Neked és a csapatnak is ez az első NB1-es szezonod. Sőt, neked a felnőttek közt is ez a debütáló éved. Egy félszezon után milyen tapasztalatokkal vérteződtél fel és milyennel a BEAC?

Ez mindenkinek egy tanulóév. Vezetői és szakmai szinten, továbbá a játékosoknak is fel kellett venniük a ritmust, bele kellett tanulnunk az NB1-be, de nem vagyunk ezzel egyedül, mert az első osztály létszámbővítése miatt négy csapat jutott fel az NB2-ből - ráadásul az osztályozókat is a másodosztályú együttesek vették sikerrel. Ennek ellenére mi vagyunk az egyetlen olyan csapat a mezőnyben, amelynek semmilyen NB1-es tapasztalata nincsen. A riválisaink közül a Magyar Futsal Akadémia - lánykori nevén Cső-Montage - vezetője Márkus Ákos, egyrészt sokszoros magyar válogatott, másrészt a Cső-Montage-zsal az NB1-ben szerepelt. A csapat ugyan megszűnt, a jobb játékosok pedig távoztak, de volt mire alapozniuk. Ákosnak köszönhetően az utánpótlás megmaradt, ebből nőtt ki a mostani MFA. A Rubeola tradicionálisan az NB1-hez tartozik, míg a Nyírbátor lényegében a Nyírgyulaj NB1-es csapatát egy az egyben átvette és Debrecenből igazolt válogatott játékosokat. A Nyíregyháza profin működtetett klub, profi játékosokkal, ráadásul a 'nagyon sokat látott', szintén sokszoros válogatott Lovas Norbert ül a kispadon. Szerintem onnantól kezdve, hogy tudtuk vállalni az első osztályú szereplést, minden szegmensben nagyon sokat fejlődtünk - vezetői, szakmai és játékos szinten is. Rengeteg munkát igényelt a vezetők részéről, hogy egyáltalán el tudjunk indulni.

Egyénileg fejlődtetek, klubszinten pedig előrelépett a BEAC. De hogyan látod, a riválisokhoz mennyire tudott közeledni az alapszakasz ideje alatt a csapat?

Hittünk ebben a projektben, de július végén sokkal kevésbé voltam optimista, mint most, mert annak ellenére, hogy mi szereztük a legkevesebb pontot, a mérkőzéseket, illetve a közvetlen riválisaink ellen vívott összecsapásokat tekintve, azt látom, hogy van esély arra, hogy ne a sereghajtó és ne is csak a bennmaradást jelentő 10. helyet foglaljuk el, hanem az alsóház harmadik helyét.

Akkor a rájátszásra fordul a kocka és ami eddig kifelé pattant, az most befelé fog?

Kulcsfontosságú lett volna, hogy legyen egy olyan mérkőzésünk, amikor esélytelenebbként nyerni tudunk, vagy három ponttal abszolválunk egy fontos rangadót. Sajnos ilyen nem történt, így nem volt, ami átfordítsa a negatív sorozatunkat pozitívra és ezáltal hitelt adott volna azoknak a szavaknak, amelyeket mi szakmai oldalról kommunikáltunk a játékosok felé. Lehetett volna ez a Rubeola elleni hazai mérkőzésünk, amikor a három pont megszerzése helyett végül döntetlent játszottunk. Azt gondolom ez volt a kulcsmérkőzés, mert a bajnokság kezdeti szakaszában komoly löketet kaptunk volna a továbbiakra. Több meccset tudtunk volna megnyerni, lélektanilag ez fontos lett volna, mert a fizikális problémák mellett mentálisan voltunk a leggyengébbek az alapszakaszban.

Nem titok, a hazai meccsek után sokat interjúztam veled és főként a bajnokság első szakaszában ezt a 'mentális hiányosságot' sokszor említetted. Ha jól tudom, kiemelt szinten, külön is foglalkoztatok ezzel a problémával.

