Egyre szélesebb körben terjed el egyesületünk sportpályázata! Legutóbb az Információs Rendszerek Tanszék tagjai a munkahelyről kiszakadva egy kellemes, sportos napot tölthettek együtt munkatársainkkal. A folytatásban Gombos Gergő doktorandusz beszámolóját olvashatjátok:

"Az Információs Rendszerek Tanszék rendszeresen szervez csapatépítés jelleggel programokat, ahol a tanszék dolgozói, kiszabadulva az irodákból, jól érezhetik magukat. Az ELTE-BEAC pályázatának köszönhetően ebben a félévben lehetősége nyílt egy „vízinap” megszervezésére. Amikor felmerült ez a lehetőség, mindenki fellelkesült az ötlet kapcsán. Időpontnak egy péntek délutánt választottunk, hogy a heti fáradtságot egy kis sporttal vezethessük le. Már csütörtökön érezhető volt az izgalom a tanszéken. Mindenki azzal foglalkozott, hogy minden a lehető legmegfelelőbb legyen. Tapasztaltabb kollégák megbeszélték miből mennyi kell, hogy a tervezett paprikás krumpli elég legyen. Másnap délelőtt következett a nagybevásárlás, vigyázva hogy semmi ne maradjon ki. Persze a bogrács mellett derült ki hogy azért volt, ami nem volt a listán, de a vízitelepen a kedves portás hölgy segítőkészen kisegítette a bajba jutott csapatot.

Pénteken délben elindultunk a vízitelepre. Elsőnek a szervezők és a szakács érkezett meg, majd szép lassan mindenki odaért. Ahogy megérkeztünk rögtön nekiálltunk a terepet felderíteni. A kedves hölgy megmutatta nekünk mely hajók vannak a számunkra odakészítve, merre a van a mosdó és merre találjuk a hűtőket. Ezután neki is álltunk a krumpli hámozáshoz, fahasogatáshoz és tűzrakáshoz. A csapatmunka már itt nagyon jól működött. Nagyon gyorsan elkészültünk vele és már rotyogott is a tűzön. A sárkányhajót délután 15 órára szerveztük, hogy mindenki odaérjen. Voltak, akik ballagásról érkeztek, voltak, akik munkából, de mindenki hozta a családját is. Amíg a bográcsban összefőttek az ízek, addig az asztalra előkerültek a logikai feladványok ahol kicsik és nagyok sokáig küzdöttek az ördöglakat kinyitásával. Végre eljött az idő hogy elinduljon a sárkányhajó. Az érdeklődés akkora volt, hogy nem is fértünk el benne. Meg is beszéltük Gáborral, a kormányossal, hogy akkor két kört szeretnénk menni, így mindenki ki tudja próbálni. Ennek nem volt semmi akadálya. Gábor a kicsiknek keresett kisebb evezőket, majd jött a bemutató a sárkányhajó használatáról. Ezt mindenki figyelmesen végighallgatta, majd leemeltük a hajót a bakról és az első turnus vízre szállt. A csapat összehangoltan leevezett a híd lábáig és vissza, ezután jött a váltás, akik a másik irányba lévő hídhoz eveztek majd vissza. Kiemeltük a hajót a vízből és a megköszöntük Gábornak ezt a felejthetetlen élményt. Nem volt olyan ember, aki nem fülig érő vigyorral szállt volna ki a hajóból.

A kellemes hajókázás után elfogyasztottuk a jól megérdemelt paprikás krumplinkat. Az ebédhez kellemes zene szólt és a nap ereje is kezdett gyengülni, de a kellemes szellővel el lehetett viselni a hőséget. Amíg a szülők ettek, addig a gyerekek a vízen kajakoztak. A szieszta után a nagyobbak is vízre szálltak. Előkerültek a 4 személyes kenuk, és indult a verseny a híd lábáig. Összehangolt négyesek evezetek, hogy leelőzzék a másik hajót. A lábat elérve már csak ringatóztunk a vízen, majd elindultunk vissza a stéghez. Közben beesteledett és a lemenő nap fényében élveztük, ahogy a hajók siklanak a vízen. Visszaérve a telepre mindenki fáradtan ált neki a pakolásnak és szomorúan vette tudomásul hogy ennek a napnak is vége. Hazafele a szervezők már kapták is a kérdés a kollégáktól: Mikor jövünk legközelebb?"