Sikerre ítélt (e)ötvöződés?!
Gyermek született. Az ELTE és a BEAC házasságának legújabb foganatjaként egy közös névre hallgató nagypályás labdarúgócsapat formájában jött a világra. Ennek részleteiről beszélgettünk Simon Gáborral, az ELTE EHÖK sportügyi alelnökével és Daróczi Gábor szakosztályvezetővel.
Szerző: Kis Róbert – ELTE Online
Egy bő fél évvel ezelőtti BEAC-os fociedzés során éreztem azt a gyepen, hogy annyian vagyunk, mint az oroszok. Ez a kapacitás bizonyult a harmadik csapat szülőanyjának? - kérdeztem először Daróczi „Dara” Gábort, a klub Labdarúgó Szakosztályának, valamint Felügyelő Bizottságának elnökét.
Daróczi Gábor: Nem igazán. Mi mindig is nyitottnak bizonyultunk az ELTE irányába, hiszen hátha találunk egy-egy olyan csiszolatlan gyémántot, akinek a csapatba építésével segíthetünk a pályafutásában. Azonban sokan ijednek meg attól, hogy az egyesületünknél Szabó „Vöri” András vezetésével szakmai munka folyik, és arra ösztökélünk mindenkit, hogy legalább a heti két edzésre igyekezzen eljárni. Nagyjából 30-40 egyetemista srác fordult meg nálunk az utóbbi időben. Ha manapság közülük 5-6 folyamatosan eljár, akkor már sokat mondtam vele. Állandóságra és megbízhatóságra lenne szükség ahhoz, hogy az első és második számú garnitúra mellett egy harmadikat is elindíthassunk a jövő évi pontvadászatok egyikében. Mostanában néztem át a BLASZ által kiküldött félévi értesítőket, melyben nem számít szokatlan jelenségnek egy-egy gárda félévközi visszalépése. Nem szeretnénk, ha az ún. harmadik gárdánkkal ilyen csúfság esne meg.
Ha már itt tartunk, akkor hogyan áll a felsőoktatási intézményünk a labdarúgással? – fordultam a másik székben helyet foglaló Simon „Simi” Gáborhoz, az ELTE EHÖK sportügyi alelnökéhez.
Simon Gábor: Amikor 2003-ban idekerültem az egyetemre, én is kézhez kaptam azt a gólyáknak járó kiadványt, amiben többek között a sportolási lehetőségek is össze voltak szedve. A szemem a nagypályás labdarúgásnál és a mellette szereplő Szeitz Tamás nevén akadt meg. Ő irányította akkoriban a szurkolói rigmusok szempontjából „jól skandálható” ELTE KCSSK DSE-t.
Daróczi Gábor: Ennek a gárdának a nyomát még én is megtaláltam úgy két héttel ezelőtt a neten, de úgy rémlik, hogy 2008-as bejegyzésekkel zárult a honlapjuk…
Simon Gábor: Valóban, számukra az az esztendő jelentette a véget. Fradi nevelésként, majd 6 évnyi úszással a hátam mögött jöttem az ELTE-re, amikor is újból a foci mellett tettem le a voksomat. Sajnos, kezdetben rossz tapasztalatokkal gazdagodtam, hiszen az első edzésemen a Normafánál található, jó állapotú KSKI pályára mindösszesen ketten(!) futottunk ki. Ennek ellenpólusaként az is előfordult, hogy 30-an vettünk részt egy tréningen. Végül kialakult egy 15 fős mag, ami húzta előre a csapat szekerét. Első meccsemen még a BLASZ IV.-ben szerepeltünk, míg az utolsón már egy osztállyal feljebb gurigáztunk. Jó kis társaság volt, akikből páran magasabb szinten is megfordultak már korábban, ám az egyetemi évek alatt a játék élménye miatt hozzánk jöttek le heti rendszerességgel.
Simi, joggal merül fel bennünk az a kérdés, hogy tudtál-e egyáltalán a BEAC-ról?
Simon Gábor: Nem igazán. Elsőévesként fogalmam sem volt a BEAC-ról, s a már említett gólyacsomag sem tartalmazott elérhetőségeket az egyesület irányába. A mostani együttműködés is abból adódik, hogy az egyetemi gárda már leépült, de mi ezt nem hagyhatjuk tettek nélkül. Nem létezhet az, hogy a világ egyik legnépszerűbb sportágában az ELTE valamilyen formában ne vállaljon szerepet. A mostani kezdeményezéssel nem csupán népszerűsíteni szeretnénk a BEAC szakosztályait, hanem szeretnénk velük egy magasabb szintre lépni és a 2011/12-es szezonban egy közös név alatt futó együttest indítani.
Daróczi Gábor: Én még Simi elsősként szerzett élményénél ragadtam le egy pillanatra. Tudjátok miért? Már 6-8 éve folyamatosan arról szól a fáma, hogy a gólyáknak szétküldött pakkokba bekerül egy-egy BEAC-os szórólap is. A saját szemeimmel láttam, hogy elkészítették ezeket a papirosokat, melyeken a szakosztályaink elérhetőségei szerepeltek. Előfordulhat az, hogy ezek be sem kerültek a csomagokba?
