Az 1898-ban alapított Budapesti Egyetemi Atlétikai Club vezetősége a sportklub hagyományainak, az egykori kiváló sportolók emlékének ápolása céljából, valamint a jelenkori kiemelkedő BEAC sportolók, vezetők, szervezők és támogatók díjazására az alábbi díjakat alapítja a BEAC-120 emlékév alkalmából.

A gravírozott emlékplakettek a BEAC egykori, 1930-as évekbeli emlékplakettjének mintájára készülnek arany, ezüst és bronz színezéssel.

A díjak a BEAC-120 emlékévet lezáró Ünnepi Közgyűlésen, 2018. november 7-én kerülnek átadásra az ELTE Aula Magnában.

1. BEAC Örökös Tag – a díjat azon személy kapja, aki legalább 20 éven keresztül tagja volt a sportegyesületnek és ott aktív sport vagy sportvezetői tevékenységet folytatott.

2. BEAC Örökös Bajnok – a díjat az a személy nyerheti el, aki Európa-bajnokságon 1-3. helyezést, illetve világbajnokságon vagy olimpián 1-6. helyezést ér el a klub tagjaként.

3. Yolland Arthur-életműdíj – életműdíjban részesíthető a BEAC azon tagja, akinek sokéves kiemelkedő munkássága, életműve példa a klub megmaradásáért, fejlesztéséért végzett odaadó munkálkodásra.

A BEAC az 1930-as években történetének legsikeresebb korszakát élte, mely leginkább a tanárelnök Yolland Arthur, az ifjúsági elnök Esterházy László, és főtitkár Pluhár István „hármasnak” volt köszönhető.
Az 1931-ben megalakult Testnevelési Intézet vezetője a nyelvész és irodalomtörténész, a Tudományegyetem tanára, Yolland Arthur lett. A cambridge-i egyetemen végzett sportember – aki 1897-ben az első magyarországi nemzetközi futballmérkőzésen is játszott – 1919-től 1946-ig kisebb megszakításokkal hosszú éveken keresztül volt a BEAC tanárelnöke és fejtette ki hathatós munkáját az egyetemi sportéletben.

4. Németh Angéla-díj (év sportolója díj) – a díjat az év legsikeresebb BEAC-os sportolója, csapata, csapattagja kapja

Németh Angéla gerelyhajítóként 1965-től 1972-ig szerepelt a magyar válogatottban. 1968-tól 72-ig volt a BEAC sportolója. Két olimpián vett részt, 1968-ban Mexikóvárosban 60,36 méteres dobásával olimpiai bajnoki címet nyert. 1969-ben, az athéni Európa-bajnokságon ő szerezte meg a magyar női atlétika második Európa-bajnoki címét. Pályafutása alatt háromszor javította meg a női gerelyhajítás magyar csúcsát, ő az első magyar gerelyhajítónő, aki túldobta a hatvan métert. 1969-ben dobott magyar csúcsát csak 1974-ben tudták megdönteni. 1972-ben a magyar sportolók nevében ő mondhatta az olimpiai eskü szövegét. Az olimpia utáni sérülése miatt felhagyott a gerelyhajítással. Németh Angéla életének 68. évében, 2014-ben hunyt el.

5. Bay Béla-díj (év edzője díj) – a díjat az év legsikeresebb edzője kapja

Bay a magyar vívósport emblematikus figurája. Az egyetem jogász hallgatójaként 1927-től 1951-ig versenyzett és edzősködött a BEAC színeiben, majd a válogatott edzője, szövetségi kapitánya lett. Tevékenységének 27 éve alatt a magyar vívók 8 olimpián 18 arany-, 11 ezüst- és 12 bronzérmet, a világbajnokságokon pedig 34 arany-, 41 ezüst-, és 33 bronzérmet nyertek.

6. Rajczy Imre-díj (szervezői díj) – a díjat kiemelkedő sportszervezői munkáért a klub szakosztályainak munkatársa, sportszervezője, a szakosztályi munkában résztvevő hallgató, ELTE sportösztöndíjas kapja

