2022 szeptemberében érkeztél Magyarországra, ahol még soha nem jártál. Miért Budapest merült fel úticélként?
Miután befejeztem a középiskolát Jordániában, elhatároztam, hogy külföldre szeretnék menni. Magyarország is a célpontok között volt, hiszen nagyon jó ösztöndíj-lehetőségeket találni itt, és Jordániával összehasonlítva ez az ország összehasonlíthatatlanul több lehetőséget rejt. Németország volt még tervben, neten sokat olvastam róla.

Hogy-hogy nem oda vágytál inkább?
Adminisztrációs okai is voltak, és ahogy olvasgattam róla, Budapest nagyon megtetszett. Számomra az is kiemelten fontos volt, hogy olyan egyetemet találjak, ahol a tanulás mellett a futballt is folytatni tudom.

Voltak alaposabb ismereteid Magyarországról, Budapestről, lakott itt esetleg ismerősöd, vagy fejest ugrottál az ismeretlenbe?
Nem volt ismerősöm az országban, de rengeteg informatív videót megnéztem az országról, a legszükségesebb válaszokat begyűjtöttem, végignéztem az ELTE weboldalát. Eléggé tervezős vagyok, bármibe fogok, előtte minden infót összeseprek. Azt is megnéztem, az ELTE-nek van-e futballcsapata, így találtam rá a BEAC-ra.

Olyan egyetemre nem is iratkoztál volna be, amelynek nincs focicsapata?
Nem, ez kizáró ok volt.

Ammánban születtél, és itt kezdtél el futballozni, igaz?
Igen, Jordánia fővárosában éltem 2022 szeptemberéig, ekkor érkeztem Budapestre. A családom legalább annyira odavan a futballért, mint az átlagos jordánok. 8 éves korom óta futballozom, sok akadémián megfordultam otthon 14-15 éves koromig. Voltam a FISA-n (French International Sports Academy), az Amman Elite-n, és egy profi klub, az Al Ahli Club akadémiáján is játszottam 15 és 17 éves korom között. Ekkor meghívtak az utánpótlás válogatottba, az U16-osba.

Jordániában hogyan fest egy futballakadémia, bentlakásos intézményről van szó?
Nekem nem kellett beköltöznöm, hiszen nem messze laktam a sportteleptől. Amikor akadémista voltam, minden a futball körül forgott, heti hat napon edzettünk, a hétvégén meccs.

A jordán bajnokságról nem sokat tudunk Magyarországon, milyen erejű?
Ha mondjuk az izraelivel vetjük össze, annál gyengébb. Az izraeli Maccabi Haifa például az Európa Liga csoportkörében is játszott, aztán a Konferencia Ligában. A jordán csapatok az Ázsiai Bajnokok Ligájában játszanak. A jordán Premier League-ben két nagy csapat van, az Al Wehdat és az Al Faisaly, és az én volt csapatom, az Al Ahli is a legjobbak közé tartozik. Általában köztük dől el a bajnoki cím sorsa.

Mindig is csatárposzton játszottál?
Igen.

És mellette nyomtad az ipart a suliban.
Elég jól ment a tanulás, 18 éves koromban végeztem a középiskolában. Nálunk nem volt szükség specializációra, de engem az informatika érdekelt, ebben mélyedtem el. Nagyon nehéz volt egyszerre magas szinten tanulni, és futballozni is, úgyhogy az utolsó szezonban keveset játszottam, arra összpontosítottam, hogy jó eredménnyel letegyem a vizsgákat, hogy egyetemre mehessek. Aztán jött a budapesti ösztöndíjlehetőség, és nem haboztam.

Hogy tetszik az ELTE, egyáltalán milyen hely Budapest?
Nagyon-nagyon jó hely Budapest, teljesen más, mint amit megszoktam Ammánban. Az egyetemet is szeretem, computer scientist-nek tanulok, algoritmusokat vizsgálunk, fejlesztünk. És persze a BEAC-ot is nagyon szeretem. Kicsit speciális a helyzetem, hiszen én vagyok az egyetlen, aki nem beszél magyarul a csapatban.

