2010-ben, amikor Magyarország futsal Eb-t rendezett, az ELTE-nek már két éve volt futsal csapata. Más egyetemek működő futsalcsapatai adták az ötletet?
Ha jól emlékszem, 2008-ban egyetemek között már voltak futsalmeccsek, de országos szinten gyerekcipőben járt az egyetemek közötti teremfoci bajnokság. Nálunk az ELTE-n ekkoriban betonon, salakon, műfüvön zajlottak a kari bajnokságok, 5+1-es csapatokkal. Egy-egy városban már lehetett látni a futsalos kezdeményezéseket, az ELTE-n pedig volt egyetemi tömegbázis és egyesületi háttér is ahhoz, hogy elinduljon a futsal szakosztály. Az ötletgazda a kari bajnokságban játszó, csapatot szervező Godány Balázs volt, az egyetemi, egyesületi hátteret Simon Gábor biztosította később, én pedig aktív hallgatóként, kisiparosként csábítottam játékosokat a csapatba. Az elsők között alapítottuk meg a futsal szakosztályt, a Debreceni Egyetemen is hamar létrejött, majd jöttek a többiek. Idén lettünk 15 évesek.

Hogyan érkeztek a játékosok, hogyan ment a kiválasztás? Az eltés kispályás bajnokságok megfelelő alapot jelentettek?
Klasszikus toborzást indítottunk, emlékszem, három hét volt hátra az NB II-es futsal bajnokság nevezési idejéből. Beültünk a kocsiba, és jártuk a kispályás bajnokságokat. Ismerősöknek is szóltunk, és lassan összejött a 10-12 fős csapatunk. A nagypályás NB I-es, NB II-es múlttal rendelkező Németh József lett a játékos-edzőnk. Az első szezonban a középmezőny elején végeztünk. Idővel futsal edzője lett a csapatnak, a női és a férfiválogatott volt szövetségi kapitánya, Tóth Károly tette le az alapokat az ELTE-n. Vele szervezettségben, az eredményt tekintve is előre tudtunk lépni, vonzóbb lett az ELTE-BEAC a futsalosok számára.

Hol volt a klub hazai pályája?
Néhány éven át Budaörsön edzettünk, és játszottuk a hazai meccseinket, később pedig a Bogdánfy utcai BEAC-csarnokban. 2010-2011-től kezdve új irányba indultunk: Godány Balázs új csapatot alapított Érden, illetve elindult a futsalcsapat szervezése sportösztöndíjas rendszerben.

Ez mit jelent?
Onnantól egy eltés hallgató hivatalos keretek között, sportösztöndíjasként fogta össze a csapatot. Nagyjából erre az időszakra, a 2010-es évek elejére kezdett el igazán virágozni a futsalélet az egyetemen: elkezdtünk gólyatáborokba is járni, bemutattuk a csapatot, és toboroztuk az új játékosokat, illetve egységesítettük a kari bajnokságok lebonyolítását – futsal szabályok szerint.

A női szakág ekkor már NB I-es volt? Hogyan sikerült elérni, hogy ott ekkor már magas szinten zajlott a felkészülés, az edzés?
Hivatalosan ők is 2008-ban kezdték meg a működésüket, de náluk már korábban megvolt a csapat magja. Szőllősi Júlia és Ternyák Miklós szervezték a csapatot, addig kari bajnokságokban, és nem hivatalos tornákon indultak, majd elindult a női futsal liga is. Ahogy élénkebb lett a futsalos toborzó kampány, úgy csatlakozott hozzájuk is egyre több játékos. Néhány év NB II-es játék után az NB I-ben folytathatták, jóval hamarabb, mint a férfi csapat. Idővel náluk is profi futsaledzők vették át az irányítást, Tóth Károly és Kénoszt Ferenc is vezette a csapatot. A legkiemelkedőbb eredményeik, az első osztályba való feljutáson túl a Magyar Kupában megszerzett bronzérem volt, illetve másodosztályú dobogós helyezések voltak.