A sport mindig kitüntetett helyet foglalt el Rajczy Imre életében. Az egyetem megkezdése után rögtön beiratkozott a BEAC-ba, ahol Gerentsér László mester vezetése alatt kezdett versenyezni. Az eredmények sem maradtak el, 1934-ben a kardcsapat tagjaként aranyéremmel tért haza a varsói Európa-bajnokságról. Az 1935-ös budapesti főiskolai világbajnokságon Rajczy három színtéren bizonyított: a VB rendezőjeként egy sikeres világversenyt bonyolított le, egyéniben és csapatban pedig a dobogó legfelső fokára állhatott. Majd az Európa-bajnokságon csapatban megvédték bajnoki címüket. Az 1936-os berlini olimpián a legfényesebb arany is a nyakába kerülhetett, 1937-ben pedig kiteljesedett a fiatal Rajczy Imre pályafutása: 26 évesen a párizsi világbajnokságon a hőn áhított VB címet is sikerült megszerezni csapatban, majd az olaszországi San Remóban az Aranykard versenyen egyéniben is diadalmaskodott, így a világranglistán átvette a vezetést. Fiatal kora ellenére Európa-, világ- és olimpiai bajnokként vehette át a Pázmány Péter Tudományegyetem díszgyűrűjét, a Lovagkeresztet, a Signum Laudist és a Toldi Arany- és Ezüstérmet.

A magyar kardvívó csapat győzelme után, 1936 - Berlin (jobbról Rajczy, Berczelly, Rajcsányi, Kovács, Kabos)

7. Eötvös-díj (ELTE dolgozói díj) – a díjat az ELTE azon vezetője, oktatója, dolgozója kapja, aki sokat tett a BEAC és az egyetemi sport ügyéért

1898-ban a Tudományegyetem oktatói közül Dr. Záborszky István tanársegéd, és Dr. Klupathy Jenő egyetemi tanár aktív tevékenysége győzte meg báró Eötvös Lorándot, akkor már világhírű fizikust, a Tudományegyetem korábbi rektorát és egyben lelkes természetjárót, hogy vállalja el az új sportklub elnöki tisztét, akinek elnökletével 1898. november 5-én megalakult a BEAC. November 5-én jóval a közgyűlés megnyitása előtt százával gyűlt össze az ifjúság a Budapesti Tudományegyetem I. számú tantermében. Az alapszabályok felolvasása után falrengető éljenzés fogadta az egyesület első elnökének megválasztott báró Eötvös Lorándot, aki e szavakkal fordult hallgatósága felé:
„Valami hosszasan indokolni azt, hogy mily nagy szüksége van az ifjúságnak egy sportegyesületre, ezt elmondták már előttem s ezt ismételni felesleges dolog. Önök még az élet lépcsőjén állnak uraim, s azért vágyódnak a sportra, hogy ezáltal is mindig és mindig jobban férfiakká váljanak.”

8. Speidl Zoltán-díj (ELTE hallgatói díj) – a díjat az ELTE azon hallgatója, hallgatói képviselője kapja, aki a legtöbbet tett a BEAC és az egyetemi sport ügyéért

Speidl Zoltán rendkívül sokoldalú és tehetséges ember volt. Sportkarrierjét a Magyar Úszó Egyletben, mint úszó kezdte, majd a BEAC-ban, mint síkfutó ért el kiemelkedő sikereket. 1901-ben 440 yardon megnyerte a magyar, 1000 méteren az osztrák bajnokságot. Részt vett az 1900. évi párizsi olimpián, ahol a magyar futók közül egyedül ő ért el helyezést, ötödikként ért célba.
Joghallgatóként a BEAC vezetőségében is helyet foglalt, főtitkárként és az Egyetemi lapok újságírójaként sokat tett az egyetemi sport népszerűsítéséért. Komoly sportújságírói munkát is végzett, a Sport-Világ főszerkesztője volt, de ő alapította Stankovits Szilárddal a Nemzeti Sport elődjének számító, rövid életű Sportkedvelő című lapot, ahol az első magyar atlétikai szakcikket írta a modern rajttípusokról. A BEAC képviseletében részt vett a Magyar Labdarúgó Szövetség 1901-es megalapításában és a szövetség titkárává választották. Emellett pedig ő volt az első magyar bajnoki futballmérkőzés játékvezetője is. 1907-ben lefordította a BEAC-ban tanfolyamot vezető japán Sasaki Kichisaburo szakkönyvét, ezzel megalkotta az első nem japán nyelvű dzsúdószakkönyvet.

9. Szokolyi Alajos-díj – a díjat azon személy kapja, aki sokat tett a BEAC-ért, az egyetemi sport fejlesztéséért, anélkül, hogy a klub tagja lett volna

Szokolyi Alajos, Magyarország első olimpiai érmes sportolója, a MAC kiváló atlétája a Tudományegyetem orvostanhallgatójaként vállalt aktív szerepet a BEAC szervezésében és sokat tett a BEAC-os atléták sikereiért. Saját anyagi kiadásait nem sajnálva edzette az atlétákat, nem egyszer maga fedezte a nemzetközi versenyek részvételének teljes költségét.