A műsor keretében az utóbbi 10 év néhány koreográfiája mellett egy kedves nosztalgiavideót is láthattak a nézők, a hétvége megkoronázásaként pedig a szervezők egy közös tortázásra invitálták a táncosokat és a vendégeket egyaránt.

Az esemény igen népszerűnek bizonyult a csapat régi és jelenlegi táncosai körében, valamint új érdeklődőket is bevonzott: az összes órán zsúfolásig telt a terem, a jó hangulat pedig garantált volt, az oktatók gondoskodtak róla. A hétvége folyamán összesen 11 fajta workshopon volt lehetőség részt venni, amit a többség ki is használt, a legtöbben ugyanis a teljes két napra váltottak bérletet, ezzel pedig bebiztosítottak maguknak egy ajándék, “10 éves az ELTE Moderntánc” felirattal ellátott logózott pólót is.

Mindkét nap egy-egy rövid bemelegítéssel indult, amit a csapat két jelenlegi oktatója, Lang Timi és Bukovics Bius tartottak.

A reggeli testébresztők után friss energiákkal vetették bele magukat a táncosok és az oktatók is az órákba. A klasszikus balett workshop szuper alapot adott a hétvégének - elvégre “A klasszikus balett minden tánc alapja.”. A modern-kortárstáncok is a klasszikus balettből alakultak ki, így moderntáncosként fontos ismerni a balett adta kiindulópontokat. Ebbe volt lehetőségük a résztvevőknek belekóstolni a Tóth-Wéber Edi által tartott workshopon, illetve egy rövid kombinációt is betanulhattak.

A klasszikus balett irányzatával szembemenő két legjelentősebb moderntánc technika - a Graham-és a Limón technika - alapjaiba is betekintést nyerhettek a táncosok. Előbbi workshopon, amit Bukovics Bius tartott, a központ és a spirál kerültek fókuszba, utóbbin pedig a gördülések, suhanások és a gravitációval való játék. Utóbbiba Lang Timi vezette be az érdeklődőket.

A Pék Kriszti és Szabóné Szén Lilla által tartott floorwork és jazztánc órák még jobban felpörgették az amúgy is jó hangulatú társaságot. Az elsőn a nevéből is adódóan a talajjal való kapcsolódáson volt a hangsúly, illetve különböző csúszásokon, gurulásokon, gördüléseken és a talajra való érkezésen, zuhanásokon. A jazztánc workshopon ezzel szemben a forgásokat és különböző ugrásokat volt lehetőségük gyakorolni a résztvevőknek.

A csapat egyik jelenlegi oktatója, Lang Timi és a korábbi vezető oktató, illetve alapító, Tóth-Wéber Edi egy-egy repertoár órával is készültek. Mindketten egy-egy korábbi, nagy népszerűségnek örvendő koreográfiájukból hoztak egy rövid részletet. Örömmel elevenítették fel a régi táncokat azok, akik már tanulták őket és lelkesen sajátították el őket azok is, akik még esetleg csak színpadon látták ezeket a koreográfiákat, de nagy vágyuk volt megtanulni azokat.

Az izmok fejlesztése kiemelten fontos a táncban, csakúgy, mint bármely más sportban, így természetesen nem maradhatott ki a hétvége menetrendjéből egy erősítő óra sem. Viderman Laura, a csapat egyik korábbi oktatója rendesen megdolgoztatta a társaságot, de a jó hangulat az ő óráján se maradt el, erősítés közben frappáns megszólalásaival mosolyogtatta meg a táncosokat.

Kezdő táncosként sokan tartanak az improvizációtól, félve attól, hogy “jajj, biztos mindenki engem néz”. Székely Bori improvizáció óráján segítő kezet nyújtott ennek a félelemnek a leküzdésében, vagy legalábbis az odavezető útra való lépésben. Ezen a workshopon mindenki a saját ritmusára tudott hangolódni és lehetőséget kapott az önmagával és a körülötte lévőkkel való mélyebb kapcsolódásra.

Az improvizáció óra, az erősítés és az utána következő energiamasszázs együtt tökéletes napzáró volt, a reggeli bemelegítéssel pedig szépen keretbe zárták a hétvége első napját. Az energiamasszázs, melyet Tóth-Wéber Edi vezetett, már hagyománynak számít a több napos intenzív kurzusokon és a táncosok mindig nagy örömmel fogadják a táncórák utáni levezetőként. Vasárnap hasonló szerepet töltött be a Bukovics Bius által tartott stretching óra, amelyen nyújtó, lazító gyakorlatok kerültek fókuszba a két nap után megfáradt izmok legnagyobb örömére. Ezzel az órával a második nap is méltó zárást kapott. A táncosok az igazi testi-lelki felfrissülés élményével gazdagodhattak az egész esemény által.

A legtöbb workshopon a résztvevők elsajátíthattak egy-egy rövidebb kombinációt, amiket a vasárnap esti műsoron lehetőségük is nyílt előadni. A rövid határidő ellenére, sokan lelkesen vállalták a frissen elsajátított koreográfiák bemutatását. Ezen műsorszámok bemutatása mellett a jelenlegi kezdő és középhaladó órákat rendszeresen látogató táncosok előadták a decemberi gálán is nagy sikerrel bemutatott produkcióikat, továbbá vendégfellépőként szerepelt a műsoron az Érdi Torna Club Tánc szakosztályának Orgona csoportja, valamint az ELTE Moderntánc fellépő táncosaiból alakult Levendula Kortárs Táncműhely is. A műsor csúcspontja egy 10 táncból összeállított nosztalgia szám volt. A darabszám nem véletlen, hiszen a csapat a 10. születésnapját ünnepelte, így ennek megfelelően minden évből választottak egy koreográfiát, amelyekből egy-egy rövidebb részletet láthattak a nézők.

A műsor iránt is nagy volt az érdeklődés: a táncosok családtagjain, ismerősein kívül a csapat korábbi táncosai, a Tánc szakosztály többi oktatója és tánckedvelő érdeklődők is megtekintették a házi bemutatót. A táncos blokk után, ami egyébként a műsor nagy részét képezte, a vendégek megtekinthettek egy nosztalgia videót a 10 évről, majd egy ünnepi tortázással zárult az egész hétvégés program.

Az eseményen a legfiatalabb táncos generáció is jelen volt, többen ugyanis családjukkal együtt érkeztek a programokra. A hétvégének köszönhetően rég nem látott ismerősök kapcsolódtak újra, ugyanakkor új ismeretségek és barátságok is születtek a táncteremben. Igazi közösségi élményben volt részük az eseményre ellátogató táncosoknak. Ha csak néhány szóval kellene jellemeznem a kétnapos eseményt, akkor ezeket a szavakat használnám: ölelések, mosolyok, jóleső izomláz, kellemes fáradtság, nosztalgia, komfortzóna átlépések. Pont olyan volt az egész hétvége, mint az ELTE Moderntánc első 10 éve: tele volt élettel, nevetéssel, közös táncos élményekkel és kapcsolódásokkal.

Oktatók:

Bukovics Bius

Lang Timi

Pék Kriszti

Szabóné Szén Lilla

Székely Bori

Tóth-Wéber Edi

Viderman Laura

Támogatók:

BEAC

Műhely Alapítvány

ELTE

Fotók: Rácz Balázs Bálint

A cikket írta: Gergely Viktória