Visszatérve a férfi szakágra: a futsalcsapat fejlődésével párhuzamosan emelkedett az eltés kispályás csapatok száma, amely ma 200 fölött van. Ez 7-8 fős csapatokkal számolva 1500 fős merítés, de már 5-7 éve is több száz játékost jelentett. Amatőr scoutként figyeltétek a klubtól ezeket a játékosokat?
Ez volt a legizgalmasabb része a dolognak. Mi, a futsalcsapat tagjai heti szinten több napot is játszottunk a kari bajnokságokban, így szinte lefedtük az egyes játéknapokat a különböző ligákban, osztályokban. Élőben, ismerősökön keresztül figyeltük a bajnokság legjobbjait, és személyesen felvettük velük a kapcsolatot. Az évek során ez nagyot változott, maguktól kezdtek el jelentkezni nálunk az érdeklődők. Az biztos, hogy már az induláskor sem küzdöttünk létszámproblémákkal, ahogy ma sem. Az eredményesség csak plusz motiváció volt a játékosoknak.

A te karriered hogyan alakult a futsalcsapat körül?
A csapat alapító tagja voltam, sokat játszottam az NB II-es csapatban, egészen 2018-ig. Majd én lettem az első bölcsészkari sportösztöndíjas, aki a futsalcsapat ügyeivel foglalkozott, persze a csapat több tagja is sokat segített. 5-6 évig csináltam ezt a munkát, ebből az egyetemen eltöltött éveim száma is könnyen kiszámolható. Később már az ELTE PPK-ról, a sport és rekreáció szakosok közül kerültek ki a sportösztöndíjasok.

2011-2012-től elindult az utánpótlásképzés is az ELTE-BEAC-nál. Ehhez komoly tudásbázis, anyagi és emberi erőforrás szükséges, mindez honnan állt rendelkezésre?
2011-ben új szintet jelentett a sportcélra fordítható tao rendszere, egyetemi egyesületként mi is tudtunk élni vele, és elkezdtük megszervezni az utánpótláscsapatokat. Ekkor hoztuk létre a futsal szakosztályt is, rám esett a választás, hogy vezessem. Ebben az időszakban az NB II-es futsalcsapatoknak még csak javasolt volt az utánpótlás megszervezése, ma ez kötelező. Mi az első években a budaörsi gimnáziummal kötöttünk együttműködési megállapodást, így folyamatosan tudtunk toborozni a fiatal játékosokat az U19-es csapatunkba. Később úgy alakult, hogy párban versenyeztettünk két csapatot, az U17-eseket, és az U20-asokat. Évről évre, a létszámtól függően változik, hogy a kisebbeknél indítunk-e épp U9-es vagy U15-ös csapatot. Nagy kihívás megoldani, hogy korosztályonként az ország különböző szegleteibe elutazzunk hétvégente, de a meccsek színvonala kárpótlást jelent.

Most hány korosztályban van futsal csapata az ELTE-BEAC-nak?
AZ NB II-es női és férfi csapat mellett U15-ös, U17-es és U20 korosztályban versenyzünk, illetve indítunk csapatot női és férfi vonalon az egyetemi bajnokságban. A kerületben, sőt, egész Budapesten híre ment, hogy a klubnak vannak futsalcsapatai, és sokan csatlakoznak hozzánk, a nagypályások közül is, hiszen a legtöbben a nagypályás foci mellett futsaloznak itthon. Nekünk a Budai FC-vel van együttműködésünk. A beacos edzők szerepét is ki kell emelni, sokat tesznek azért, hogy derekas létszámmal működjenek a csapataink.

Milyen sikereket arattak az utánpótláscsapatok?
Valamelyik korosztályban mindig kiemelkedően szerepelünk, legutóbb az U17-es bajnokságot sikerült megnyernünk. A kisebb korosztályokban mindig a dobogóért küzdünk, a felnőtt női és férfi csapataink az elmúlt öt kiírás többségét megnyerték az egyetemi-főiskolai országos bajnokságban (MEFOB), míg a férfi felnőtt csapat tavaly feljutott az NB I-be.

