Milyen eseményekkel ünnepelitek a 10 éves évfordulót?

Már javában tartanak a rendezvényeink. Május elején, amikor végre megnyitottak a szállások, azonnal elmentünk majálisozni Agárdra a csoporttal, hogy intenzíven gyakorolhassunk újra élőben is. Júniusban két alkalommal alumni találkozót szerveztünk élőben és online. Szeretnénk aktívan kapcsolatban maradni volt tagjainkkal, akik már nem tudnak járni az óráinkra. Sokan igazán örömteli okokból maradtak távol, valóságos baby-boom van nálunk! Július 22-én flashmobot szervezünk a város különböző helyszínein, ahova minden érdeklődőt szeretettel várunk. (A hivatalos esemény ITT található) Nem maradhat el a szokásos nyári tábor augusztusban, idén a festői Noszvaj lesz a helyszín. Ősszel következnek az igazán nagy születésnapi események: születésnapi buli, workshop-hétvége és a 10 éves gálaműsor, avagy újragondolt Keleti Mese, a már megszokott éves bemutatónk továbbfejlesztett változata (az eseményekről bővebb információ ITT található)

Hogyan fejlődött ki a gálaműsorotok az elmúlt évek során?

A semmiből kezdtük - nulla költségvetés, ingyenes belépés, a barátaink pakolták a székeket a Mérnök utcai emeleti teremben, az anyukáink főzték a teát, sütötték a sütit. A dekorációt egy csillámos anyag biztosította, amiből kreatív módon sátrat építettünk. Minden tele volt csillámmal utána persze. A takarítás is a mi dolgunk volt. Ez volt 2013-ban. Rengeteget készültünk, egy nagyon fiatal csoporttal vágtunk neki egy hosszú műsornak, amiben ráadásul táncszínházi elemek is voltak. Izgultam és hajtottam a csapatot. A táncszínház és a hastánc keverése akkor még újdonságnak számított. Egy saját mesét írtunk hozzá, a mi Keleti Mesénket. Ebben mindig számíthattam a kreatív csoportomra. A történet idővel változott, a koreográfiák egyre profibbak lettek, és 2018-ban úgy döntöttük, ezen már csak egy szép helyszín javíthat, és ekkor találtunk a La Vida Rendezvényházra, aminek a hangulata tökéletesen illett a hastánchoz. Még élő zenénk is lett, mert az egyik táncosunk gyönyörűen énekel. Egy évre rá még tovább mentünk, és a K11 Művelődési Központban olyan helyszínre leltünk, ahol a színpad és a hangtechnika is remek. Most a Ferencvárosi Művelődési Központ a cél, ahol még a fényekkel is lehet játszani, így igazán misztikus lesz az előadás. Nem maradnak el a finomságok, és persze megemlékezünk az elmúlt 10 év legemlékezetesebb pillanatairól és odaadó segítőinkről. De ennél többet nem árulhatok el.

Hogyan éltétek meg az elmúlt másfél évet?

Először nehezen küzdöttünk meg a lezárásokkal, és videókkal próbáltunk tanítani, de aztán rájöttünk, hogy nagyon kevesen csinálják meg az online leckéket, így Zoomra váltottunk, mert ott valamennyire lehet követni, hogy a tanítványokhoz célba ér-e az információ. Tavaly tavasszal ezt egészen jól bírtuk, mert aztán jött a nyár és a jó idő, de ősszel nagyon összetörtünk. Szétesett a kezdő csoport és a haladókból is csak a kemény mag maradt meg a májusi nyitása, már akire rákerült a sor az oltásban… Oktató társammal, Hertelendy Zsanival folyamatosan azon agyaltunk, hogy mivel lehetne motiválni a csoportot. Mivel nem voltak fellépéseink, helyette a Youtube-csatornánkat gondoltuk újra idén tavasszal. Két kirándulást is szerveztünk, egyet a Balatonra, ahol Mohamed Ramadan nagysikerű Corona Virus című számára táncoltunk, amiben a maszkhasználatra és a távolságtartásra hívja fel a figyelmet viccesen. A másik túra a Hárshegyre vezetett, beszálltunk a Jerusalema tánckihívásba, és már több, mint 12 ezren látták a videónkat. Zsani nagyon kreatívan oldotta meg a feladatot, és ezért nagyon hálásak vagyunk neki. (Az ELTE Oriental youtube csatornája ITT található)

Mire vagy a legbüszkébb az elmúlt 10 évben?

Leginkább a rendezvényeinkre, ahol mindenki jól érezte magát és tanult valami újat. Az ottalvós tábor szintlépés volt a korábbi napközis táborokhoz képest, és ezekre mindig visszatérnek régi arcok is. Ahogy a fellépésekre nézőként is, és ez mutatja, hogy milyen nagy hatással volt az életükre a csoport, a hastánc.

Van-e legkedvesebb emléked az órákról?

Az egyik versenyünk után a lányok olyan hálásak voltak a felkészítésért, hogy kaptam tőlük egy hastáncos alakú tortát a következő órán. Elképesztő élmény volt! Emellett imádjuk az eszközös táncokat, de minden kezdet nehéz, és az elején vannak életveszélyes manőverek. Ez szokott lenni a botos tánccal és a legyezőfátyollal is így volt, amikor ez az eszköz divatba jött, és még én sem tudtam használni, annyira új volt. Amikor először kibontottuk, és elkezdtük próbálgatni, hogy mit lehet vele csinálni az nagyon emlékezetes marad.