Beszéltem pszichológussal, akinek vázoltam, hogy milyen problémáink vannak. Azt persze mindenki elmondta, hogy az agy nem képes megfelelő döntéseket hozni, ha nincsen elég oxigén benne. Nyilván ezt a kondícióra vissza lehet vezetni. Egész félévben dolgoztunk azon, hogy fizikálisan előre lépjünk. Csakhogy így is voltak olyan elemek, amelyeket nem lehet erre fogni - egyéni hibákat vétettünk, kisbüntetőket hagytunk ki - ezek nem a rossz kondíció által kikényszerített hibák. Sokkal inkább úgy tűnt, hogy ezek mentális problémák.

Képességbeli hiányosságokat nem tapasztaltál?

Lehetséges, hogy ez is benne van, de nem gondolom, hogy annyival előttünk járnának a versenytársaink, mint amit a pontkülönbség mutatott a táblázaton.

Pedig több mérkőzésen is dominálni tudtatok, sőt többször is vezettetek - volt, hogy két góllal is - az aktuális ellenfél azonban fordított - sokszor az utolsó percekben. Miközben a riválisaitok a magasabbra taksált csapatok ellen is gyűjtögették a pontokat.

Folyamatosan negatívan jöttünk ki azokból a helyzetekből, amikor egyébként nem játszottunk alárendelt szerepet. Így volt ez a Veszprém elleni hazai találkozón, az MFA elleni mindkét meccsen, vagy akár a Nyíregyháza és a Nyírbátor ellen is. Ilyen negatív spirál esetén egyre nehezebb hinni a jó eredményben. Bízom benne, hogy ez a széria az Újpest elleni mérkőzésen megszakadt.

A meccsek utáni interjúkban - főként az alapszakasz első részében - többször is kiemelted, hogy az egyik fő problémája csapatnak, hogy nem tud elhúzni két góllal az ellenféltől.

Igen, ez a Rubeola elleni idegenbeli győztes-, és az MFA elleni hazai meccs kivétel sehol nem valósult meg. Azt éreztem, hogy megúszni akarjuk a meccset, miután megszereztük a vezetést és ez inkább bénított minket, ahelyett, hogy feldobott volna. A félidei tabella alapján jobban állnánk, még ha az csalóka képet is mutat - egyet viszont jól szemléltet: a potenciál benne van a csapatban.

A félidei tabellán 21 ponttal 8. helyen áll a csapat, a hazai rangsorban viszont egyetlen pontot gyűjtve utolsó. Mi lehet ennek az oka?

Ha nincs rajtuk teher, előfordulhat, hogy jobban teljesítenek. Ha a siker a előzetesen kevésbé reális, kevesebb elvárás van rajtuk, mint egyébként. Lehet, hogy ennek tudható be, hogy idegenben jobban teljesítünk, mint a saját nézőink előtt.

Lehetséges, hogy a rivális csapatok komplexebb játékerőt képviselnek és ezért tudnak pontot szerezni olyan együttesek ellen is, amelyek a végső győzelemre is esélyesek?

Biztos, hogy így van, a tabella nem hazudik. Volt egy szakmai megbeszélésünk, ahol eldöntöttük azt, hogy az alapszakasz lezárultával mi az, amit megadhatunk a játékosoknak szakmai, vezetői részről, és hogyan dolgozzunk másképp a rájátszás mérkőzésein, edzésein és a felkészülés alatt annak érdekében, hogy bennmaradjon a csapat az első osztályban. Amikor nekivágtunk ennek, hangsúlyoztuk azt, hogy szeretnénk egyetemi csapat maradni, ilyen játékosokra építeni. Nem akarunk és nincs is lehetőségünk arra, hogy brazil légiósokkal erősítünk. Ez a filozófiánk erősen behatárolja a mozgásterünket a játékospiacon - ez látszódott nyáron és most télen is. Voltak olyan játékosok, akik erősítést jelentettek volna ugyan, de nem illettek bele ebbe a koncepcióba. A bennmaradás a cél, de továbbra is egyetemista csapat vagyunk.

