Információs rendszerek tanszéki vízisportnap újratöltve

Egyre népszerűbb egyesületünk sportpályázata! Az Információs Rendszerek Tanszék munkatársai már tavaly is együtt pihenték ki a tanév fáradalmait, és már akkor biztosak voltak benne, hogy idén is visszatérnek az ELTE vízisporttelepére.

A folytatásban Gombos Gergő beszámolóját olvashatjátok:

"A tavalyi nagy siker kapcsán idén sem volt kérdés, hogy megpályázzuk az ELTE-BEAC sportpályázatát, ami lehetőség ad az ELTE vízitelepének használatára. Szép napos idő volt, kellően meleg, sokan összegyűltünk, tehát minden adott volt a jó hangulathoz. Felvágtuk a húst, hagymát, paprikát, szépen rotyogott a tűzön, amíg a többiek fociztak, kártyáztak vagy a vízen próbálgatták a hajókat.

Azért nem minden vízre szállás ment gördülékenyen. Négyen összefogtunk, hogy elvisszük az egyik kenut. Levittük a stégre, majd vízre raktuk. Egyesével beszálltunk a hajóba, ami meglepő módon nagyon stabilan tűrte, hogy beszállunk. (Ez volt az első jel) Amikor mindenki benn volt irány a nyílt víz, ellöktük magunkat a stégtől, legalábbis próbáltuk, de elég nehezen ment. (Második jel) Végül evezve próbáltunk elindulni, de meg se mozdult. (Harmadik jel) Ekkor egy határozott mozdulattal löktük el magunkat a stégtől, mire a hajó jobbra billent, és ettől megijedve a balra dőltünk. Ekkor a hajó annyira balra dőlt, hogy már nem tudtuk visszahozni a hajót, végül beborultunk.

Ezután kiürítettük a hajót és ekkor vettük észre, hogy a stégnek van egy belépője a víz alatt, amire sikerült a hajót ráraknunk. Ezen feneklett meg a hajó. Tanulva az esetből beljebb raktuk a hajót, majd vizesen, és kissé megszégyenülve elindultunk. Sok idő nem volt hajókázni, mert lassan 15 óra lett, és indult a sárkányhajó. Eleinte úgy voltunk vele, hogy egy kör elég lesz, de végül annyian lettünk, hogy mégis két kört ment a sárkány. Kineveztük a legfiatalabbat dobosnak a hajóra, aki adta az ütemet, amit a csapat próbált kisebb-nagyobb sikerrel tartani. Mire a sárkány körbeért a gulyás is elkészült. Ekkor fekete felhők érkeztek a telep fölé, ami kissé megijesztette a csapatot, de a kitartóak vártak egy kicsit és még egyszer vízre szálltak. Nem maradt más hátra, mint a pakolás, és indulni haza. Végül olyan jó sokan lettünk, hogy a gulyásból is alig maradt valami. Nagyon jól éreztük magunkat és az biztos, hogy jövőre sem hagyjuk ki a pályázatot."