Hámori Jenő

A BEAC büszkeségfalán már 1968 óta öt nagy név szerepelt: Dr. Prokopp Sándor, Csik Ferenc, Dr. Rajczy-Rasztovich Imre, Kovácsi Aladár, és Németh Angéla, a BEAC olimpiai bajnokai.

Ez a büszkeségfal azonban sok-sok éven át volt hiányos. Kovácsi Aladár neve - aki 1952-ben a Haladás színeiben lett a magyar öttusa első olimpiai bajnoka - már közismert a BEAC-os berkekben. Hámori Jenő olimpiai bajnok neve azonban egészen napjainkig nem szerepelt az egyesület olimpiai bajnokai között.

Hámori Jenő a Győri Vívó Klubban kezdett el vívni, majd 1952-ben - amikor az Eötvös Loránd Tudományegyetem vegyészhallgatója lett - a Budapesti Haladás színeiben folytatta a páston, mestere pedig Szabó László lett.

Először 1954-ben, 21 évesen hívta fel magára a figyelmet a Budapesten rendezett főiskolai világbajnokságon, amikor egyéniben és csapatban is ezüstérmet szerzett kardvívásban. Ezt követően az ’55-ös római világbajnokságon - több Haladásos sporttársával együtt - ő is hozzájárult a magyar vívócsapat kiváló szerepléséhez, a kardcsapatban Gerevich Aladár, Kárpáti Rudolf, Keresztes Attila, Kovács Pál és Palócz Endre mellett világbajnoki aranyérmet szerzett.
1956-ban három fiatal vívó kerülhetett be a „nagyöreg” Gerevich, Kovács, Kárpáti triumvirátus mellé az olimpiai csapatba, Keresztes Attila, Magay Dániel és a kiválóan teljesítő Hámori Jenő.

A szabadságharc szele a felkészülés során érte el a sportolókat:

Az olimpiai csapat november végén érkezett meg Melbourne-be, óriási tömeg fogadta őket, és már ott is mindenki a magyar tragédiáról beszélt, hiszen alig egy hónap telt el a szovjet bevonulás óta.

A kardcsapat kiváló szereplése szinte elvárás volt a magyarság részéről, ugyanis ebben a versenyszámban akkor már közel 30 éve, az 1928-as olimpia óta volt veretlen a magyar olimpiai csapat, és ’56-ban sem okoztak csalódást. A döntőben végül a lengyelek elleni sima győzelemmel egymásután hatodszorra is a magyar himnuszt énekelhették a kardcsapat-dobogó legfelső fokán. Ezzel Hámori Jenő megszerezte a BEAC 5. olimpiai aranyérmét.

Az olimpia után Hámori Jenő frissen végzett vegyészként a szabadságot választotta és elhatározta nem tér vissza a kommunista Magyarországra, később a New Orleans-i Tulane Egyetem Orvosi Karának biokémia professzora lett. A rendszerváltás óta nyaranta rendszeresen hazajár, 2003-tól az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, vendégprofesszorként tartott előadásokat.

A Budapesti Haladást az ’56-os forradalom elsöpörte, a szocialista diktatúra a forradalom leverését követően a szovjet mintájú egyesületi és sportirányítási rendszert sem állította vissza. A régi patinás sportklubok visszakaphatták nevüket, címerüket, színeiket így a BEAC is 1957-től újra önálló egyesületként működhetett tovább, viszont a vívó szakosztály az OSC-hez került át, ami a BEAC-os vívó sikerek végét jelentette.

A Kádár-rendszerre jellemző módon a disszidensek neveit, a külföldön sikereket sikerre halmozó magyar sportolókat igyekeztek elfelejteni, róluk tudomást nem venni. Így eshetett meg, hogy Hámori Jenő neve közel 60 éven át hiányzott a BEAC büszkeségfaláról… Egészen mostanáig…