Thumbnail Hanna2

23. helyen végzett a BEAC-os csapat a Spartan Race Hungary sprint távon

2020. 11. 18.
Thumbnail Hanna2

A BEAC ismét megmutatta sokszínűségét, hiszen újra képviselte magát a Spartan Race Hungary által szervezett versenyhétvégén. Sajnos nem a megszokott létszámmal, hiszen a vírus miatt sokan nem indultak el, azonban így is szép helyen végeztek.

A szombati Sprint távon 163 csapatból 23. helyezést ért el a BEAC-os alakulat. Céljuk, hogy jövőre ott folytassák ahol idén abbahagyák. Most pedig jöjjenek a már hagyományossá vált beszámolók!

Szabó-Thomka Hanna (ELTE Alumni)

Az év utolsó Spartan versenye Veszprémben került megrendezésre. Alig vártam, hogy mehessek, hiszen Super távot idén még nem teljesítettem, így ezzel együtt lett teljes az idei érem gyűjteményem. A februári nevezési időszakban megtelt az Age group kategória, így a női elitbe neveztem, hiszen a piros fejpánt nekem sokkal nagyobb motivációt ad. Reggel 7:10-kor volt a rajtom, ködös, hideg időben, de mivel tudtam, hogy nem lesz víz a pályán, ez plussz spartas hangulatnak teljesen megfelelt. Mindig kell valami kis extra, amitől nagy kihívás a verseny. A verseny előtti héten, eléggé fáradt voltam, kissé kimerülten érkeztem a helyszínre, de mindenképpen össze akartam szedni magam a futamra. Ez így is volt, összeszedtem magam, de sajnos nem tudtam annyira élvezni a futást, mint szerettem volna, nem adott akkora élményt, mint a Beast Orfűn, ahova kipihenten, felkészülve érkeztem. Most már tudom, fontos ez a verseny tekintetében. Élveztem, hogy az elit nőkkel indulhattam egy futamban, de én még az Age Group kategóriába tartozom, így legközelebb gyorsan lecsapok a nevezésre. Szinte üres volt a pálya korán reggel, a köd miatt nem látszódtak az akadályok, csak haladtam előre. Nagyon hangulatos volt a honvédség gyakorlatozó területén futni, sziklás, fenyőfás talajon mentünk végig, nem voltam még ennyire kopár spartan pályán a korábbiakban. A majomlétrák nagyon csúsztak, de minden más akadályt sikerült teljesítenem. A szorításomat kell erősítenem a továbbiakban, hogy ilyen extrém körülmények között is meg tudjam csinálni a függeszkedő akadályokat. Az idei évben csak a szokásostól eltérő érmeket gyűjtöttem, úgyhogy a helyzetre való tekintettel, és az érmek által is igazán érdekes évet zártam. Jövőre folytatás!

Thumbnail Hanna

Vesty (ELTE Alumni)

Spartan Super Ködös Honor Race,

Legutóbbi csúfos vereségem után újra felhúztam a terepcipőt, hiszen Honor Race-es medálom eddig nem volt. Így nem is volt választásom, egyszerűen mennem kellett...

A verseny teljesen átlagosan indult, amolyan Vestatorosan. 11:45-ös indulásra készülve vitettem le magam Veszprémbe, egy apró hibával: Az időpont módosítást (ami a Covid miatt szükséges volt) elfelejtettem. Így már úton voltam, mikor kiderült, hogy valójában 10:50-kor indulok. Ennek köszönhetően szint már megszokott rohanással indult a verseny. Annyira, hogy még a melegítő nadrágom is rajtam maradt és csak burpee-ért cserébe rakhattam volna bele a már ruhatárban pihenő táskámba. Szerencsére volt akinek elpanaszoltam és felajánlotta, hogy hagyjam ott nála és a végén érte mehetek. Így már minden adott volt ezen a ködös hajnali órában (végig kora hajnali hangulatom volt, annak ellenére, hogy inkább dél volt) egy jó futásra. Még egy lightos bemelegítés is belefért.

