Lányaink végig vezetve győztek május 5-én a Vasas Akadémia otthonában, ezzel pedig a PlayOutban három meccset nyerve hosszabbították meg ismét élvonalbeli tagságukat

Az utolsó, tét nélküli mérkőzésre készültünk Pasaréten, ám nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy hosszú idő után újra bevegyük a piros-kékek csarnokát. Nos, egyetlen percig sem volt kérdéses tegnap, hogy ez sikerülni fog: hazai pályán a Vasas egyszer sem tudott vezetni a 40 perc alatt.

Már az első félidőben volt 10 pontos előnyünk, ami a második félidőben aztán fogyatkozni látszott, többször is lecsökkent 2-3 pontra, ám mindig sikerült valakinek tolni egyet a csapat szekerén, így megérdemelten hoztuk el a győzelemért járó két pontot az egész élvonal utolsó mérkőzésén.

Állhatna itt a megszokott beszámoló az eredmény alakulásáról, de most talán nem ez a legfontosabb. Tegnap a lányok együtt küzdöttek, az első pillanattól az utolsóig, csapatként, a maradókért, a távozókért, a sokszor hányattatott szezon szép lezárásáért. Az elmúlt hetekben rendszeresen pontkirálynővé avanzsáló Maci megint hintett két parádés triplát, és szerzett létfontosságú kosarakat. Mau valódi vezérként úgy küzdött minden labdáért, mintha az élete múlna rajta. Az ismét magára találó Suppi okos megoldásain rendszeresen ugrottunk talpra.

Timi hozta a harcos önmagát és nagyon fontos lepattanókat szerzett. Judie centermunkája ismét élményszámba ment, rendszeresen ringlispilbe ültette védőjét. Ágó óriásit küzdött a palánk alatt a Vasas légiósával, akárcsak a szokásos agilitását hozó Vani és a percekre beszálló Lili. Úgy nyertük a meccset, hogy Petra át sem öltözött, Nusi pedig a félidő után levette a térdvédőjét és csak a padról biztatta ezúttal a lányokat, Nikivel, Klaudiával, Almával és Zitával együtt. A siker mégis közös, mindannyiuké.

Lezárult az idény. Voltunk benne sokszor fent, közel jártunk nagy bravúrokhoz, és voltunk nagyon lent, amikor nem jöttek a fontos győzelmek. A PlayOutra aztán helyükre kerültek a mozaikok, nem zuhantunk össze az egypontos vereség után sem, hanem mentünk tovább, dolgoztunk, küzdöttünk, hittünk – és célba értünk. Három év alatt harmadszorra is kivívtuk, hogy tagjai maradjunk az élvonalnak, kiscsapatként, csak magyar játékosokkal.