A századforduló sportideálja az „all-round” versenyző volt, aki több sportágban is eredményes tudott lenni. Ekkoriban a legkiemelkedőbb BEAC-os eredményeket az atléták érték el. A második újkori, 1900-as párizsi olimpián a résztvevő kilenc magyar atlétából ketten is BEAC-osok voltak.
1900-ban, Párizsban 19 éves fiatal joghallgatóként, 175 centiméteres ugrásával harmadik helyen végzett Gönczy Lajos, ezzel a BEAC és a magyar magasugrás első olimpiai érmét nyerte.
Az 1904-es St. Louis-i olimpia magyar résztvevői, az álló sorban balról a második Gönczy
Az 1904-ben St. Louis-ban rendezett olimpián 4. helyezést ért el, de akár érmet is szerezhetett volna, ha nem veszik el tőle titkos csodaszerét, a pár palack Tokaji borát, amit az ugrások között fogyasztott. A „The Complete Book of the Olympics” c. könyv állításai szerint ugyanis Gönczy Lajos nem vetette meg a jó magyar bort, váltig állította, hogy a királyok borával sokkal magasabbat tud ugrani.
Gönczy az 1906-os nem hivatalos athéni olimpia ezüstérmese volt, majd az aktív versenyzéstől visszavonulva Szegeden lett törvényszéki bíró. A Nagy Háború azonban nem kegyelmezett a BEAC kiválóságának. A szegedi 46-os gyalogezred főhadnagyaként az olasz fronton harcolt, amikor 1915. december 3-án Doberdón tüzérségi találatot kapott a tiszti fedezéke és hősi halált halt.
Gönczy Lajos a nem hivatalos 1906-os athéni olimpián bronzérmet szerzett „magyar stílusú” ugrásával
Speidl Zoltánra teljes mértékben illett az all-round kifejezés, rendkívül sokoldalú és tehetséges ember volt. Sportkarrierjét a Magyar Úszó Egyletben, mint úszó kezdte, majd a BEAC-ban, mint síkfutó ért el kiemelkedő sikereket.
1895-ben a Balatonnál a „magyar tempó” úszóstílust gyakorolják későbbi kiváló sportolók. Balról a második Speidl Zoltán, mellette a későbbi olimpiai bajnok Hajós Alfréd
1901-ben 440 yardon megnyerte a magyar, 1000 méteren az osztrák bajnokságot. Részt vett az 1900. évi párizsi olimpián, ahol a magyar futók közül egyedül ő ért el helyezést, ötödikként ért célba.
Joghallgatóként a BEAC vezetőségében is helyet foglalt, főtitkárként és az Egyetemi lapok újságírójaként sokat tett az egyetemi sport népszerűsítéséért. Komoly sportújságírói munkát is végzett, a Sport-Világ főszerkesztője volt, de ő alapította Stankovits Szilárddal a Nemzeti Sport elődjének számító, rövid életű Sportkedvelő című lapot, ahol az első magyar atlétikai szakcikket írta a modern rajttípusokról.
Speidl Zoltán
A BEAC képviseletében részt vett a Magyar Labdarúgó Szövetség 1901-es megalapításában és a szövetség titkárává választották. Emellett pedig ő volt az első magyar bajnoki futballmérkőzés játékvezetője is.
1907-ben lefordította a BEAC-ban tanfolyamot vezető japán Sasaki Kichisaburo szakkönyvét, ezzel megalkotta az első nem japán nyelvű dzsúdószakkönyvet.
Speidl Zoltán humoros írása a Sport-Világban
Speidl és Gönczy mellett kiemelkedő eredményeket értek el az 1908-as londoni olimpia bronzérmes váltó tagjai Mezey (Wiesner) Frigyes és Rácz Vilmos, úszásban a londoni olimpián ezüstérmet szerző és sokszoros magyar bajnok Las Torres Béla, és a szintén ezüstérmet szerző Somodi István is, aki Kolozsvár első olimpikonja volt. Szokoly Alajos, Magyarország első olimpiai érmes sportolója, a MAC kiváló atlétája pedig a Tudományegyetem orvostanhallgatójaként vállalt aktív szerepet a BEAC szervezésében.
