fantasztikus csapat!) Időpontnak a január 28-29-ét láttuk legalkalmasabbnak legfőképp a vizsgaidőszak miatt. A ‘10 éves az ELTE Moderntánc’ c. fesztivál megvalósul. Az előbbi időpontban a 2. kerületi Jurányi Házban várjuk a régi és jelenlegi táncosainkat modern-kortárstánc műfajhoz kapcsolódó tematikájú táncos-mozgásos workshopjainkra illetve a vasárnap délutáni ünnepi műsorra, melyen természetesen a házi táncbemutató mellett egy montázsvideóban is láthatja a közönség a 10 évünk összegzését néhány percben.

G. V.: Mesélnél kicsit a gálaműsoraitok kialakulásáról?

T-W. E.: Igazából a táncosok részéről volt az első igény a házi bemutató megtartására, melyhez a Mérnök utcai Sporttelep (szinte mindenkori próbatermünk) adott helyet. Szerették volna családtagjaiknak és barátaiknak bemutatni, hogy mit tanultak nálam, milyen közösségbe járnak hetente kétszer. Később többünk igénye lett, hogy színháztermi körülmények között mutassuk meg magunkat, így már az 5 éves szülinapunk óta a Ferencvárosi Művelődési Központ ad helyett a gálaműsorainknak. Félévente a Tánc szakosztály rendezte gálaműsorokon mindig a legtöbb fellépővel és műsorszámmal mutatkozott meg az ELTE Moderntánc. A Levendula Kortárs Táncműhely pedig az Táncpedagógusok Országos Szövetségének fesztiváljain illetve önálló színháztermi egészestés műsorokat adott az utóbbi években. A 2021/2022-es évadban például a Bethlen Téri Színházba jártunk haza a teltházas önálló előadásainkkal.

G. V.: Hogyan éltétek meg az online időszakot?

T-W. E.: A COVID idején abban a többi sportághoz képest szerencsés helyzetbe kerültünk, hogy mi online élő videós közvetítéssel tudtuk folytatni valamilyen módon a tréningezést. 10 hónapon át hetente 2 alkalommal Zoom-os órákat tartottunk a táncosainknak. Nagyon hosszú volt, és nagyon megéreztük a személyes jelenlét hiányát mind a baráti kapcsolatok, mind pedig a táncszakmai része miatt, de annak nagyon örültem, hogy a társaság nagy része egyben maradt, és tudtunk egymásról, és mikor visszatértünk a személyes órákhoz, akkor onnan folytathattuk, ahol másfél évvel azelőtt abbahagytuk.

G. V.: Van valami, amit visszanézve máshogy csinálnál?

T-W. E.: Nem. Hiszem, hogy minden okkal történik, és minden úgy van jól, ahogy van. Közhely, de sokszor hallgatok a megérzéseimre, igyekszem figyelni a táncosaimra, a csapatra. Könnyű dolgom van, mert csodálatos emberekkel találkoztam az ELTE Moderntánc-os óráimon, akik közül többeket jobban megismerhettem, és fontossá váltak számomra úgy táncosként mint emberileg is. Ez tényleg nem csak egy edzés vagy ‘csak’ egy táncóra, hanem 60-90 perc kreatív, mozgáson át történő megismerés, megfigyelés, feszültség-levezettetés, kibontakozás, egymásra figyelés volt mind részemről mind a táncosok részéről.

G. V.: Köszönöm a beszélgetést! Sok sikert és élményeket kívánok a következő 10 évre is.

T-W. E.: Köszönjük! Meglesz! :)