Az egyik a hagyományok ápolása. Fontos, hogy a kezdők fel tudjanak nézni a nagy elődökre, hogy ott legyen előttük a példa: lám, ők is itt kezdték és milyen sokat elértek! Az pedig különösen nagy szerencse, ha az edzők is az egykori nagyok közé tartoznak.

Emellett legalább ugyanennyire fontos a kellő infrastruktúra megléte. Legyenek modern csarnokok, megfelelő sporteszközök, de ide tartozik az is, hogy az öltözőkben mindig rend és tisztaság legyen. Egy olyan sportközegben, ahol minden a helyén van – mondhatni professzionálisak a körülmények –, ott a sportoló hajlamos arra, hogy a saját hozzáállását is ehhez a környezethez igazítsa.

Ha az előzőek stimmelnek, akkor már „csak” emberanyagra van szükség, amiből a majdani tehetségek kiemelkedhetnek. Szerencsés az az egyesület, ahol mindkét fentebbi tényezőre 10 pontot adhatunk. Ez igazán csak az élsport berkeire jellemző. Körülnéztünk a három legnagyobb fővárosi egyetem központi sporttelepein. Lássuk, hány pontot érdemelnek a nagy riválisok a fent említett szempontok alapján!

Becsei Attila írását teljes terjedelmében az ELTE Online-on olvashatod el!