2019. februárjától választható testnevelés kurzus keretében újraindulnak a BEAC-os vívóedzések a Semmelweis utcai vívóteremben!

A BEAC 1898-as alapításakor a vívás is az első sportágak között szerepelt, és a kezdetektől fogva számos országos-, Európa-, világ-, és olimpiai bajnokot adott Magyarországnak a klub. Közel 60 éven át, egészen 1957-ig folyt pezsgő BEAC-os sportélet a klub Semmelweis utcai vívótermében.

Most 62 év után ugyanazon a helyszínen, az OSC Semmelweis utcai vívótermében kezdő-, illetve haladó párbajtőr vívókurzusokat indítunk, az edzésekre szeretettel várjuk az ELTE hallgatóit!

fotó: OSC vívóterem

Az edzéseket Pap Jenő, világbajnok magyar vívó tartja, aki a BVSC sportolójaként tőrvívóként, majd párbajtőrözőként képviselte a nemzeti színeket. A magyar párbajtőr csapattal 1978-ban világbajnoki címet szerzett, majd az 1982-es római világbajnokságon egyéni világbajnok lett, csapatban pedig bronzérmet szerzett. Ezzel a teljesítményével elnyerte az év magyar férfi sportolója és az év vívója címet is.

Balról: Hámori Jenő, a BEAC olimpiai bajnoka, Dömölky Lídia, a BEAC világbajnoka, Pap Jenő, a BVSC világbajnoka, a kurzus oktatója

A kurzus kódja: VTN-099:195

A kurzus ideje:
csütörtök 12:00-13:00 (KEZDŐ PÁRBAJTŐR)
csütörtök 13:00-14:00 (HALADÓ PÁRBAJTŐR)

A kurzus helyszíne: 1052 Semmelweis utca 2. (Astoria) - OSC vívóterem - egykori BEAC vívóterem

A kurzus díja: a többi választható testnevelés kurzushoz hasonlóan, 6.000 Ft/félév, mely Neptunon keresztül a félév vége felé fizetendő

Amennyiben lehetséges, a kurzusra felszereléssel érkezzenek, a vívóteremben korlátozott számban állnak rendelkezésre eszközök.

További információk: Kovács Norbert - [email protected]

A BEAC vívóéletének rövid története

A BEAC 1898-as alapításakor az atlétika-, a labdarúgó-, és a torna- mellett a vívószakosztály szerepelt az első szakosztályok között, ahol megindult az egyetemi sportélet. Az 1930-as évek legnagyobb sikereit a vívók érték el, a Semmelweis utcai vívóteremben ekkortájt pezsgő élet folyt. A szakosztály vívómestere Dr. Gerentsér László, korának egyik legnevesebb vívómestere, a párbajtőrvívás egyik hazai úttörője, a modern magyar kardvívás egyik megteremtője volt, aki – a vívómesterek többségével szemben – vállalta nők oktatását, amelynek meg is lett a gyümölcse. Bogáthy-Bogen Erna, a 7-szeres olimpiai bajnok Gerevich Aladár felesége 1931-ben került a BEAC-hoz, ahol Gerentsér szárnyai alá került és 5 éves BEAC-os pályafutása alatt rendkívüli sikereket ért el. 1932-ben már a Los-Angeles-i olimpiára utazhatott, ahol egyéni tőrvívásban bronzérmet szerzett, ezzel ő lett Magyarország első női olimpiai érmese. 1933-tól kezdve három éven át minden Európa-bajnokságot megnyert a női tőrvívó csapat tagjaként.

A magyar kardvívó csapat győzelme után (balról Kabos, Kovács, Rajcsányi, Berczelly, Rajczy)

Rajczy Imre szintén Gerentsér László mester vezetése alatt kezdett versenyezni. Az eredmények sem maradtak el, 1934-ben a kardcsapat tagjaként aranyéremmel tért haza a varsói Európa-bajnokságról. Az 1935-ös budapesti főiskolai világbajnokságon Rajczy három színtéren bizonyított: a VB rendezőjeként egy sikeres világversenyt bonyolított le, egyéniben és csapatban pedig a dobogó legfelső fokára állhatott. Majd az Európa-bajnokságon csapatban megvédték bajnoki címüket. Az 1936-os berlini olimpián a legfényesebb arany is a nyakába kerülhetett, 1937-ben pedig kiteljesedett a fiatal Rajczy Imre pályafutása: 26 évesen a párizsi világbajnokságon a hőn áhított VB címet is sikerült megszerezni csapatban, majd az olaszországi San Remóban az Aranykard versenyen egyéniben is diadalmaskodott, így a világranglistán átvette a vezetést. Fiatal kora ellenére Európa-, világ- és olimpiai bajnokként vehette át a Pázmány Péter Tudományegyetem díszgyűrűjét, a Lovagkeresztet, a Signum Laudist és a Toldi Arany- és Ezüstérmet.

A Rákosi-korszak szovjet típusú államszocialista sportirányítási modellje erős hatással volt az egyetemi sportéletre is. A sportegyesületeket összevonva új néven, úgynevezett „mozgalmi” jellegű szervezetek irányítása alá helyezték, így 1951. október 29-től a BEAC a Műegyetemi Atlétikai és Football Clubbal (MAFC) közösen Budapesti Haladás SE néven működött tovább. A Budapesti Haladás mindössze 5 évet ért meg, az 1956-os forradalom alatt első lépésként szüntették meg ezeket a kényszerszervezeteket és kaphatta vissza újra a nevét és autonómiáját a BEAC.

