Kenesei Zsanett sikere a MEFOB-on
Május 21-én került megrendezésre a Magyar Egyetemi és Főiskolás Országos Bajnokság, amin idén még versenyen kívül indult három fiatal reménységünk, Perjés Fanni, Balog Evelin és Kenesei Zsanett. Kenesei Zsanett első helyen ért célba, és másik két versenyzőnk is nagyszerű eredménnyel zárta a versenyt (Perjés Fanni, 4. hely, Balogh Evelin 8. hely).
A tavalyi, 115. Felnőtt Magyar Bajnokság alapvetően sikeresnek volt mondható, de mégis kis csalódást hagyott bennem maga után a debreceni futás. Az a 48 század… Tegnap reggel azonban egészen más érzésekkel ültem be a kocsiba édesanyám mellé, hogy délig „meghódítsuk” az Észak-Alföldet. Ez egyébiránt meglehetősen gyorsan sikerült is, köszönhetően anyukám mindenféle női sztereotípiát meghazudtolóan hatékony és élvezetes autóvezetési stílusának.
Ezen a hétvégén rendezték ugyanis a Magyar Egyetemi és Főiskolás Országos Bajnokságot, amin idén még ugyan versenyen kívül indultunk Perjés Fannival (továbbiakban Fanni) és Balog Evelinnel (továbbiakban Evelin), de jövőre én már – reményeim szerint – az ELTE hallgatójaként a bajnoki címért is indulhatok.
Az egyébként meglehetősen atléta- és teljesítménygyilkos időrendnek megfelelően (10 és 2 óra közt folytak a versenyek, ami egy „ideálisan” kiválasztott májusi napon 32°C-os levegő és közel 50°C-os rekortán hőmérsékletet jelent – ahogy ez meg is történt tegnap) dél előtt néhány perccel melegíteni kezdtünk az állatkert és vidámpark tőszomszédságában fekvő Gyulai István Atlétika Stadion körül.
A call roomból a bevezetés kissé körülményesre sikeredett, így maradt nagyjából 10 percünk repülőzni, de a már említett embert próbáló időjárási viszonyok miatt ez nem is volt akkora hátrány. Imre bácsi (Szabó Imre, mindhármunk edzője) kiadta az utolsó instrukciókat, aztán felsorakoztunk a rajthoz.
És ahogy lenni szokott, eldördült a pisztoly. Megindultak a karok, lábak, felgyorsultak a szívritmusok, és az első 200 méter megtétele után lényegében mindhárman nagyon jó pozícióban voltunk. Fannival fej-fej mellett fordultunk a célegyenesbe a 4-5. helyen futva az élbolyban, édesapja elmaradhatatlan szurkolásától kísérve hagytuk el a táv felét. A túlsó egyenesbe érve az „irammenők” kezdtek lemorzsolódni, felfutottam nagy riválisom, a sokszoros felnőtt magyar bajnok Ikarusos futó mellé, és egymás idegeit szaggatva kezdtük meg az utolsó 200 métert. Fanni szorosan a nyomunkban, egyéni csúcs közeli időt ígérő tempóban jött velünk. A célegyenesre fordulva megindítottam a hajrát, összpontosítottam, hogy ne essen szét a mozgásom, és végül elsőként értem át a célvonalon. Fanni is kiválóan összefogta a mozgását a végére, s bár az egyetemi bajnokságáért küzdő debreceni lány kevéssel lehajrázta, ő is idei legjobbjával, a 4. helyen ért célba.
Evelin pedig fiatal kora ellenére (ő nemhogy egyetemista, de még középiskolás korban sincs) a 8. helyen ért célba a 13 fős felnőtt mezőnyben, s bár számára ez egyáltalán nem volt ideális verseny az iramot illetően, mégis, szabadtéri egyéni csúcsot ért el.
Meg kell említenem még Gyurcsó Gergőt, aki a SZIE 4x400 méteres váltójában kiváló részidővel adta a váltóbotot a váltójuk 3. tagjának.
Kenesei Zsanett