Teltházzal debütált az ELTE Moderntánc TáncTér című táncszínházi estje
2026. január 18-án teltház előtt mutatkozott be az ELTE Moderntánc önálló táncestje, a TáncTér a MU Színházban. Az előadás különlegességét az adta, hogy több csoport koreográfiái egyetlen, egységes táncszínházi ívvé fonódtak össze, létrehozva egy érzelmileg és vizuálisan is erőteljes művészi élményt.
A látványos fénybeállítások és a MU Színház intim tere lehetővé tették, hogy a nézők mindössze pár méter távolságból élhessék át a táncosok teljes testi-lelki jelenlétét. A közelség meghitt, bensőséges hangulatot teremtett, amely végigkísérte az estét. Az esemény iránti kiemelkedő érdeklődést jól mutatta, hogy az összes jegy már három nappal az előadás előtt elfogyott.
A TáncTér esten az alábbi csoportok léptek színpadra:
• ELTE Moderntánc kezdő és középhaladó csoport
• Paletta Táncműhely – az ELTE Moderntánc fellépő csoportja
• Levendula Kortárs Táncműhely
• Érdi Torna Club – Liliom csoport
„Egy tér, ahol több mint ezer mozdulat végtelen lehetősége bontakozik ki.”
A koreográfiák egymást követve, finom átmenetekkel kapcsolódtak össze, megőrizve az előadások folyamatosságát, miközben lezárták az előző darab hangulatát vagy éppen utat nyitottak a következőnek.
Az est megálmodója, Lang Timi azzal a céllal hozta létre a TáncTeret, hogy közelebb hozza egymáshoz a különböző csoportokat, és teret adjon a táncosok egyéni művészi kibontakozásának. A központi tematika az álmodozás, az álmok megvalósítása és a céljainkhoz vezető belső út volt. A nézők nem kész válaszokat kaptak, hanem nyitott kérdéseket, amelyeket mindenki saját megélése szerint értelmezhetett.
Az estet a Paletta Táncműhely MegtalálÁlom című, nyolcperces moderntánc koreográfiája nyitotta meg, amely az álmok kettősségét járta vizsgálta: az ábrándozás felemelő erejét és azt a veszélyt, amikor az álmok elhomályosítják a valóságot.
Ezt követte a Levendula Kortárs Táncműhely tagjának, Kovács Abigélnek a Legbelül című szólója, amely bensőséges hangulatot teremtve mutatta meg, hogy saját fejlődésünk kulcsa az önmagunk felé fordulás, a megértés és a türelem. A befelé figyelésből hamar egy sötétebb érzelmi térbe érkezett a közönség.