Gyuricza József és Bay Béla

A korszak a vívószakosztály sikereiről híres. A Semmelweis utcai vívóteremben Szabó László és a dr. Bay Béla mesterek vezetésével egy olyan vívógárda szerveződött össze a BEAC-ban, amely a világ élvonalába tartozott. Bay a magyar vívósport emblematikus figurája. Az egyetem jogász hallgatójaként 1927-től 1951-ig versenyzett és edzősködött a BEAC színeiben, majd a válogatott edzője, szövetségi kapitánya lett. Tevékenységének 27 éve alatt a magyar vívók 8 olimpián 18 arany-, 11 ezüst- és 12 bronzérmet, a világbajnokságokon pedig 34 arany-, 41 ezüst-, és 33 bronzérmet nyertek.

Gyuricza József 1952-től a Műszaki Egyetem általános mérnöki szakára járt, így Ő is az egyetemi sportolókat tömörítő Budapesti Haladás vívója lett. Az 1954-es budapesti rendezésű XII. Főiskolai Világbajnokságon a tőrvívó csapattal – a szintén BEAC-os Marosi Józseffel együtt – aranyérmes lett, másnap pedig egyéniben veretlenül jutott fel a dobogó tetejére. Az 1955-ös római VB-n mindenki az akkor már 3-szoros olimpiai- és 7-szeres világbajnok, francia Christian d’Oriola mellett tette volna le a voksát, ám Gyuricza József óriási meglepetést okozott. A döntő párbajban Gyuricza nagyon nyugodtan, 5:2-re verte meg a tőrvívás máig egyik legfényesebb csillagát, és szerezte meg Magyarország első egyéni, tőrvívó világbajnoki aranyérmét.

Dömölky Lídia – aki 1949-ben, 13 évesen kezdett el vívni a BEAC színeiben – már 1953-ban világbajnoki aranyérmet szerzett Brüsszelben a tőr csapat tagjaként. 1955-ben, a világbajnokság évében igazolt át a Vasasba, de a BEAC-ban és a Budapesti Haladásban szerzett tapasztalatok segítették, hogy két arannyal térhetett haza. Női tőr egyéniben mindössze 19 évesen a dobogó legtetejére állhatott fel, a női tőr csapat tagjaként elért aranyérem már csak a hab volt a tortán. Ez az eredmény indította el elképesztően sikeres pályafutásán, az MTK vívójaként később olimpiai bajnok, kétszeres olimpiai 2. helyezett, négyszeres világbajnok és hétszeres magyar bajnok lett.

Szinte törvényszerű volt, hogy Marosi József is a Budapesti Haladás kiválósága lesz, ugyanis a család lakása a BEAC Semmelweis utcai vívóterme fölött volt. A Budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnök hallgatójaként kezdett a Haladásban sportolni, ahol tőr- és párbajtőrvívásban is jeleskedett.
Legelső sikereit Gyuricza Józseffel együtt érte el. Az 1955-ös világbajnokságon egy csapatban szerezték meg a tőr csapatverseny ezüstérmét. Az 1956-os Melbourne-i olimpián a Balthazár, a szintén haladásos Nagy Ambrus, Sákovics, Rerrich, Berzsenyi felállású párbajtőr csapat tagjaként ezüstérmet szerzett, ugyanakkor – mivel a tőrt is kiválóan kezelte – a tőrcsapat tagjaként is részt vett az olimpián, ahol Gyuricza Józseffel együtt bronzérmet nyertek.

Hámori Jenő a Győri Vívó Klubban kezdett el vívni, majd 1952-ben – amikor az Eötvös Loránd Tudományegyetem vegyészhallgatója lett – a BEAC jogutódjában, a Budapesti Haladás színeiben folytatta a páston, mestere pedig Szabó László lett.
Az 1954-es főiskolai világbajnokságon egyéniben és csapatban is ezüstérmet szerzett kardvívásban. Ezt követően az ’55-ös római világbajnokságon – több Haladásos sporttársával együtt – ő is hozzájárult a magyar vívócsapat kiváló szerepléséhez, a kardcsapatban Gerevich Aladár, Kárpáti Rudolf, Keresztes Attila, Kovács Pál és Palócz Endre mellett világbajnoki aranyérmet szerzett. Majd 1956-ban Melbourne-ben, a kardcsapat tagjaként megszerezte a BEAC 5. olimpiai aranyérmét.
Az olimpia után elhatározta, nem tér vissza a kommunista Magyarországra, később a New Orleans-i Tulane Egyetem Orvosi Karának biokémia professzora lett. A rendszerváltás óta nyaranta rendszeresen hazajár, 2003-tól az Eötvös Loránd Tudományegyetemen vendégprofesszorként tart előadásokat. 2018-ban a BEAC-120 emlékév keretén belül BEAC Örökös Bajnok kitüntetésben részesült.

Rajtuk kívül még olyan kiválóságok gyarapították a Budapesti Haladás vívóközösségét, mint a későbbi olimpiai bajnok párbajtőr csapat tagjai Bárány Árpád és Kausz István, vagy a főiskolai világbajnokok Kelemen Vera és Szerencsés József.

Az 1956-os forradalom leverése után az újra hatalomra kerülő szocialista pártvezetés nem állította vissza a Haladást. A BEAC így 1957. január 10-én újjáalakulhatott, az önálló egyetemmé váló orvoskar (Semmelweis Orvostudományi Egyetem) pedig új egyetemi klubot alakított OSC néven, kiváltak tehát a BEAC-ból. Ezután a három klub (BEAC-MAFC-OSC) között megállapodások születtek a rivalizálások elkerülése érdekében és szétosztották az egyes szakosztályokat, így 1957 után a vívó szakosztály sportolói az OSC-ben folytathatták karrierjüket, ezzel közel 60 év után megszűnt a BEAC vívó élete.