Gyakorlatilag nem volt két egymást követő mérkőzés, amikor ugyanazt a keretet nevezhetted be.

Ez egészen biztos, hogy így volt. Voltak olyan játékosaink, akikkel úgy egyeztünk meg, hogy az edzéseket látogathatják, de nem valószínű, hogy játéklehetőséghez jutnak. Néhány játékosnak ezt nagyon nehéz volt elmondani. Szerintem egy csapat sem dolgozott ilyen bő kerettel. Ez sokszor jól jött, mert mindig volt sérült, vagy beteg. A csapat tagjai munkahelyről, egyetemről, középiskolából jönnek a mérkőzésre. Az energiánkat arra próbáljuk összpontosítani, hogy azokból a játékosokból hozzuk ki a legtöbbet, akikről úgy gondoljuk, hogy bent tudunk maradni. Ez azt is jelenti, hogy edzéseken is együtt dolgoznak.

Két játékos csatlakozott a kerethez a télen: Ifj. Dunai András, aki az előző szezonban csapatunk házi gólkirálya volt a másodosztályban, illetve Vadászi Edward, aki pedig, mint asszisztensedző dolgozott melletted.

Igen, Edu itt volt, már nyáron úgy egyeztünk meg vele, hogy amíg sérült, segíti az én munkámat az edzéseken és a mérkőzéseken is. Andris innen ment el az Újpestbe a nyáron, most visszaérkezett hozzánk.

Kölcsönben, vagy végleg megszerezte őt BEAC?

Teljes mértékben eligazolt, és teljes mértékben vissza is igazolt. Itt az anyagi feltételekben is meg kellett egyeznie a kluboknak, ki kellett őt vásárolni a szerződéséből.

Hogy látod, hiányposztra érkeztek játékosok?

Azt gondolom, hogy nincsenek hiányposztjaink, hátsó-, center-, és szélső pozíciókban is jól állunk, inkább a karakterisztika nincs meg a csapatban. Andris érkezésével egy kifejezetten győztes típusú játékos érkezik, aki minden mérkőzésen nyerni akar. Erre volt igazán szükségünk. Ugyanakkor a góljaink megoszlanak a játékosok között. Nem volt egy klasszikus gólvágója a csapatnak, mint például Újpesten a 23 gólos Suscsák Máté - Andrist abszolút alkalmasnak tartom arra, hogy betöltse ezt a szerepet, benne és Eduban is látjuk a potenciált.

Hogyan hozzátok meg a döntéseket egy-egy átigazolás esetében?

Hárman hoztunk döntést: Árendás Tamás a szakmai igazgató, Simon Gábor a klub igazgatója, illetve én. A filozófia az elsődleges szempont, ezt követi minden más. Megszerezhető-e, ha pedig igen, akkor milyen kondíciók mellett. Volt olyan, akivel mindenben megállapodtunk, mindenben megfelelt, de a saját maga által támasztott elvárásokat nem tudta volna teljesíteni és lelkiismereti okokra hivatkozva végül nem írt alá hozzánk.

Elégedett vagy az átigazolási piacon nyújtott teljesítménnyel?

Sokkal több ember már nem jöhetett volna. Akit említettem, őt nagyon sajnálom, hogy végül nem sikerült szerződtetnünk, mert fél évig készültünk arra, hogy csatlakozik hozzánk. Tízes skálán egy ötös-hatosra értékelem a teljesítményünket.

Négyen távoztak a csapattól, köztük a kapus Sajben Marcell, aki nyolc év és 179 hivatalos meccs után Dunakeszin folytatja pályafutását.

