115 félmaraton

Csere Gáspár (ELTE PPK) U23-as Félmaratoni Országos Bajnok!

2011. 09. 06.
115 félmaraton

Kánikulai meleggel és az eddigi legtöbb egyéni nevezővel (6178 fő) kellett megküzdeniük atlétáinknak a 26. Budapest Félmaratonon és az ennek a keretében megrendezett Országos Félmaratoni Bajnokságon. Idén a BEAC csapata is rekord létszámban vett részt a versenyen. A legjobb eredményt Csere Gáspár érte el, aki az U23-as korosztályban Országos Bajnoki címet szerzett.

Ferenc Kata élete első félmaratonján indulva nagyszerű versenyzéssel az ifjúsági korosztályban az első helyen végzett.

A férfiaknál, Csere Gáspár (ELTE PPK) az Országos bajnokságon az U23-as korosztályban bajnoki címet szerzett. Ideje 1:09:28. Boross Gábor - az idei Senior Atlétikai Világbajnokságon 800 és 1500 méteren bronzérmes atlétánk -1:18:21-es idővel fejezte be a versenyt, mellyel kategóriájában a 6. lett. Richter László a kánikula ellenére több mint 4 percet javított egyéni csúcsán és ezzel a 28. lett a 35-39 évesek kategóriájában. Muzsnay Péter idei felkészülése nem volt zökkenőmentes, ezért a legjobbjától némileg elmaradva ugyan, de így is a legjobb 3% között ért célba. Ú;jonc futónk - az első BEAC-os versenyén induló - Ruzsa Gábor jó futással a 1:43:13-as időt futott, amivel a mezőny első részében fejezte be a versenyt.

A versenyről Csere Gáspár írt részletes élménybeszámolót:

Félmaraton OB 2011

A 2011. évi Félmaraton Országos Bajnokságot szeptember 4-én a Nike Budapest Félmaraton keretében rendezték meg. Számomra ez a verseny az év egyik legfontosabb megmérettetése volt, hiszen jelenleg a félmaraton az elsődleges versenyszámom. Ennek megfelelően sokat készültem, így a nyári hetek a pályaversenyek helyett ezúttal a felkészüléssel teltek el. A Tatai Minimaratont leszámítva, utcai futóversenyeken sem indultam. A viszontagságos nyári időszak ellenére a bajnokság nagyon jól sikerült: 70 percen belüli idővel az abszolút 6, az U23-as korosztályban pedig az 1. helyezést értem el!

Pár sort az előzményekről: Egy nyaralást követően július közepén kezdtem meg a felkészülést, ami egészen augusztus második hetéig nagyon sikeresen is zajlott. Aztán majdnem egy hétig abba kellett hagynom az edzéseket az allergiás betegségem miatt. Fizikai állapotom alapvetően hamar megújult, mégis az edzések kifejezetten gyengén mentek, a szívem egyszerűen nem bírta a terhelést. A gyengélkedés egészen augusztus végéig eltartott. Emiatt veszélyben éreztem a bajnokságot, kétségbe is estem a szerencsétlenség miatt. A félmaratont megelőző 10 napban azért volt 3 edzésem, amik kifejezetten jól mentek: Egy jó eredmény elérése tehát nem volt elveszve! Ezt a versenyt megelőző két napig nehezen tudtam elhinni, végül mégis sikerült megvívnom a hitnek a nemes harcát! Azután, hogy rendbe tettem magam, már „csak” magát a bajnokságot kellett megharcolnom…

Vasárnap reggel 10 órakor gyülekeztünk a rajtvonalnál. Az OB-n népes mezőny gyűlt össze, a Nike Félmaratonról nem is beszélve.. A rajt a BSI versenyekhez méltóan igen ünnepélyes hangulatban zajlott, csakúgy, mint az első két-három kilométer: Nagyon jó érzés volt végig száguldozni az Andrássy-úton egy több ezer fős mezőny elején. Aztán ahogy távolodtunk, magunkba fordultunk és csak a versenyre kezdtünk koncentrálni. Az első három versenyzőt üldözve kialakult egy kb. 10 fős boly, amelynek többnyire az elején futottam én is. Így tettük meg az első 5-6 kilométert, ami egészen lazán ment. Jól esett a futás és még nem is voltam fáradt, pedig az első kilométerek 3:10-15 körüliek voltak. Majd egy idő után kissé visszalassultunk olyan 3:16-20 körüli tempóra. Ennek örültem, hiszen ott voltam a legjobbak között és ehhez még megfeszítenem se kellett magam. Itt már éreztem, hogy (hacsak nem lesz valami nagy iramváltás), ez a futás inkább a helyezések eldöntéséről és nem az időeredményekről fog szólni. A 7. kilométer környékén két dobogó-esélyes versenyző gyorsabb sebességre kapcsolt, hogy utánaeredjen a 3 fős élbolynak.

