Csere Gáspár magyar bajnoki címet szerzett a 32. Wizz Air Budapest Félmaratonon!

Emlékezetesen alakult Csere Gáspár jubileumi futása Magyarország kedvenc félmaratonján. Sportolónk még 2007-ben indult először a Wizz Air Budapest Félmaratonon, azóta számos alkalommal a dobogó alsó és középső fokára állt fel, de a magyar bajnoki cím rendre karnyújtásnyi távolságban maradt. Sőt, tavaly egy makacs sérülés olyannyira visszavetette Gazsit, hogy még rajthoz sem tudott állni. Ma már újult erővel rója a köröket, mi sem természetesebb, hogy atlétánk a Városligetből 16 perc alatt elrajtoló 13000 futótársával együtt indul útnak, hogy a főváros legszebb utcáit és tereit átszelve teljesítse a klasszikus félmaratoni távot. Nem is akárhogyan: a rendező Budapest Sportiroda (BSI) tájékoztatása alapján sorozatban negyedszer nyert kenyai versenyző a férfi mezőnyben, míg a mögötte kialakult pozíciós harc során a mi futónk csapott be a legjobb honi versenyzőként. Gáspár néhány nap távlatából így értékelte a jubileumi futást: 

Évek óta nüanszokon múlt a magyar bajnoki cím a WizzAir Félmaratonon, most milyen érzés első alkalommal révbe érni?

Felemelő érzés, nagyon örülök neki! Őszintén szólva, az első három maratonom teljesítése és az olimpiai kvótaszervezés nagyobb extázist jelentett, de ez is mindenképpen a kiemelkedő, maradandó sportbeli élményeim közé tartozik. Úgy érzem, én inkább az a típusú versenyzői alkat vagyok, aki az órával és önmagával szeret a leginkább megküzdeni, persze a bajnoki helyezésekért történő küzdelmet is fontosnak és értékesnek tartom, ezért remélem, hogy még sok bajnoki címet tudok nyerni.

A befutót követően úgy értékeltél, kemény versenyen vagy túl - nem csak a hajrá, még az oda vezető út is az volt. Mi segített át a holtponton?

Jóval keményebb ára volt a bajnoki címnek, mint amire számítottam, de a nehézséget részben én okoztam magamnak, mert az előzetesen kitervelt taktikám majdnem kikészített. Iramfutással akartam nyerni nem hajrával, ezért gyorsan kezdtem. Egyedül sem szerettem volna futni, ezért tapadtam a kenyaira, aki azonban annyira kemény tempót diktált (2:55 perc/km), hogy az első 3-4 km után egy „fáradtság gócpont” telepedett rám, ami a tempó mérséklésével sem tudott lemenni rólam. Ezt követően még a meleggel és a technikás budapesti pályával is meg kellett küzdeni, na meg a sok lelki nyomással… Érdekes mód, 15 km környékén jöttem csak rendbe. A hosszú holtponton úgy sikerült átlendülnöm, hogy igyekeztem lelki szinten „újraprogramoznom” magam, legfőképpen a versenyhez való kedvemet kellett visszanyernem. Emellett a mozgásomat, légzésemet is korrigálnom kellett. Mindazonáltal meggyőződésem, hogy végső soron Istennek köszönhetően a megújulást és a győztes hajrát, mert fejben én kevés lettem volna ehhez.

Hova helyezed a pályafutásodban a most elért bajnoki címed?

Mérföldkőnek mondható, hiszen ez az első felnőtt bajnoki győzelmem. Utánpótlás korosztályban volt több aranyérmem, de aztán a felnőtt korba lépve inkább az építkezésre és az olimpiai kvótaszerzésre tettük a hangsúlyt. Ez ideiglenesen az országos bajnokságok rovására ment, de szerintem megérte, mert sikerült egyből jó maratonokat futni és ezzel együtt olimpikonná válni. Most pedig jöhetnek a bajnoki versenyek!

Milyen megmérettetések szerepelnek még az idei versenynaptáradban?

Szeptember 24-én újra Berlinbe utazok, ahol szeretnék új maratoni egyéni csúcsot futni. Ez után három héttel következik a SPAR Maraton OB, ahol szintén jó lenne indulni és nyerni. Ha ezt sikerül eredményesen végigcsinálni, akkor utána mindenképpen pihenésre lesz szükségem.

Van olyan verseny vagy futással kapcsolatos élmény, ami már régóta a bakancslistádon szerepel és valóra váltanál?

Vannak nagy, híres maratonok, amelyekre szeretnék majd eljutni: London, New York, Boston, Párizs. Jó lenne az egyik kedvenc versenyemen, a Jeruzsálem Marathon-on egyszer aranyérmet szerezni. A legnagyobb célom pedig a magyar maratoni országos csúcs megdöntése.

Milyen tanáccsal szolgálsz azok - elsősorban a feltörekvő ifjak - számára, aki hozzád hasonlóan hosszútávfutásra adják a fejüket?

Szeressenek futni, küzdeni, nyerni. Legyenek hűségesek és kitartóak. Fontos szerintem a tudatosság (minden területen) és a szakemberi tekintély. Sohase adják fel! Ugyanakkor ne a futástól várják a teljes boldogságot, a sport illeszkedjen harmonikusan az életükhöz.