A ’90-es évek vége óta nem volt idegenlégiósa a BEAC-nak, akkor egy afrikai srác csatlakozott a csapathoz.
Igen, mondták, hogy régen volt légiósuk. Rendkívül nyitottan, befogadóan viszonyultak hozzám a csapattársaim, az edző, a stáb, amikor megérkeztem, s azóta is mindenki nagyon barátságos velem. Nagyon szeretem a várost is, és elkezdtem magyarul is tanulni, de nagyon nehéz nyelv, sok-sok gyakorlásra van szükségem. Tényleg motivált vagyok, járok magyar nyelvórákra is. Néha már értek dolgokat, amiket hallok az egyetemen a magyar srácoktól. Mire végzek az egyetemen, szeretnék én is magyarul beszélgetni.

Az edzéseken, meccsen hogyan boldogulsz, magyarul kapod az instrukciókat?
Amikor elkezdtem játszani a BEAC-ban, még más volt az edző, Jánosnak hívták, és ő nem beszélt angolul, a játékostársaim fordítottak nekem mindent angolra. Most Attila az edzőnk, vele sokkal könnyebb minden, hiszen nagyon jól beszél angolul. Még azt is megteszi, hogy az egész csapat előtt angolul beszél csak miattam, ez megtisztelő. Az edzésen már pár taktikai utasítást megértek magyarul.

Mik az erősségeid és a gyengéid a pályán?
Pontosat, erőset tudok lőni, de leginkább jobbal, a balosom a gyengém, fejlesztenem kell, végzek is emiatt külön edzéseket. A sebességem is elég jó. A térlátásomat viszont szintén fejlesztenem kell, hogy jobban be tudjak játszani területeket. A szélről jobban szeretek indulni, mert több terem van, de nincs gondom, hogy Attila behúzott középre támadónak. Az egy az egy elleni párharcokat is szeretem, jó vagyok bennük.

Középcsatárként játszol most, vagy inkább hamis kilencesként?
A BEAC-cal két csatárral állunk fel, és ugyan a 9-es poszton játszom, de én vagyok az, aki sűrűbben visszalép labdákért, területet nyitok, és onnan indulok be a kapu elé, szóval ez már a hamis kilences szerepkör.

Említetted, hogy óriási különbségek vannak Ammán és Budapest között. Melyek voltak a legnagyobb kulturális sokkjaid, miután megérkeztél Magyarországra?
Azt tudni kell, hogy amikor 2022-ben idejöttem, életemben először jártam Európában. Azóta jártam Ausztriában és Szerbiában is. A Közel-Keleten az emberek minden tekintetben sokkal konzervatívabbak, mint itt Magyarországon. A nők például sokkal kevesebbet mutatnak magukból, mint itt. Ugyanígy azok a nők és férfiak, akik nem rokonok, vagy házastársak, ritkán, távolságtartóan érintkeznek, sokszor egyáltalán nem lépnek kapcsolatba. Ám ez inkább a vallás miatt van így, nem a kulturális krédó miatt, és azért az idő előrehaladtával ebben is van változás.

Te azért elég nyitottan állsz hozzá ezekhez a kérdésekhez, igaz?
Igen, engem így neveltek, úgyhogy emiatt nem érzem kulturális sokknak, amit mondjuk itt Budapesten látok, és el tudom képzelni magam néhány év múlva is Magyarországon. Értek persze kulturális sokkok, de csak pozitív értelemben. Apró kellemetlenségből csupán néhány jutott. Például egyszer késő este a jegyellenőr elkérte a tömegközlekedési eszközön a bérletemet, és aztán mondta, hogy mutassam meg a diákigazolványomat is. De nem beszélt angolul, szóval eltartott vagy 10 percig, mire megértettük egymást, végül megoldódott a helyzet. Volt egy másik vicces eset is: az idei szezon első meccsén sajnos eltörtem a kezemet. Ez kevésbé humoros, az viszont mókás volt, amikor a doki a Szent János Kórházban Google Translate-n keresztül próbált kommunikálni velem, és teljesen értelmetlen szövegek jelentek meg a telefonján. Szerencsére jött valaki, aki tudott jobban angolul, és így már értettem, mit mond.

A mindennapi életben szembesültél még nem várt dolgokkal, furcsaságokkal?
Számomra az is érdekes, hogy ugyan otthon is sűrűn fizetünk bankkártyával, de Magyarországon szinte mindenhol lehet digitálisan fizetni, alig hordok magamnál készpénzt. A tömegközlekedés egyszerűen csodálatos Budapesten, hatékony és megbízható, a diákjegy vagy bérlet pedig relatíve olcsó. Szinte alig kellett taxiznom, mióta itt vagyok, legfeljebb a reptérre. Otthon teljesen más a helyzet, a tömegközlekedés nem túl jó, ha nagyobb távolságot kell megtenni, muszáj, hogy legyen kocsid.

