A BEAC sportpályázatának köszönhetően az Információs Rendszerek Tanszék tagjai immáron 3. alkalommal gyűltek össze az ELTE Vízisporttelepén, hogy a munkahelyről kiszakadva idén is egy kellemes, sportos napot töltsenek együtt munkatársaikkal. Alábbiakban Gombos Gergő, a tanszék munkatársának élménydús beszámolóját olvashatjátok:

"Újra tavaszi félév, újra meleg, újra BEAC pályázat, újabb vidáman töltött csütörtök délután az ELTE vízitelepén. Idén már harmadjára rendeztük meg a tavaszi kiruccanásunkat a víz mellé, így már lassan hagyománynak tekinthető ez a kis kikapcsolódás. A pályázat megírása mindig a legegyszerűbb, ám utána jönnek komolyabb kérdések: Ki fog főzni és mit? Ki fogja beszerezni a hozzávalókat? Ki jön? Hányan leszünk? Miből mennyi kell?

A hosszas „tárgyalások” végül sikeresek voltak és mindenki egyetértett abban, hogy babgulyás lesz a menü. A tavalyi szakácsainkkal meg voltunk elégedve, így idén is bíztunk benne, hogy nem hátrálnak meg e fontos feladat elől. Szerencsére nem kellett őket nagyon kérlelni, egyből igent mondtak. Össze is írták a hozzávalókat, amelyet 40 főre számoltunk. Ehhez kellett is a nagy bogrács, amit a vízitelepen elő is készítettek nekünk.

A kezdési időpont a szokásosnak tekinthető 12 volt, amire a szervezők és egy szakács jelent meg. El is kezdték a hús felvágását, a zöldségek hámozását és a fa felvágását. Mire a főszakács odaért, már csak kavarni kellett az üstöt. Tudta mikor kell érkeznie 🙂 Egy óra után már szinte mindenki megérkezett a helyszínre. Voltak, akik gépjárművel, voltak, akik motorral, voltak akik tömegközlekedve, de akadtak olyanok is akik kerékpárral jelentek meg.

Idén újdonság volt, hogy a BEAC-től kaptunk sporteszközöket is, amiknek nagy sikere volt. Kaptunk hordozható kiskapukat, tollashálót és ütőket valamint egy mini pingpongasztalt. Amikor megláttam ezt a pici asztalt, azt hittem senki nem fog vele játszani, és nem is akartam kivinni, hisz így is tele volt az autó. Ez egy nagy hiba lett volna, hisz ennek lett a legnagyobb sikere. Szinte mindig foglalt volt. Aki épp nem sportolt, az a felállított napernyők alatt hűsölt és beszélgetett.

Persze a vizinap nem lett volna teljes, ha nem szálltunk volna vízre. Idén is kaptunk kajakokat, kenukat. Voltak akik még sosem ültek ilyen hajókban, így nekik nagy élmény volt, de a tavalyi tengeri medvék is kihasználták a lehetőségeket. A pályázat részeként idén is lehetőség volt sárkányhajózni, amit a nagy tömegre való tekintettel úgy kértük, hogy két kisebb kört menjünk, hogy mindenki tudja élvezni.

El is jött az idő, szedtem is össze az embereket, de mindenki azt mondta: „majd a második körben megyünk”. Nehezen jött össze annyi ember, hogy elinduljon az első kör, de végül csak sikerült. Na eljött a második kör, amire nem lett nagyobb az érdeklődés, mint az elsőre, de végül elindult az is. Nem tudom miért volt ilyen gyenge a lelkesedés a sárkányhajó iránt. Lehet, hogy a nagy meleg miatt kényelmesebb volt a napernyő alatt pihenni, mint lapátolni a vízen. Na majd jövőre.

Ahogy közeledtünk a nap végéhez újabb programok kerültek napirendre. Előkerült egy gitár és egy cajon, ami egy doboz alakú dob. Éneklés, zenélés, jó hangulatban pihent meg a társaság a fáradt nap után, amire egy nagyon finom vacsora tette fel az i-re a pontot.