Tisztelt Látogató!

Jellemző ránk, emberekre, hogy bármilyen általunk folytatott tevékenységről legyen is szó, akkor tudjuk azt igazán élvezni, ha valamilyen élménnyel, tapasztalással vagy ezek reményével kecsegtet. Ennek a fajta élménykereső „üzemmódnak” létezik egy állomása, a tulajdonképpeni cél, az önjutalmazás stádiuma, amikor az átélt csúcsélmény, a „flow” állapotában lévő cselekvő gyakorlatilag egybeolvad magával a cselekvéssel. Ilyen helyzetben képesek vagyunk annyira belefeledkezni az adott tevékenységbe, hogy időn és téren kívül kerülve, jóformán kizökkenthetetlenül funkcionálunk mindaddig, amíg az állapot fennmarad.

A sport, a mozgás szükséglete olyan elemi szintű, velünk született igény, mely ebbéli minőségében legfeljebb a táplálkozáshoz vagy a fajfenntartáshoz hasonlítható. Nem elhanyagolható módon pedig „melegágya” a flow-élményeknek – és itt nem csupán a versenyport csúcsteljesítményeire kell gondolnunk, a leghétköznapibb mozgásformák ugyanúgy magukban hordozzák e különleges érzelmi-tudati impresszió lehetőségét.

Tudható, már a kisgyermek is folyamatos mozgásban van, így kerül interakcióba környezetével, személyiségének alapmotívumait mozgásos élményei is nagyban befolyásolják. A mozgás e vonása a későbbiek folyamán sem veszít jelentőségéből, hiszen az intellektuális képességek kifejlődése és megerősödése elképzelhetetlen a motoros és finommotoros funkciók nélkül, előbbiek csak az utóbbiakba ágyazottan működhetnek zavartalanul.

Mindez rávilágít arra, hogy a sportnak milyen lényeges szerepe van – kellene, hogy legyen – életünkben. Ennek ellenére a köz- és felsőoktatás talán még mindig nem kezeli helyén a kérdést, s a mozgás szeretetének kialakítását nem mindig tekinti egyenrangúnak a kognitív képességek fejlesztésével. Az ELTE e tekintetben is próbál példamutató lenni, s az 1898-ban alapított Budapesti Egyetemi Atlétikai Club, a BEAC-on keresztül – mely az egyetem hivatalos sportegyesületeként több mint száz éve propagálja az egészséges életet – hatást gyakorolni a közgondolkodásra, egyúttal alkalmat és teret kínálni a sportolni vágyóknak. Az egyesület öt olimpiai és hét világbajnokkal, számos egyéni és csapatsportág nagyszerű képviselőjével büszkélkedhet, arculatát azonban legalább ennyire markánsan meghatározza az a sok száz amatőr tag, akik az alapító, báró Eötvös Loránd szellemiségét a mindennapok során aktív, megélt formában juttatják kifejezésre.

A tagságot meghatározó ELTE-s oktatók és hallgatók hosszú ideje tapasztalhatják, egy olyan közösség részeseként hódolhatnak a nekik kedves sportágnak, melyben a testtudatot fejlesztő mozgás felismerése s ennek érvényre juttatása a kollektívát habarcsaként összekötő abszolút érték. Célunk, hogy ezt a kitűnő egységet, a képességek, adottságok felfedezésének, dominanciatörekvéseink keretek közé szorított kiélésének, önismeretünk játékos gyarapításának eszményi terepét továbbra is a lehető legmagasabb szinten tudjuk a közönség, az egyetemi ifjúság rendelkezésére bocsátani, hogy ki-ki a számára legtesthezállóbb módon szerezhessen a rendszeres sportolásból fakadó örömteli benyomásokat.

Ilyesfajta impulzusok olykor áttételesen is érhetik az embert. Ebbe a körbe tartozik, amikor az egyik kedvelt sportriporter egy esemény alkalmával a következőket találta mondani: „a cseh versenyző a jó kezdés után eléggé visszaesett, most éppen… az első helyen áll.” Törekvéseinket nehéz lenne ennél jobban összefoglalni, hisz így szeretnénk mi is „visszaesni”.

dr. Mezey Barna, Az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektora