Június 22-én a BEAC-120 emlékév keretében egy városismereti sétára került sor a Csillag Péterrel, a Molnár C. Pál Múzeum vezetőjével, Thury Gáborral, a Nemzeti Sport újságírójával, a Budasteppel, valamint a BEAC-cal együttműködésben. Az újbudai sétán az egyetemi sport és a BEAC kultikus helyszíneit jártuk körbe és egy egész új megközelítésből ismertük meg a 11. kerület épített örökségét. A századforduló új városrésze ezer szállal kötődik a sporthoz, ezért esett a választás az újbudai városismereti séta megszervezésére.

Az esemény Herczeg Ferenc, az egyetemvárosról és az egyetemi sport fontosságáról alkotott gondolataival kezdődött, mely az Új Idők egyik 1898-as számában jelent meg:

„Magyarország sorsának jövendő intézői a gyepen és a víz tükrén, idegedző munka közepett fognak egymással megismerkedni, — a különböző társadalmi osztályok sarjai férfias versengés közepett fogják megkötni azokat a baráti frigyeket, melyek később az élet küzdőterén kiállják a tűzpróbát. És ha ott, az egyetem lobogója alatt, egy új társadalmi rendfokozat keletkeznék is, melynek élén egy viruló fiatal izomarisztokrácia állana: azt éppenséggel nem tartanám bajnak a jövő generációra nézve.”

A Bartók Béla úton kiderült, hogy az I. világháború után a Hadik Kávéház volt a BEAC-os focimeccsek toborzóhelye, illetve a mérkőzések előtti-utáni „elméleti tréningek” helyszínéül ez a találkozóhely szolgált.

De arról sem feledkezhetünk meg, hogy az egykori Mező utcai BEAC pálya melletti Verpeléti úton (ma Karinthy Frigyes út) élt Karinthy, aki szintén kötődött a BEAC pályához. Történt ugyanis, hogy egyik nyári vasárnapon, alkonyattájban, egyszerre botokkal hadonászó, vérszomjas, ordítozó emberekkel telt meg a Verpeléti út: a BEAC-pályáról jöttek, s a bírót akarták meglincselni, aki a mérkőzés után rendőrök fedezete alatt, állítólag álruhában szökött el a szurkolók bosszúja elől. A híres játékvezető, Klug Frigyes Karinthyék lakásán talált menedéket, Karinthy pedig zengő hangon, ékes és humoros beszédével nyugtatta meg a szurkolókat, egyben mentette meg Klug bíró életét.

Bár Bay Béla, a BEAC vívósport emblematikus figurája, aki 1927-től 1951-ig versenyzett és edzősködött a BEAC színeiben leginkább a Semmelweis utcai vívóteremhez kötődött – kevésbé Szentimrevároshoz – a két háború közti BEAC-os szellemről mindenképpen felidéztük visszaemlékezését.

„Nem a helyiség volt a lényeges, hanem a szellem. Ha az ember belépett a falak közé, minden más kívül maradt, csak a vívás, csak a baráti, pajtáskodó szellem került belülre. Pedig annyi félék voltunk mi, BEAC-isták – mint ahogy a történelem azt később kiderítette. Talán éppen annak a szellemnek köszönhető, amely az emberekkel az öltözőszekrényben hagyatta a gondjait és nézeteit, hogy egykori olimpiai bajnokunk fia, Posta Péter Ságvári Endrével egyidőben járt le a BEAC-ba vívni. Ez a két fiatal, Ságvári és Posta gyakran asszózott együtt, és ma eljátszok a gondolattal, hogy vajon tudták-e egymásról azt, amit ma már tudunk mindkettőjükről? Nevezetesen, hogy Ságvári kommunista lett, Posta pedig nyilas.”

A séta végén a résztvevők a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Könyvtárának impozáns Nagyolvasójában megtekinthették a BEAC-Az elsők című kiállítást, illetve Dömölky Lídiával, a BEAC vívó világbajnokával, későbbi olimpiai bajnokkal, valamint Csere Gáspárral, a BEAC riói olimpikon maratoni futójával beszélgetett Thury Gábor, a Nemzeti Sport újságírója.

Dömölky Lídia máig emlékszik arra az 1949-es napra, amikor először lement a BEAC vívótermébe vívni és mindig nagy boldogsággal tölti el, amikor látja, hogy a Semmelweis utcai terem öltözőjében ma is az ő neve szerepel a szekrényén.

Csere Gáspár, aki 2001 óta a BEAC atlétája elmondta, hogy habár ma már nincs az atlétáknak saját pályája, mégis erős a BEAC identitás a fiatalokban, mely leginkább az idősek elbeszéléseinek, visszaemlékezéseinek köszönhető. Egyben remélik, hogy a közeljövőben régi fényéhez méltó formát ölthet a BEAC sporttelepe.

Simon Gábor, a BEAC igazgatója az esemény végén kiemelte, hogy a BEAC az idei emlékév kapcsán kulturális programokkal is szeretné színesíteni az eseménysorozatot. „Örülünk, hogy kerületi, lokálpatrióta együttműködés keretén belül a Molnár C. Pál Múzeummal és a Budasteppel egy sikeres közös kezdeményezést indíthattunk útjára."

A túra szervezéséért köszönettel tartozunk idősebb és ifjabb Csillag Péternek, Thury Gábornak, a Budastepnek, illetve a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Könyvtárának!