Kivételesen könnyű szívvel mentem neki a távnak, mert a Super még komfortzónán belül van, kivételesen sérülés sem nehezítette a dolgomat és nem terheltem túl magam súlymellénnyel. Ugyanakkor elhatároztam, hogy egy lendületes tempót akarok menni, mégha nem is 100%-on. Igazi élményfutás volt a terv.

Ez utóbbi sikerült is maradéktalanul. Szerintem ennyit még nem vigyorogtam tejfelködben. Van azért annak egy feelingje, mikor a futók és az akadályok másznak elő a ködből majd tűnnek el hasonlóan. Mondjuk melegem az nem volt... Az "élmény faktort" növelte, hogy a változatosság kedvéért megint kiment a bokám valahol a 3. km környékén, de a plusz súly hiányában megúsztam némi ugrabugrálással és hamar tökéletesen működött újra, mert a fájós boka nem előny az egyensúlyi akadályoknál. Így viszont, némi szerencsével megfűszerezve hibátlanul szaladtam át mind a balance, mind a slack line akadályokon. Az a feszítő kis izé a gyomromban enyhülni látszott. Utálom a burpeet főleg az erőlködés mentes akadályoknál. Már csak egy kérdés marad: A karom hogy fogja bírni a Spartanos mászókákat.

Sajnos mostanság nem vittem túlzásba a karanténos edzést, de a karjaim jó ismerősként köszöntötték az akadályokat, legalább is amit ismertek. Gibbon módjára kapaszkodtam egyikről másikra még az a fura forgolódós majomlétra is egészen jól ment. Burpee mentes spartan, gondoltam... Aztán ha már az erőnléti és ügyességi akadályok is mentek, akkor mivel kell bénázni, na mivel? Bizony, a gladiátor, aki nyaranta fa táblákba lándzsát hajigál, az Exatlon játékosa, aki 3 hónapon keresztül különböző tárgyakat dobált, ismét csak súrolta a célt. Irány a burpee zóna, és a becsületburpee. Itt érkezett el az egyik legérdekesebb jelenetem. Egy kedves Spartanos mellém állt és megszólított: "Ne haragudj, ide jöhetek melléd burpeezni? A kisfiam nem fogja elhinni, hogy Vestatorral nyomtam burpeet." Nagyot nevetve feleltem "Ha nem mondod el neki, hogy mennyire nem megy, akkor simán :)" Beszélgettünk egy keveset majd közös szelfi és futás tovább.

A Honor Race másik nagyon érdekes emléke, amit elviszek magammal az a katonai akadályok között történt. Bemásztam a csapatszállító alá ás mögöttem felhangzott a jól ismert mondat: "Te ez nem a Vestator volt?" Nah jött is a reakció azonnal. Egy katona odaszaladt hozzám és az amerikai filmekből jól ismert hangsúllyal kiabálva jött mellettem, hogy nyomjam, ne vánszorogjak. A helyzet abszurditásán nem bírtam nem-nevetni, úgyhogy fegyverrel a kézben kacarászva ugrabugráltam a lehető leggyorsabban az akadályokon. Majd az akadályok végeztével odajött a srác és nevetve megkérdezte, csinálhat-e közös fotót. Csattintottunk is egyet, majd és tovább szaladtam.

Ilyen mókás pillanatokkal valamivel gyorsabban, mint 2 óra alatt teljesítettem a távot. 1 kör burpee, 1 elszállt boka és sok nevetgélés a versenyzőkkel. Nekem ezt hozta a Spartan Super Honor Race. No meg az elég vagány medált. Szóval most jól alakult és újra öröm volt a versenyzés. Még sok ilyet, lehetőleg meleg időben.