Simon Gábor: Sajnos Dara, olykor még a saját, ELTE-s anyagok közül is kimarad egy-egy. Az egyetemünkre friss húsként érkezők számára az lenne a legfontosabb, hogy az őket foglalkoztató dolgokról magukba szívhassák az infókat. Ezért is javasolom az idei gólyatáborokra azt, hogy csináljunk egy közös, Sportkisokoshoz hasonló kiadványt. Ebben a BEAC és a mi részünkről is megtalálhatóak lesznek a sarkalatos tudnivalók, s így már mindenki kénye-kedve szerint forgathatná. Emellett arra törekszünk, hogy a legfőbb állomásnak számító kapcsolatfelvétel már a gólyatáborokban, személyesen is megtörténhessen. Akár előadás, akár beszélgetés, akár sportos program formájában. A gólyákon túl leginkább a kari bajnokságokban szereplő majd’ 1000 hallgatót szeretnénk megnyerni a BEAC-ELTE csapatának.
Melyek a legfontosabb célkitűzései a mostani, fúzióval létrejövő együttesnek?
Simon Gábor: Lássuk be, a nagypályás verzió nehezebb és hendikepesebb a kistestvérhez képest. Anyagi feltételekben feltétlenül többre van szükség. Továbbá, amíg a teremben 4-5 játékossal már relatíve kiugró eredményeket lehet elérni, addig kinn a gyepen lényegesen több, jó képességű csapatemberre van szükség a hasonló végkifejlethez. Ha példával kellene előhozakodnom, akkor futsalos hölgyeinket említeném meg legelőször. 2008-ban jöttek létre, s rá két évre már Magyar Kupa bronzérmesnek vallhatták magukat. Idén újoncként ragadtak bent az első osztályban. Természetesen a nagypályán nincsenek ilyen vérmes reményeink, de nem is ez a célunk. A mi küldetésünk inkább az, hogy az egyetemünket választó hallgatókat rendszeres mozgásra ösztökéljük. Ebben a legkézenfekvőbb lehetőségnek ígérkezik a BEAC Sporttelepe, ahol az eddigi spektrumot kiszélesítve immáron a nagypályás focicsapatban is rúghatják a bőrt az érdeklődők.
Pár mende-monda szerint a kevés hallgató miatt megvont egyetemi támogatás játszott közre az ELTE KCSSK DSE zátonyra futásában. Igaz ez? Mi a garancia a mostani kezdeményezés felkapottságára?
Simon Gábor: A kulcs mindig az, hogy legyen egy olyan ember, aki szívügyeként kezeli a csapat mindennapos dolgait, gondoskodik a szervezéssel kapcsolatosan felmerülő kérdésekről. Sajnos a kiöregedő játékosok után az ELTE-s társaságnál egy olyan személy kezébe került az irányító pálca, aki kevésbé bizonyult lelkesnek. Ennek a végső kicsengéseként elfelejtették beadni a pályázatot, s onnan már nem volt visszaút. Ami viszont a jelent és a jövőt illeti: sikerre ítéltetett. A világ legkörülrajongottabb sportágáról beszélünk, ami a honi viszonylatokban nagy múlttal büszkélkedő BEAC-cal ötvöződik. Kell ennél több? Na igen, egy pezsgő sportösztöndíjas. Egy olyan hallgatót szeretnénk erre a részlegre, aki a BEAC-ELTE gárdája és a hallgatók között egy csapatépítő tevékenységet látna el. Ő koordinálná a szervezéssel járó teendőket – pályázat, plakát, stb. -, továbbá minden más teendőben a BEAC-nak a meghosszabbított keze lenne. A mi legfőbb feladatunk az lesz, hogy a pályázatok lévén előteremtsük a gárda működési költségét, amire Daráéknak szüksége lesz ahhoz, hogy el tudjanak indítani egy ilyen együttest.
Daróczi Gábor: Már csak a hovatartozás végett is érdemes a BEAC levegőjét belélegezni. A külsősök is ezért jönnek hozzánk és nem azért, mert meccspénzt osztogatunk. Most havi 6000 forint a tagdíj, de az új garnitúra létrejöttével és az ELTE támogatásával ez nyilvánvalóan csökkenni fog. A mértékét most még nem tudnánk megmondani, ugyanis szeretnénk mindenkinek átjárhatóságot és játéklehetőséget biztosítani. Egyetemi gárdáról lévén szó az átigazolás is könnyen megoldható. De a legégetőbb dolognak az számít, hogy már ma elkezdjük építeni ezt a gárdát. A Sportkampányra is a toborzás szándékával megyünk el, s bízunk benne, hogy egy megfelelő kommunikációs stratégiával szeptember végéig sokan csatlakoznak hozzánk.
Köszönjük az kerekasztal beszélgetést! Ízeltlábúskodásra fel!
Kis Róbert
Forrás: ELTE Online
OLVASD EL SZAKOSZTÁLYUNK BEMUTATKOZÓJÁT !
És jelentkezz azonnal csapatunkba Kovács Gergő csapatkapitánynál: [email protected] ; 30/482-8110
HAJRÁ ELTE-BEAC!!!