„Itt mindenki segíti, építi a másikat” – interjú Bakonyi Bertalannal, a BEAC Asztalitenisz szakosztályának vezetőjével
Családias hangulat, baráti társaság, és egy időről-időre előrébb lépő közösség, ezek jellemzik leginkább a BEAC Asztalitenisz szakosztályát. Azt a szakosztályt, akinek vezetőjével Bakonyi Bertalannal beszélgettünk az elért sikerekről és a jövőbeli célokról.
Általánosságban véve kevés szó esik az asztaliteniszről. Milyen helyzetben van jelenleg a sportág?
Az a helyzet, hogy jelenleg messze vagyunk az európai élmezőnytől. Egy-két éve részt vettem egy edzői továbbképzésen, ahol szó volt arról, változtatni kéne valamit annak érdekében, hogy előrébb lépjünk. A 1979-es, Phenjanban világbajnokságot nyert csapat (Gergely Gábor, Jónyer István, Klampár Tibor) sikerét azóta se tudtunk megközelíteni. Persze, szűk is a merítési lehetőség. Azt látom, hogy a sportág népszerűtlen az emberek körében, és nem tud nagy létszámú nézőközönséget bevonzani. Amikor gyerek voltam, akkor is hasonló volt a helyzet, csak véletlen tudtam meg, hogy Celldömölkön egyáltalán lehet pingpongozni. Továbbá itthon nehéz megélni az asztaliteniszből, így kevesen választják a profi életmódot. Összességében azt mondanám, kevés játékos és kevés képzett edző van.
És ha nem a szakmai, hanem az anyagi, gazdasági oldalt nézzük?
Erre azt tudom mondani, hogy ez alapvetően egyesületfüggő. Az ELTE-n sportösztöndíjat kapok a BEAC Asztalitenisz Szakosztályának vezetéséért, a sportszervezésért, de nagyobb támogatók nem jellemzők azokban az osztályokban, ahol a BEAC-cal játszunk. Emellett a Celldömölki VSE-Swietelsky játékosa is vagyok, ami egy extraligás klub, neves szponzorok és támogatók segítik a működésünket. Ez az anyagi hozzájárulás segít abban, hogy minőségi munkát végezzünk, és, hogy jó eredményeket érjünk el. De kevés hozzánk hasonló egyesület van az országban. Mivel csak cégek, szponzorok támogatásából lehet egy-egy klubot megfelelően fenntartani. Alacsonyabb szinten alig-alig van kívülről érkező, anyagi jellegű segítség.
Csakhogy még jobban képbe kerüljünk a sportágat tekintve, miként néz ki a magyar asztalitenisz versenyrendszere?
A megyei bajnokságok képezik a rendszer alját (van ahol megyei másodosztály is van), ezt követi az országos harmad- másod- és első osztály, a legmagasabb szint pedig az Extraliga. Budapesten ennél egy kicsit bonyolultabb rendszer van: van fővárosi első és másod osztály (Budapest I/A, I/B és Budapest II), és van úgynevezett fővárosi kerületi első és másod osztály. Ebben, tehát a budapesti rendszerben szerepelnek a BEAC csapatai. Amit még érdemes tudni, hogy a fiatalok, az utánpótlás játékosok számára nem létezik ehhez hasonló rendszer, ők a fentebb felvázolt struktúrába tudnak becsatlakozni. Talán annyit még érdemes megemlíteni, hogy a fiataloknak rendeznek ranglistaversenyeket, ahol pontokat szerezhetnek maguknak.
Ha ránézünk a legmagasabb szintre, az Extraligára, akkor az látható, hogy elég nagy a vidéki túlsúly. Ennek mi az oka?
Igen, ez alapvetően tényleg így van. Vannak vidéki fellegvárak, mint Pécs, Celldömölk vagy Győr, de akad Budapesten is kiemelkedő klub, a BVSC. Hogyan és miért alakult ki ez a vidéki túlsúly, nem tudom. De azt igen, hogy az utánpótlásra is ez a jellemző, a fenn említett vidéki csapatok vonzóak, vonzzák a gyerekeket, rajtuk kívül két jelentősebb budapesti, utánpótlás-nevelő klub van: a BVSC és a KSI.
A nagy magyar asztalitenisz univerzumban hol helyezkedik el a BEAC?
A szakosztályban nagyjából negyvenen vagyunk, a klub különböző csapatai pedig a budapesti bajnokságokban szerepelnek. Ez alapvetően egy hobbi szakosztály, az ittlévő játékosok amatőrök, edző nélkül készülnek hétközben, majd hétvégén elmennek az adott bajnokságba játszani. Az edzés – ha lehet így fogalmazni – arról szól, hogy a játékosok egymás ellen játszanak, magukat és a másikat edzik. Nincs senki, aki segítené, fejlesztené a játékosokat. Mindenki önszorgalomból jár, egyszerűen szeretik ezt a sportot.