Thumbnail Vesty

Szabó Kristóf (ELTE Alumni)

Jó érzés volt végre újra rajthoz állni, végig futni a pályát és célba érni. Ez az év sajnos senkinek nem egyszerű és nagyon nehéz motiváltnak maradni és rendszeresen edzeni a jelenlegi nehezítő körülmények között.

A veszprémi pálya remekül futható volt, alig volt szintemelkedés és az akadályok is észszerűen voltak elrendezve. Szombaton még az idő is szuper volt, ezért rövidgatyás-pólós kellemes futás volt. Vasárnap már ködben állt az egész pálya, de annak is megvolt a maga hangulata, szinte mintha a második napot egy másik helyszínen rendezték volna.

A sprinten 1:09-et, a superen pedig 1:50-et futottam, ami egész jó időnek számít, még a család sem számított rá, hogy a superen az eredetileg belőtt 2,5 óra helyett ennyivel hamarabb beérünk, ezért telefon nélkül 20 percet fagyoskodtunk és legalább 3x végig jártuk a fesztivál területet, mire meglettek :D de szerencsére még fűtött minket picit a lelkesedés ezért senki sem fázott meg. Sajnos a hercules hoist-ot sokadszorra nem tudom felhúzni, ami nagyon dühít, de a második nap a lándzsa végre betalált ezért ez kárpótolt:)

Az idei görögországi trifecta világbajnokság és a hazai trifecta hétvége sajnos elmaradt, ezért idén a tervezett 3x trifecta helyett egy szimplával büszkélkedhetek, de ha a körülmények engedik a jövő év még keményebb lesz.

Thumbnail Szabó Kristóf 2

Kádár Veronika (BEAC PoleFitness)

Az utolsó barátságosan napos őszi napon, - és mint később kiderült a Covid miatti intézkedések „előestéjén” még elrajtolhatott a Spartan Sprint Veszprémben. Kis csapattal indultam neki, közülük egyedüli BEACosként. BEAC Pole-színekben ismerkedtem meg ezzel a sporttal 2019-ben és kaptam kedvet ahhoz, hogy felnőttként is átéljem, milyen egy óriási felnőtt játszótéren „rohangálni és mászókázni”. Akármilyen kemény sport is ez, és bár felkészülést igényel, valójában ennek az önfeledt játéknak az izgalma, az ami a motiváció számomra! Azt hiszem ezt most a csapatom többi tagja (mind elsőbálozó Spartanosok) is megérezték, mert már a következő megmérettetést tervezgetik. A verseny fergeteges volt, ahogy az lenni szokott, az ismert akadályokon kívül – szögesdrót alatt kúszás, majomlétra, kötélmászás, különböző formájú súlyok cipelése, húzása, emelése, egyensúlyozás, akadályokon való átjutás, ami hol jobban, hol kevésbé elegáns földet éréssel társul – újdonságként a katonai járműveken végrehajtott „kommandózással”, (nem lőképes) fegyver cipeléssel nehezítve. A versenyzők összetétele is mutatja, hogy kortól, nemtől függetlenül élvezheti bárki a játékot, de végül a kemény kihívások teljesítése adja meg azt az önbizalmat, eufóriát, ami aztán napokra meghatározza a hangulatot. Vigyázat ez a verseny függőséget okoz!!!

Kádár Veronika

Juhász Péter (ELTE Alumni, BEAC Spartan társalapító)