Melyik volt a legfurcsább fellépésetek?

Jártunk gyereknapi rendezvényeken, karácsonyi bulikon és sok sportrendezvényen. Az egyik legbizarrabb helyzet mégis az volt, amikor a Puskás Ferenc Stadionban léptünk fel a felújítás miatti bezárás előtti utolsó meccsen. Azon a hatalmas nagy füvön icipicik voltunk, és a zene iszonyatosan visszhangzott. Egy másik furcsa fellépésünk egy koncert volt, ahol Peller Anna színésznő énekelte a Hungáriától az Isztambult és az volt a feladatunk, hogy hastáncoljunk rá. Nyilván mindenki tudja, hogy ez a sláger nyomokban sem hasonlít a hastánczenére, ezért megkértük a szervezőket, hogy a dal után hadd táncoljunk két percnyi “rendes” hastáncot is, mert az úgy lesz az igazi, és szerintem jól működött. Szép emlék.

Milyen tanácsot adnál 10 évvel ezelőtti önmagadnak?

10 évvel ezelőtt a sportösztöndíjas képzésen ismertem meg a többi sportösztöndíjast, akik mind egy-egy csapat oszlopos tagjai voltak. Mindenki mutatott egy sportágára jellemző mozdulatot, és ki kellett találni, melyik sportág az. Felhúztam a felsőmet és elkezdtem rázni, mindenki meglepődött hogy húha, hastánc! Ott álltam egyedül, első táncosként a BEAC-ban fogalmam sem volt, mi lesz belőle, de ott és akkor tudtam, hogy jó helyre kerültem, ez a közösség mindig itt lesz. A hastánccsoportot is nagyon demokratikus szellemben szerveztem meg, mindenben kikértem a többiek véleményét, mindenkinek megpróbáltam a kedvére tenni. Ez persze nem csoda, ha az ember egyidős a tanítványaival, és végre egy olyan közösségben lehet, ahol baráti a hangulat. Később megtanultam, hogy szigorúbbnak és következetesebbnek kell lenni, és mindenkinek nem tudok megfelelni, akárhogy próbálom is. Ez a tanács megkímélt volna pár álmatlan éjszakától.

Mi a tervetek a következő 10 évre?

Az, hogy én hastáncolni fogok, nem kérdés. Hogy ki tart velem, az már nehezebb ügy. Mostanában a hastánc nem olyan népszerű, mert sok trendi női sportág tűnt fel az elmúlt években, melyek nem kívánnak komoly elköteleződést. Mint a “fast fashion”. A tánc viszont nemcsak sport, hanem művészet is. El kell merülni benne, és nem biztos, hogy a siker az első órán jön. Sok munkát kell belefektetni, de új távlatokat nyit az életünkben. Ezt szeretném a következő 10 évben még több fiatal lányhoz eljuttatni. Jó lenne, ha megérnénk az ELTE Oriental 20. szülinapját, és nagyon szeretném, ha nagy, országos szintű rendezvényeken lépnénk fel, de ez csak akkor fog sikerülni, ha az utánpótlás komolyan veszi az órákat, mint a versenysportolók az edzéseket. Jó példa erre a BEAC cheerleading csapata, akiknek a fejődését végigkövettem, és nem győzöm csodálni őket.

Miért kezdjen valaki hastáncolni?Miért ajánlod ezt a műfajt?

Sokan jönnek hozzám, akik olyan településekről kerültek Budapestre, ahol nem volt vagy nem volt minőségi hastánc, és már régi vágyuk, hogy megismerkedjenek a műfajjal. Őket nagyon várjuk, mert az a fontos, hogy egyetem mellett olyan szabadidős tevékenységet végezzünk, ami igazán érdekel, kikapcsol és ne csak az legyen a cél, hogy a “kötelező testmozgást” letudjuk. A tánc fejleszti a koncentrációt, a ritmusérzéket, az egyensúlyérzéket, aki eljut a fellépő szintig és színpadra áll, gyakorolja, hogyan kell megjelenni, kiállni emberek elé, ami elengedhetetlen, ha valaki kikerül az egyetemről és tapasztalat nélkül próbál érvényesülni a munkában. Nem egy női magazinban olvastam ezt a bölcsességet, hanem saját bőrömön tapasztaltam. Én konferenciatolmácsként végeztem az ELTÉ-n, és nem hoz zavarba, ha színpadon mikrofonba kell beszélni, és ezt a táncnak köszönhetem.

Miért pont az ELTE Oriental?

Budapest a hastánc fellegvára. Ma már nemzetközi berkekben is híres rendezvények vannak, és sok külföldi oktató fordul meg nálunk (ha nincs éppen karantén) ráadásul a magyarok is magas szintre emelték ezt a műfajt. Van tehát választék bőven. Hozzájuk soha nem fogok felérni, mert az elmúlt 10 év energiáit a csapatomba fektettem (és persze a másik szakmámba). Lehet, hogy az ELTE Orientalban nem fogod a legtrendibb tiktokról szedett kombinációt megtanulni, és nem fogsz sok tízezres dizájner ruhában parádézni kezdőként, de azt megígérem, hogy egy olyan helyre kerülsz, ahol szeretettel fogadnak és megtanítanak valami szépre. Egy olyan helyre, ahol mindig egy kicsit kitolhatod a határaidat, és ha eddig nem érezted magad elég nőiesnek, ez most helye fog billenni. Várunk a következő 10 évben is!