„Az 1960-as évek közepén a BEAC egyik fénykorát élte… A régi BEAC pályára szívesen jártak az oktatók… az első emeleti kicsiny étterem szinte tanári klubbá alakult. Ma már szinte elképzelhetetlenek azok az ismeretségek, barátságok, amelyek akkor kötődtek természettudományi-, bölcsész- és jogászoktatók között.”
A szovjet sportmodell bukása és a Budapesti Haladás megszűnése után az újjáalakult BEAC-ot az egyetem újra sajátjának tekintette, a ’60-as évek végére az egyesületnek már 1200 igazolt sportolója volt, a kari bajnokságokon pedig 2500-an vettek részt.
Az atlétika szakosztály újra meghatározó szereppel bírt az egyesületben, leginkább Bácsalmási Péternek köszönhetően, aki az 1960-as években egy olyan atlétagárdát kovácsolt össze, mely akkoriban az ország élvonalába tartozott.
Ebben az időszakban a legeredményesebb versenyzők egyike a 7-szeres magyar bajnok Szabóné Nagy Zsuzsa volt, aki az 1964-es tokiói olimpián, 2:03,5-ös új magyar csúccsal 4. helyezést ért el 800 méteres síkfutásban, majd az 1966-os budapesti atlétikai Európa-bajnokságon egy ezüstérmet is szerzett.
Az 1966-os, budapesti rendezésű Atlétikai Európa-bajnokságon Szabóné Nagy Zsuzsa (jobb) ezüstérmet szerzett 800 méteres síkfutásban
Az ötszörös magyar bajnok (Hajdú Lajos, Gyulai István, Spánik Ágoston összeállítású) BEAC-os futóváltó oszlopos tagja volt Mihályfi László, aki egyéniben tizenkét magyar bajnoki címet szerzett és háromszor is országos csúcsot futott.
1972-ben mindössze 44 napja volt csúcsformába kerülnie Szepesi Ádám magasugrónak, ugyanis 44 nappal az indulás előtt vált világossá, hogy indulhat az olimpián. A müncheni tragédiáról elhíresült olimpia utolsó versenyszámaként, óriási káosz közepette Szepesi Ádám mindössze 5 cm-el lemaradva az első helytől 2,18 cm-es ugrásával az 5. pontszerző helyen végzett.
Az 1968-ban Németh Angéla pedig a BEAC-os történelem egyik legszebb aranyát hozta el…
“Mindig csak az egyik lábamon viseltem cipőt, az a mínusz 20 dkg, felfele 1-2 cm pluszt jelentett”
„Az olimpián kidekorált minket az Adidas, de a cipő egyszerűen nem volt jó rám. Az olimpiai faluban végül betévedtem a Puma mintaboltjába, ahol két nap alatt egy tökéletesen illeszkedő cipőt készítettek számomra. Abban ugrottam meg az 5. helyet. Mindig csak az egyik lábamon viseltem cipőt, az a mínusz 20 dkg, felfele 1-2 cm pluszt jelentett”
Az atlétikai sikerek mellett a BEAC ekkoriban nagy szerepet játszott a tájfutás magyarországi meghonosításában és népszerűsítésében is.
A BEAC 1957-ben önállósodott tájékozódási futó szakosztályának vezetői kezdték el a sportág országos népszerűsítését. Így igazolt le a BEAC-ba 1962-ben Hegedüs Aletta majd öccse, András, egy év múlva Ágnes, legvégül pedig az 1955-ös születésű legkisebb testvér, Ábel is. A Hegedüs testvérek kiemelkedő eredményeikkel a BEAC tájfutó szakosztályának húzóembereivé váltak a későbbiekben és sorra nyerték a magyar bajnokságokat.
1963. április 7. Zamercev tábornok, Budapest szovjet városparancsnoka beszélget a Felszabadulási versenyen résztvevő fiatalokkal. A tábornokkal szemben BEAC emblémával a karján Szarvas András, mögötte kissé gyanakvó tekintettel Hegedüs András.
Három versenyzőnk - Hegedüs Ágnes, Hegedüs András és Lantos Zoltán - a nemzetközi élvonalban is komoly sikereket ért el. Hegedüs Ágnes 4, Hegedüs András 3, Lantos Zoltán pedig 6 világbajnokságon indult. Ágnes 1970-ben az NDK-ban megrendezett világbajnokságon Horváth Magdával és Monspart Saroltával egy csapatban a 2. helyen célba érve megnyerte a magyar tájfutás első világbajnoki érmét.
Hegedüs Ágnes 1970-ben váltóban szerezte meg a magyar tájfutás első világbajnoki érmét (2. hely)
Hegedüs András 1972-ben Csehszlovákiában felért a magyar férfi tájfutás csúcsára, amikor váltóban bronzérmet szerzett:
„A váltónknak én voltam a negyedik, befutó embere. A 200 lelkes magyar tábor elképesztő éljenzéssel fogadott a célban. Az eredményhirdetésnél pedig első és eddig utolsó magyar férfiakként büszkén léphettünk fel világbajnoki dobogóra.”
Az ELTE 1972-ben kapta meg a hivatalos értesítést arról, hogy a BEAC Mező utcai sporttelepét lebontják, mert a helyükön áruház épül. Az 1973-as bezárással súlyos törés következett be az egyesület életében, melynek a sporteredmények és a közösségek is kárát látták.
Az 1973-as BEAC-stadion bezárása éppen az egyesület 75. születésnapjára esett