Nagyon vártam ezt a veszprémi futamhétvégét. Az idei célom a 2x-es hazai trifecta megszerzése volt, de sajnos a koronavírus keresztülhúzta a számításaimat és a miskolci trifecta hétvége elmaradt, így csak a szimpla trifectára volt esélyem, amihez mindkét távot le kell nyomnom november első hétvégéjén. A Sprint távon 7:50-kor indultam és megfogadtam soha többet ilyen korán…főleg, hogy a fokozott ellenőrzések miatt nagyjából 7:42-kor kerültem a fesztivál területre, így bemelegíteni se tudtam normálisan. Aminek a meg is lett az eredménye a nagy hidegben, hiszen a vádlim már a verseny elején bemondta az unalmast. De nem adtam fel, mentem tovább, legyőzve a mumus balance akadályt, csupán egyszer (a lutri dárdás akadálynál) burpeezve be is értem a célba. A szombati napon nagyon szép idő volt, így a verseny után bejártuk Tihanyt…kis levezetés a verseny után. Vagy rávezetés a másnapi Super távra? Vasárnap is viszonylag korán 8:50-kor rajtoltam, immáron bekenve bivalyerős krémmel. Ez átsegített a verseny eleji nehéz lábfájós időszakon és normál tempóban tudtam végre haladni. A ködös, nyirkos időnek köszönhetően a balance-ról lecsúsztam, a twister akadály utolsó előtti fogantyújáról szintén és ismételten a dárda éppen, hogy csak mellé ment. Így 3 hibával és jóleső fáradtsággal „szakítottam át” a célvonalat.

A hazaérkezés után öröm volt látni, hogy Sprint távon a csapat ilyen fantasztikus eredményt ért el, hiszen 163 csapatból a 23. helyen végeztünk.

Thumbnail Juhász P

Császár Péter (ELTE Alumni)

Spartan Endurance Hurricane Heat.

A Spartan Endurance a Spartan Race következő szintje. A Spartanokkal ellentétben itt a résztvevő nem helyezésre, távra vagy időre versenyzik, hanem a teljesítésért küzd a csapatával együtt. Ez nem egyéni verseny, hanem csapatmunka. Nekem ez volt az első HH-m, a „legegyszerűbb” verziójának, a 4 órásnak mentem neki, így ez a beszámoló nem a HH-k összességéről szól, csak a HH4HR-ról (Hurricane Heat 4 Hour).

A megmérettetés már ott kezdődött, hogy a HH-ra való nevezés mindig egy adott napon éjjel van. Nagyon korlátozott a létszám, így aki nem kel fel a nevezésre, az nagy valószínűséggel le is marad róla. Az idei év más volt, a COVID-19 az egész Spartan világát is átrendezte. Ez a mostani HH eredetileg áprilisban lett volna. Az esemény előtt néhány nappal kapják meg a résztvevők a kötelező gear listet, aminek minden egyes eleme szükséges a rajthoz. Na de térjünk is át a mostani, veszprémi HH-ra.

A verseny előtt 5 nappal kaptuk meg a kötelező felszerelés listáját. Ennek beszerzése a HH első feladata. A gear listnek vannak állandó elemei, amik minden HH-ra szükségesek, így ezeket előre be lehet szerezni, de minden eseményre vannak speciális kiegészítők, amit csak ilyenkor tudunk meg. Az állandó eszközök a következők: fekete ruházat, minimum 2 liter folyadék egy erős kulacsban, egyénfüggő és gyorsan fogyasztható kaja (én energiaszeleteket és magnéziumshotokat vittem), fejlámpa extra elemekkel, 2 db chemlight (világító rúd), zsebkés, fekete alkoholos filc, hegymászó kötél, erős ragasztószalag, izolációs fólia, csősál. A vírushelyzetre való tekintettel a kézfertőtlenítő, a maszk és a strapabíró kesztyű is természetesen kötelező volt. A speciális felszerelés pedig a következőkből állt: 2 méter hosszú PVC-rúd, fekete ing, fehér nyakkendő és a mindenki kedvence 10 kg jégkocka drybagben tárolva. A hab a tortán, hogy a teljes felszerelésnek (a PVC-csövön kívül) bele kell férnie egy hátizsákba.

A HH eredetileg hajnal 2-től 5-ig lett volna, de az éjszakai kijárási korlátozások miatt a mostani átkerült 18:00-tól 22:00-ig.