Így igaz, akiktől elköszöntünk, nem tudtak konzisztens teljesítményt nyújtani. Panyi Kristófnak nagyon nehéz dolga volt, nemcsak azért, mert az elején súlyos sérüléssel bajlódott, hanem mert semmilyen kötődése nem volt a társasághoz. Szemben a szintén távozó Baráth Gáborral,- aki korábban utánpótlás-játékosom volt, ő a sérülései miatt nem tudott pályára lépni, orvosi javallatra abbahagyta a sportot. Szamosi Péter az edzéseken nagyon jó volt, a mérkőzéseken is voltak jó momentumai, de sajnos nem tudott kiegyensúlyozottan teljesíteni, így közös megegyezéssel elváltak útjaink. Marcit szerettük volna, ha velünk marad, de kapusposzton nagyon komoly versenyhelyzet van. Marci nagyon nagy szerepet játszott a szakosztály felépítésében is. Azt gondolom neki itt lenne a helye köztünk, de elfogadom, hogy így döntött.

Alapvetően a nyugodt edzők közé tartozol, ugyanakkor volt, hogy magas pulzusszámon működtél és olyan is, amikor egy vereség után büszke voltál a csapatodra. Mit tartasz az alapszakasz mély-, és csúcspontjának?

Ezt jól láttad. Úgy gondolom, hogy az okos emberek más hibáiból tanulnak, mi viszont a sajátjainkból sem tudunk sokszor. Engem különösen azok a hibák zavarnak, amelyekről hétről-hétre beszélünk, készülünk rá, felhívjuk a figyelmet arra, hogy mit változtassunk, edzésgyakorlatokkal reagálunk is ezeknek a kiküszöbölésére, ennek ellenére ugyanazokat a hibákat elkövetjük. Ezt nehezen tudom feldolgozni, főként azért mert egyetemistákról, értelmes srácokról van szó. A mélypontja az alapszakasznak az MFA elleni második mérkőzésünk és a Nyírbátor elleni utolsó hazai bajnokink volt, de pozitívum, hogy ebből is fel tudott állni a társaság az Újpest ellen háromgólos hátrányból hoztunk vissza egy pontot.

Az intelligencia viszont nem feltétlenül korrelál a játékintelligenciával.

Ez biztosan így van, sőt! Sokszor az egyszerűbb lelkülettel rendelkező játékosok nem gondolják túl a dolgokat, hanem egyszerűen csak csinálják azt, amiben jók. Szeretném azt hinni, hogy a mentális gyengeségünk annak is köszönhető, hogy viszonylag magas intelligenciával rendelkező játékosok alkotják a csapatot és túlagyalunk pár dolgot.

A rájátszásra fordulva - korábban említetted, hogy fizikailag változtattok az edzésmódszereken, de mentálisan hogyan trenírozod a srácokat? Gyakorlatilag egy új bajnokság kezdődik.

Aki ismer engem az tudja, abban hiszek, hogy az elmének teremtő ereje van. A való életben is visszaköszönt ez sokszor. A pszichológusunk a pygmalion-effektus mellett a szituációk előre lejátszására és a pozitív kommunikációra hívta fel a figyelmet - erre biztos, hogy nagyobb hangsúlyt fektetünk. Azt mantrázzuk, hogy 'sikerülni fog', részben ezért is nem csak a kiesés elkerülését tűztük ki célul, hanem a már említett kilencedik hely megszerzését. Szakmailag pedig a korábbiakhoz képest specifikusabban készülünk egy-egy ellenfélre.

Mennyire érzed a társaságot motiváltnak? Mennyire csalódottak az alapszakasz utolsó helye miatt?

Nemcsak egy szakmai ankétünk volt, hanem a játékosokkal is leültünk, mindenki elmondta, hogy hogyan látja az elmúlt félévet és hogy jövőre hol látja magát a futsal berkein belül. Egészen konkrétan kitöltettünk mindenkivel egy totólapot, hogy a hátralévő mérkőzéseinktől mit vár, a szezon végén pedig megnézzük, hogyan teljesítettünk ezekhez képest. Nincs levertség, mindenki bizonyítani akarja, hogy amiről beszélünk, azok nem csak üres lózungok, komoly tartalom van mögötte.