Ebben a szezonban nagy eredményt ért el a szakosztály: a négy csapatból három is osztályt lépett.
Ez így van. A Budapest I/B osztályból a Budapest I/A bajnokságba feljutó BEAC I- PPKO, és a Budapest II-es bajnokságból a Budapest I/B-be feljutott BEAC II-es együttes nagyon sokat tett azért, hogy szintet lépjen. A mögöttünk hagyott idényben ennek a két csapatnak az volt a célja, hogy eggyel magasabb osztályban játszon. Persze, azon is el kellett gondolkodnunk, érdemes-e feljebb lépniük. Mert előfordulhat, hogy magasabb szinten már problémák lehetnek, és nem lenne senkinek sem jó, ha főleg vereségek jellemeznének egy idényt. Amit meg kell említeni, hogy BEAC I- PPKO játékosai egy másik szakosztálytól jöttek át, csak névleg vettük át őket, hozzánk került az indulási joguk.
A BEAC II csapatunk indult el régebben a kerületi másodosztályból, s most jutott el oda, hogy a Budapest I/B osztályban játszhat. Azt tudni kell, hogy a Budapest II-es bajnokság és a Budapest I/B között azért van egy komolyabb szintlépés. A pesti NB III a legerősebb harmadosztály az országban. Ebből kiindulva a Budapest I/A és I/B megüti a megyei NB III-as szintet. És még valami: jelenleg úgy néz ki, hogy nem négy, hanem öt BEAC-os csapat fog indulni a következő szezonban. Az ötödik szintén egy külsős együttes lesz.
A BEAC Asztalitenisz szakosztályának milyen a kapcsolata az anyaklubbal?
Alapvetően formális. A rektori támogatás lehetőséget teremt arra, hogy részben rendezzük a terem bérlését, illetve kapunk segítséget az adminisztrációs ügyek intézésében. De azt kell, hogy mondjam, nagyjából mindent önállóan intézünk. Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy a játékosok maguknak finanszírozzák azt, hogy játszhassanak.
Hogyan jellemeznéd azt a közeget, ami a szakosztályban kialakult?
A Celldömöllkön lévő légkörhöz szoktam, ott több mint százan vannak a klubnál, itt, a BEAC-nál, mint már mondtam, nagyjából negyvenen. Ez egy családias közeg. A hangulatot tekintve sokkal jobb a BEAC-ban játszani. Ez egy baráti társaság, itt mindenki segíti, építi a másikat. Ha valakinek jobban megy valami, azt megmutatja a másiknak. Jól érzem magam a BEAC-nál. Ráadásul egyre jobb csapat kezd alakulni. A feljutásokat követően egy kicsit bizakodóbbak is lettünk. Azt érzem, hogy szívesen jönnének ide az emberek játszani, az egyetemistáknak tartott pingpong óráimra például mindig túljelentkezés van. Egyébként ezekre az órákra jöhetnek külsősök és kezdők is, hogy még több embert tudjunk bevonzani, esetleg megtartani.
Kárpát-medencei Egyetemek Kupája szervezői 2019 óta az egyéni sportok felé is nyitnak, így a KEK-en asztalitenisz tornát is rendeznek.
Igen, ezt pedig általában a szakág sportösztöndíjas hallgatója szervezi. Az utolsó kettő esemény szervezését magam csináltam. A jövőt illetően már vannak is terveim. Az jól látszódik, hogy sokan jönnek, és az is, hogy van egy nagy szakadék. Mivel érkeznek NB I-es szintű játékosok és olyanok is, akik nemrég kezdték, ezért valószínűleg lesz egy kezdő és egy haladó szint. Hogy mindenki a saját szintjének megfelelően versenyezzen, s, hogy minél magasabb színvonalú mérkőzéseket lehessen játszani.
Beszéljünk a szakosztály jövőjéről. Milyen céljaitok vannak?
Cél, hogy minél több játékos tudjon játszani a különböző bajnokságokban. És persze jó lenne létszámot növelni. De a legfontosabb az, hogy megpróbáljuk megtartani azt, ami mostanra kialakult. Azért mondom ezt, mert az infláció miatt emelni kellett a tagdíj árát. De úgy gondolom, hogy alacsonyabb szinten ez a jellemző helyzet, a legtöbb helyen az emberek maguk finanszírozzák a költségeket. Eddig azonban ez működött, s így sikerült három csapatnak is szintet lépnie. Megteszünk mindent, hogy a jövőben – szakmai és anyagi szempontból is – még jobb lehetőségek legyenek.
Szerző: Havasi Zsolt