Ezt mondtad tavaly a BEAC-nak adott rövid interjúdban: „itt olyan tapasztalatokat gyűjthetek, amire Jordániában nem lett volna lehetőségem.” Mire gondoltál?
Például arra a szociális életre, ami itt várt engem Budapesten. Rengeteg külföldivel találkozom – főleg az egyetemen –, akik a világ legkülönbözőbb pontjairól jönnek ide. Közép-ázsiaiak, kolumbiaiak, argentinok. Argentin cimborából van a legtöbb. Rajtuk keresztül teljesen új kultúrákat ismerhetek meg, amire Ammánban soha nem lett volna lehetőségem. Sokat beszélgetünk, megfőzzük egymásnak az otthoni kajáinkat. Régóta vágytam erre, egy másfajta, vibrálóbb életre, amiből sokat lehet tanulni.

Egyedül laksz?
Az első évben egyedül voltam, most először kellett magamra főznöm, bevásárolnom, takarítanom, szóval belekóstolnom a felnőtt életbe. Aztán tavaly ősszel megérkezett a bátyám is, most vele lakom.

Az idézett beacos interjúban azt is mondtad, hogy nem csak a tanulás miatt jöttél, megnézed, merre visz az utad a futballon keresztül.
Amióta az eszemet tudom, az az álmom, hogy futballista legyek. Kisgyerekként is ez hajtott. Habár tudom, hogy ebben a sportban is hajszálon függ minden, jöhet egy sérülés, és vége a karriernek. Ezért a futballhoz hasonlóan fontos számomra a tanulás, hogy legyen egy szakmám. Próbálok egyensúlyt találni a foci és az egyetem között.

20 éves vagy, benne van a pakliban, hogy akár profi vagy félprofi státuszban is játszol majd valahol?
Jordániában az Al Ahlinál már a profi felnőtt csapattal tréningeztem, csak nem léptem pályára. A vizsgákra kellett összpontosítanom, s emiatt a foci kicsit háttérbe szorult. De közel voltam hozzá, hogy játsszam az első csapatban. Akikkel 16-17 évesen együtt játszottam az utánpótlásban, ma már a felnőttek között játszanak, valószínűleg nekem is ez lett volna az utam. Magyarországon kifejezetten az a célom, hogy magasabb szintű ligában játsszam, akár a harmadik, második ligában, esetleg még feljebb.

Ehhez biztosan nem elég, hogy edzel a BEAC-cal, és a BLASZ II-ben játszol hétvégente, igaz?
Nem, és ezt megbeszéltem az edzőnkkel is. Heti két edzésünk van a csapattal, ez nekem biztosan nem elég. Annak ellenére, hogy nagyszerűek az edzéseink, sokkal jobbak, mint a korábbi trénerünk idején. Attila folyamatosan ad nekem, nekünk visszajelzéseket, ez rendkívül fontos, mindent lefordítok, és elolvasok, amit ír. Ám mivel tudatosan készülök, hogy magasabb szintre lépjek, eleinte volt, hogy naponta kétszer tréningeztem, de ez meg túlzás volt. Most járok kondicionáló edzésekre edzőterembe, és technikai fejlesztésre is.

Milyennek találod a csapatot?
A játékosaink mindent megtesznek a pályán, amit tudnak, és engem is motiválnak. Néha ez nem látszik meg az eredményen, akad dolgunk az utolsó passzokkal, a gólszerzéssel, de ha szimplán a játékunk minőségét nézzük, azt látszik, hogy jó munkát végzünk. A srácoknak persze más a motivációjuk, mint nekem, én edzés után is sokszor maradok tovább tréningezni.

Ha végzel az egyetemen, mi a következő lépés, mihez szeretnél kezdeni?
22-23 éves leszek, amikor megszerzem a diplomát, még nem látom egészen pontosan, merre indulok. Most csak arra összpontosítok, hogy végezzek az egyetemen, és mellette jól futballozzam, fejlődjek, hogy aztán előreléphessek. Ahogy említettem, ezt a két célt kell valahogy egyensúlyban tartanom. Meglátjuk, merre visz az utam a futballon keresztül.

Szerző: Gabay Balázs