Hámori Jenő

Névjegy

Győr 1933. augusztus 27.

Sportága: kardvívás

Egyesülete: Budapesti Haladás 1952-1956

Edzője: Szabó László

Polgári foglalkozása: biokémikus

1956 Melbourne kardcsapat olimpiai bajnok
1955 Róma kardcsapat világbajnok
1954 Budapest kard egyéni, csapat főiskolai világbajnoki 2. helyezett

A BEAC büszkeségfalán már 1968 óta öt nagy név szerepelt: Dr. Prokopp Sándor, Csik Ferenc, Dr. Rajczy-Rasztovich Imre, Kovácsi Aladár, és Németh Angéla, a BEAC olimpiai bajnokai.

Ez a büszkeségfal azonban sok-sok éven át volt hiányos. Kovácsi Aladár neve - aki 1952-ben a Haladás színeiben lett a magyar öttusa első olimpiai bajnoka - már közismert a BEAC-os berkekben. Hámori Jenő olimpiai bajnok neve azonban egészen napjainkig nem szerepelt az egyesület olimpiai bajnokai között.

Hámori Jenő a Győri Vívó Klubban kezdett el vívni, majd 1952-ben - amikor az Eötvös Loránd Tudományegyetem vegyészhallgatója lett - a Budapesti Haladás színeiben folytatta a páston, mestere pedig Szabó László lett.

Először 1954-ben, 21 évesen hívta fel magára a figyelmet a Budapesten rendezett főiskolai világbajnokságon, amikor egyéniben és csapatban is ezüstérmet szerzett kardvívásban. Ezt követően az ’55-ös római világbajnokságon - több Haladásos sporttársával együtt - ő is hozzájárult a magyar vívócsapat kiváló szerepléséhez, a kardcsapatban Gerevich Aladár, Kárpáti Rudolf, Keresztes Attila, Kovács Pál és Palócz Endre mellett világbajnoki aranyérmet szerzett.
1956-ban három fiatal vívó kerülhetett be a „nagyöreg” Gerevich, Kovács, Kárpáti triumvirátus mellé az olimpiai csapatba, Keresztes Attila, Magay Dániel és a kiválóan teljesítő Hámori Jenő.

A szabadságharc szele a felkészülés során érte el a sportolókat:

 

„A tatai edzőtáborba egyre másra érkeztek a forradalmi hírek..., de bennünket csak az a tudat éltetett, hogy el kell jutnunk az olimpiára, és meg kell tennünk, amit megkövetel a haza.”

Az olimpiai csapat november végén érkezett meg Melbourne-be, óriási tömeg fogadta őket, és már ott is mindenki a magyar tragédiáról beszélt, hiszen alig egy hónap telt el a szovjet bevonulás óta.

A kardcsapat kiváló szereplése szinte elvárás volt a magyarság részéről, ugyanis ebben a versenyszámban akkor már közel 30 éve, az 1928-as olimpia óta volt veretlen a magyar olimpiai csapat, és ’56-ban sem okoztak csalódást. A döntőben végül a lengyelek elleni sima győzelemmel egymásután hatodszorra is a magyar himnuszt énekelhették a kardcsapat-dobogó legfelső fokán. Ezzel Hámori Jenő megszerezte a BEAC 5. olimpiai aranyérmét.

Az olimpia után Hámori Jenő frissen végzett vegyészként a szabadságot választotta és elhatározta nem tér vissza a kommunista Magyarországra, később a New Orleans-i Tulane Egyetem Orvosi Karának biokémia professzora lett. A rendszerváltás óta nyaranta rendszeresen hazajár, 2003-tól az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, vendégprofesszorként tartott előadásokat.

A Budapesti Haladást az ’56-os forradalom elsöpörte, a szocialista diktatúra a forradalom leverését követően a szovjet mintájú egyesületi és sportirányítási rendszert sem állította vissza. A régi patinás sportklubok visszakaphatták nevüket, címerüket, színeiket így a BEAC is 1957-től újra önálló egyesületként működhetett tovább, viszont a vívó szakosztály az OSC-hez került át, ami a BEAC-os vívó sikerek végét jelentette.

A Kádár-rendszerre jellemző módon a disszidensek neveit, a külföldön sikereket sikerre halmozó magyar sportolókat igyekeztek elfelejteni, róluk tudomást nem venni. Így eshetett meg, hogy Hámori Jenő neve közel 60 éven át hiányzott a BEAC büszkeségfaláról… Egészen mostanáig…

nevtabla
A BEAC korábbi dicsőségfala
H mori Jen‹, portr‚, 1956.
A fiatal Hámori Jenő
boritek
Az 1956-os olimpia magyar bélyegei díszes, első napi borítékon (FDC)
A magyar kardcsapat 1956_nagy
Az 1956-os Melbourne-i olimpián győztes magyar kardcsapat (balról: Keresztes Attila, Magay Dániel, Hámori Jenő, Kárpáti Rudolf, Kovács Pál, Gerevich Aladár)
aDSC_7107_nagy
Hámori Jenő, a BEAC 5. olimpiai bajnoka