A csapat tizedik születésnapja alkalmából sikerült kivívni a feljutást – először a klub történetében. Nem volt cél, mégis összejött, hogyan értékeled a szezont?
Nem készültünk rá, hogy osztályt váltunk, de az elmúlt tíz éves munka kamatozott. A közelmúltban stabilan a dobogóért küzdöttünk az NB II-ben, és a tavalyi rájátszás során már látszott, hogy van esélyünk, hogy osztályt váltsunk. Az osztályozón a Kistarcsa volt az esélyesebb, de a két meccs alapján mi voltunk a jobbak. Dunai András négy év alatt nagyszerű futsalfilozófiát, és játékrendszert alakított ki a csapattal, és megtalálta az ehhez szükséges játékosokat. Az NB II-es, egyetemisták alkotta maggal, Béni Zoltán vezetésével vágtunk neki az első osztálynak, sem a filozófiánk, sem a költségvetésünk nem tette lehetővé, hogy sok NB I-es tapasztalattal bíró játékost igazoljunk. Meg akartuk tartani az egyetemi szellemiséget, az eltés közösséget.

Az NB I-ben maradás volt a cél a 2022-2023-as szezonban?
Igen. Tudtuk, hogy a rájátszást az alsóházban fogjuk kezdeni, szoros, eredményes meccseket szerettünk volna játszani. Sajnos ez nem mindig sikerült, és nem tudtunk bent maradni az NB I-ben. Mindenből egy kicsivel kellet volna több, jobb: valamivel tapasztaltabb játékosokkal, magasabb minőségű, több edzést magába foglaló szakmai munkával, jobb költségvetéssel, több szerencsével nagyobb esélyünk lett volna. Ennek ellenére jó érzés volt ott szerepelni, összetartó, jó szellemiségű csapat jött össze, ezt igazolja, hogy az évzárón egytől egyig részt vett minden játékosunk. Úgy érzem, klubszinten hasznos évet zártunk. Az ellenfelektől kapott őszinte visszajelzések is ezt mutatják.

Az NB I-es szereplés azért módosítja egy stabilan az NB II-ben szereplő csapat motivációját, célkitűzéseit, nem?
De. Aki játszott az NB I-ben, az nem nagyon tud más célt kitűzni, minthogy újra eljusson oda. Nálunk is ez a cél, visszajutni rövid időn belül. A legjobban teljesítő játékosainkat elcsábították első osztályú csapatok, érkeztek új játékosok hozzánk, össze kell szokniuk a régiekkel, és újra kivívni a feljutást.

Részben érintettük már, de mi a krédója a futsalcsapatnak? Futsalozni saját nevelésű fiatalokkal, edzőkkel? Egyáltalán fontos a profi szereplés, vagy az egyetemista közösség formálása az elsődleges?
Számunkra az a legfontosabb, hogy az ELTE-BEAC futsalcsapatok kulturált versenysportos környezetben játsszanak idén, jövőre, és még sok-sok éven át a különböző bajnokságokban. Fiatalokból, saját nevelésű futsalosokból, illetve főként eltés hallgatókból, egyetemistákból szeretnénk kialakítani a csapatainkat, persze külsősökkel kiegészülve. 15 éve ezt az utat járjuk, megvannak a hagyományaink, erre kívánunk támaszkodni a jövőben is. Az új játékosoknak is ezt a filozófiát szeretnénk átadni. Mi, a szakosztály vezetői, edzők 15 éve a húszas éveinkben jártunk, sok tapasztalatot gyűjtöttünk, és ezekre támaszkodva dolgozunk a klubért, a felsorolt értékeket szeretnénk átadni a fiataloknak.

Szerző: Gabay Balázs

Fotók: Simó Szabolcs