Egyre népszerűbb a BEAC Sportpályázata
Rekordszámú pályázat érkezett az egyesületünk által kiírt pályázatra! Nagy öröm, hogy számos intézetben, tanszéken, sőt egyes karokon egyre nagyobb foganatja van az egyetemi sport felvirágoztatásának, a szabadidős- és sportprogramok megszervezésének.
Idén rekordszámú pályázat érkezett a Budapesti Egyetemi Atlétikai Club által kiírt pályázatra, melynek célja, hogy forrást biztosítson az ELTE kari, intézeti dolgozói, hallgatói számára szabadidős és sportprogramok (vízi sportnapok, focikupák) megszervezésére. A nevezési határidőig több mint 10 tanszéki, hallgatói, kollégiumi csoport nevezett, így a sportnapok keretén belül több száz egyetemi polgár nyarába csempészünk egy kis aktív pihenést.
Akiket idén támogatunk: Immunológiai Tanszék, BTK – Tanulmányi Hivatal, PPK – Dékáni Hivatal, TTK Meteorológiai Tanszék, ÁJK oktatói csoport, MTA-ELTE Geológiai, Geofizikai és Űrtudományi Kutatócsoport, ELTE TTK, ELTE IK, ELTE Kancellária, KUK-DUK.
Az első csapatépítő napot május 5-én az ELTE BTK Tanulmányi Hivatala tartotta a soroksári vízisporttelepen, alább az ő élménybeszámolójukat olvashatjátok:
„Az időjárás napok óta fenyegetett bennünket, de az ELTE BTK Tanulmányi Hivatala nem hagyta magát elrettenteni, így kicsit tartva az esőtől, de annál nagyobb várakozással indult el ki-ki otthonról, hogy 9 órakor találkozzunk a Vízisport utca 48. szám alatt. Habár sokak szerint lementünk a térképről, a legtöbben zökkenőmentesen odaértünk a helyszínre a megbeszélt időben. Rövid időn belül a nap is kisütött, igazán szép időnk kerekedett, előkerült a frizbi és a tollas is!
Rövid pakolászás, a helyszín birtokba vétele után már alig vártuk, hogy kipróbálhassuk a sárkányhajót. Nem gondoltuk volna, hogy az egész legnehezebb (szó szerint is) része a hajó vízre helyezése lesz, bár visszarakni se volt egyszerű feladat. Arról nem is beszélve, hogy a Dunába borulás gondolata sem segített, mikor szép lassan elfoglaltuk helyünket az imbolygó hajóban.
Ehhez képest már nem is tűnt olyan nagy dolognak az evezés, de rá kellett jönnünk, hogy egyszerre evezni is művészet. Beletelt néhány percbe, amíg összehangoltuk a mozgást, de utána élveztük, ahogy siklottunk a vízen! Egy kedves motorcsónakos arról is gondoskodott, hogy ne legyen túl melegünk a tűző napon. Csak néhányan maradtak a parton, ők őrizték a tüzet, lelkiismeretesen pucolták az ebédnek valót, bébiszitterkedtek a csapat legfiatalabb tagja mellett vagy éppen széles mosoly kíséretében dokumentálták, ahogy mindenki más ütemben próbálja irányítani a hajót.
Miután a vállalkozó kedvű kollégák kipróbálták a négyes kenut, a két- és egyszemélyes kajakot is, lassan gyülekezni kezdtek az esőfelhők. Éppen csak nekifogtunk a kártyázásnak, amikor az első zápor bezavart minket az eresz alá, de nem bántuk, szakácsaink éppen jól időzítették a paprikás krumpli elkészültét, így mi a fokozódó esőben is nagyon jól éreztük magunkat, immár tele hassal.
Összességében sikeres napot zártunk, az idő szép volt, senki sem borult a Dunába, kipróbáltunk olyan dolgokat, amikkel a legtöbbünk nemigen találkozott még, és jól éreztük magunkat! Köszönjük a BEAC-nak a lehetőséget, a szervezést, a segítőknek pedig, hogy vigyáztak ránk és instruáltak minket a vízen.”