17:00, körülbelül 5 fok. Megkezdődik a regisztráció. Mindenki a teljes felszerelésével megy regisztrálni az aláírt felelősségvállalási nyilatkozattal és a személyijével. A regisztrációnál mindenki kapott egy fehér HH-s jelölő trikót, a trikóra írva, hogy A vagy B csapat és egy szám. Ezek szerint két csapat lesz most. Én az A csapat 10-es számú tagja voltam. A regisztráció után a két csapat elkezdett felsorakozni két sorban, felszerelés a lábunk előtt, egymástól PVC-csőnyi távolságra. A HH-t az úgynevezett Krypteiak vezénylik le, mindig az van, amit ők mondanak. Az egész HH-ra jellemző a kötelező csend és fegyelem, így egy ideig néma csendben álltunk és vártuk, hogy mind a 70-valahány résztvevő regisztráljon. Amikor a Krypteiak látták, hogy fázunk, indult a helybenfutás. Ezután jött a HH alapjának, a Warrior Ethosnak hangos kántálása. Ez a néhány mondat így szól: I WILL ALWAYS PLACE THE MISSION FIRST! I WILL NEVER ACCEPT DEFEAT! I WILL NEVER QUIT! I WILL NEVER LEAVE A FALLEN COMRADE! Ha valaki felszólításra nem tudta, az egész társaságnak 5 burpee volt a büntetése. Mondanom se kell, már a HH megkezdése előtt lenyomtunk vagy 40 burpee-t. Az orrot is eltakaró maszknak és a kesztyűnek végig rajtad kellett lennie. Pont. Nincs kifogás.

18:00, végre megkezdődik a HH. Az első lépés a felszerelés ellenőrzése volt. Mindenkinek ki kellett pakolnia a speciális elemeket és egyesével ellenőrizték mindenkiét. Ezután jött egy kellemes 60 burpee. Tudni kell, hogy a burpee mindig büntetés és mindig egyszerre, számolásra kell. Ha nem megy egyszerre, kezdjük elölről. Szóval indultunk egy laza 60 burpee-vel. Ezután mindenki a hátára vette a kb. 15 kg-s hátizsákot, és 5 perc fekvőtámaszban tartás jött. Bevallom, 3-szor leraktam pár másodpercre a térdemet. Majd 5 perc lovagló ülés tartása, szintén a hátizsákkal a hátadon. Hanyattfekvés, hátizsák a hasra, indult a felülés. Nem számoltam, de szerintem 100 felülést biztos megcsináltunk. Ezután hátizsák le. Jött számomra az este fekete levese. Mindenki vetkőzzön le alsóneműre. Fiúk boxerig, lányok bugyi és melltartó. Igen, a kb. 3 fokban mezítláb, egy szál boxerben. A ruháit mindenki katonás pontossággal hajtogassa össze egy kupacba, majd legfelülre vegye ki a táskából az inget és a nyakkendőt. Miután néhány perc alatt mindenkit leellenőriztek, visszaöltözhettünk. Ing menjen legfelülre, mindenki szépen kösse meg a nyakkendőt. Felöltöztünk. Jött a büntetés. Sokan (köztük én is) az ing begombolásához és a nyakkendő megkötéséhez felelőtlenül levettük a kesztyűinket, így újra az egész. Vetkőzés, hajtogatás, didergés, öltözés. Mindenki ott állt elegánsan. Következett a fekvőtámasz EMOM. Az EMOM azt jelenti, hogy megadott időn belül kell megadott mennyiséget teljesítened egy feladatból, amennyi időd marad a megadottból a darabszám elérése után, annyit pihenhetsz. Na, ez itt most 12 fekvőtámasz volt 25 körön keresztül. Minden körre 1 perced volt. Tehát 25 perc alatt lenyomtunk 300 fekvőt. Kellemesen görcsölt már a karom a felétől, de „I will never quit”. Ezután váltottunk jumping jackre. Ebből is 12 darab fél perc alatt, de nem tudom, hogy hány kör. Az egész 4 óra alatt a fekvőtámaszozás és JJ alatt lehetett levenni a maszkot. Ezek után kaptunk 5 perc szünetet, mindenki gyorsan evett-ivott, amennyit bírt.