Így 4-en maradtunk egy bolyban (Józsa Gábor, Szabó Sándor, Farkas Dárius és én). Ez a felállás meg is maradt, egészen a 18. kilométerig. A 8. kilométer után, amikor még mindig nem jöttek a fáradtság jelei, továbbá tudatosítottam magamban a pozíciómat, jelentős békességre jutottam. Elkezdtem igazán élvezni a futást. Ugyan északnak fordulva szembeszél következett, mégis a frissesség, lazaság tovább kísérte a futásomat. Versenytársaim érezhetően kevésbé bírták a körülményeket, ez még jobban megnyugtatott. Ahogy nekivágtunk a pesti rakpart végeláthatatlan birodalmának, úgy kellett összefognom a társaságot, hogy egymást segítve küzdjünk a széllel és lehetőleg ne menjünk ki a 3:20-as tempóból. Nagyon élveztem ezt a kb. 5 kilométeres szakaszt, mert érzésem szerint nekem ment a legkönnyebben. Egy-két lassabbra sikerült kilométer kifejezetten pihentető volt számomra. Ugyan ez az összidőnek nem tett jót, az erőtartalékolásomnak (ami az utolsó pár kilométeres harchoz kellett) annál inkább. (10 kilométeres részidőnk: 32:30).
Miután a 15-ös kilométertáblát is elhagytuk, elkezdtem a táv végére koncentrálni. Mivel megszűnt a szél, és mert a verseny közelgő végét a többiek is érezték, kissé gyorsítottunk az iramon. Ettől kezdve már nem vezettem annyit, inkább meghúzódtam a többiek mögött. Nekem még mindig könnyedén ment a futás, ez óriási boldogságot okozott. Tudtam, hogy a dobogós helyezés (U23) már biztosan megvan, mert mögöttünk nem volt senki reális közelségben. Ez olyannyira megnyugtató volt, hogy a dobogón elfoglalt lehetséges helyem nem is foglalkoztatott különösebben. Innentől már csak élvezettel futottam, ahogy bírtam. Aztán elérkeztünk, a Nyugati-felüljáróhoz (17, 5 km). Mivel már negyedszerre futok ezen a pályán, tudtam, hogy ezen a ponton sok múlhat. Éppen ezért, keményen meg is futottuk Józsa Gáborral az emelkedőt. A taktika bevált. A felüljárót elhagyva először Dárius, majd egy fél kilométer múlva Szabó Sándor is leszakadt. Ezután Józsa Gábor vette át a vezetést és erőteljesen gyorsított is. Ennek örültem, mert ez lehetőséget adott a Szabó Sándorral szemben megszerzett előnyöm bebiztosításához. A 20-as táblához közeledve ugyan leszakadtam Gáborról, de ez nem zavart. Innentől már csak arra ügyeltem, hogy az utolsó bő egy km-t biztonságban, az első helyemet megtartva fussam le. Habár az utolsó 1000 méter kínos lassúsággal telt el, Hála Istennek ezt is leküzdöttem.

Végül tehát az abszolút 6. helyen, 01:09:28-as időeredménnyel szereztem meg a Magyar Bajnoki címet az U23-as Félmaratoni Országos Bajnokságon! Nagyon boldog vagyok, hálás vagyok Istennek, hogy hitet adott és végig segített a küzdelemben! Nagyon köszönöm Szabó Imre edzőmnek a kiváló felkészítést és mindenkinek köszönöm a szurkolást!

Csere Gáspár

Also available in English.
ELTE ELTE HÖK ELTE KK ELTE Online JOMA MEFS Újbuda Sport Újbuda kerületi önkormányzata ESN ELTE Sport Kft. ELTE Alumni Jooble BGA NEA