Hátizsák vissza a hátra. Következő feladat az volt, hogy a két csapat alkosson 1-1 oszlopot. A PVC-csöveknek össze kellett érniük. Akik össze tudták dugni a csövüket, azok összedugták, többiek az „illesztéseknél” fogták. A csőrendszer szétesése nélkül kellett eljutnunk a következő helyszínre, de csak kitörésben és csak egyszerre mozoghattunk. Nem tudom, hány száz métert tettünk meg, mire eljutottunk A-ból B-be. Ha szétesett a sor, megállás, rendeződés, folytatás. Eljutottunk a Spartan Sprintről már ismerős military zónáig. Mivel ez a Spartan hétvége Honor Race volt, így az egész a jutaspusztai honvédségi területen zajlott. A military zónában álltak különböző harckocsik. Először táska le, cső a kézbe. A cső elengedése nélkül kellett átmásznunk a járművek alatt, platókra föl és le, ágyúcsöveken és palánkokon átmászni, majd futni vissza ugyanezeken az akadályokon. A gyorsan visszaérőknek a jeget bele kellett szórnia nagy kukákba, amíg azok meg nem teltek. Aki későn ért vissza, annak maradt a jég a hátizsákjában. Nekem még a 4 zsákból 3-at sikerült beleszórnom a kukába.

Ekkor indult az igazi csapatmunka. A kukákban lévő összes jeget (ami csapatonként kb. 300 kg lehetett) a PVC-csövek segítségével kellett az előző akadályokon átvenni, és az ott található üres kukákba beletenni. Az első körben párosával álltunk össze, valaki befogta a cső alját, a másik töltötte addig, ezután valahogy átevickéltünk az akadályokon és vissza. De gyorsan rájöttünk, hogy sokkal gyorsabb, ha felosztjuk a feladatokat. Voltak, akik töltötték a csöveket, voltak futárok, akik akadályok között vitték a töltött vagy üres csöveket, és voltak, akik az akadályoknál juttatták át azokat. A kommunikáció nagyon fontos volt az állandó pörgés mellett, mindig tudtuk, hogy mikor és hogyan jönnek a csövek. Miután megvoltunk, sorakozó vissza. Ez sajnos nem sikerült a mi csapatunknak elég gyorsan, így jött az egész társaságra (a másik csapatra is) vonatkozó büntetés burpee-zés, hátizsákkal a hátunkon.

Futás egy új helyre. Amint az új helyre értünk, szóltak, hogy vissza mindenki, a jeget ott hagytuk. Futás vissza, párosával fogtuk a kukákat és váltva futottunk velük vissza. Ezután jött az utolsó feladat. Az összes jeget felhasználva ki kellett építenünk a Spartan Race jelét, a sisakot. Miután ezzel elkészültünk, sorakozó ismét és futás vissza az egész HH kiinduló pontjára.

21:50, 0 fok. A HH vége. Eddigre túl voltunk a fegyelmezetlenségekből adódóan jó sok büntető plusz burpee-n, koszosak voltunk, de még mindig elegánsak. Mindenkit egyesével kihívtak. Mindenkinek sikerült teljesítenie a veszprémi HH-t, nem volt kieső ember. Így taps közepette átvehettük a finishereknek járó pólót, felvarrót, dögcédulát és az Endurance Trifecta éremszeletet.

Ez volt az első Hurricane Heatem, de biztos, hogy nem az utolsó. WE ARE THE STORM!


Thumbnail Császár P2
ELTE ELTE HÖK ELTE KK ELTE Online JOMA MEFS Újbuda Sport Újbuda kerületi önkormányzata ESN ELTE Sport Kft. ELTE Alumni BGA NEA Biotech