A magyar egyetemi és főiskolai sportmozgalom - angol mintára - szerveződő klubjai a XIX. század utolsó éveiben jöttek létre, amikor felerősödött az egyetemi ifjúság érdeklődése a modern sportágak iránt. 1887-ben a Budapesti Tudományegyetem akkori rektora, dr. Fodor József azt javasolta, hogy angol mintára alakítsanak egyetemi sportklubot. 1887-ben az Egyetemi Athletikai Club (EAC) megtartotta ugyan alakuló ülését, működése azonban személyi és anyagi feltételek hiányában nem valósult meg. Az 1890-es évektől a modern sportágak iránt egyre nagyobb lelkesedéssel fordultak a hallgatók, a Tudományegyetem kiadványában, az Egyetemi Lapokban önálló sportrovat indult. A Tudományegyetem oktatói közül Dr. Záborszky István tanársegéd, és Dr. Klupathy Jenő egyetemi tanár aktív tevékenysége végül meggyőzte báró Eötvös Lorándot, akkor már világhírű fizikust, korábbi rektort és egyben lelkes természetjárót, hogy vállalja el az új sportklub elnöki tisztségét.
„Ne riadjunk vissza a kezdettől, ha egyelőre nagyon csekély is a kilátás, hogy egy szép klubot alakítsunk, a kívánt munka mindenesetre meg fogja a kívánt gyümölcsöket hozni s ennek reményében szólítalak fel mindnyájatokat: fel a sportra!”
1898. november 1-én ezzel a lelkesítő mondattal zárta Komáromy Zoltán az Egyetemi Lapokban megjelent cikkét. Derűlátó szavai pár nap múlva be is igazolódtak, 1898. november 5-én megalakult a Budapesti Egyetemi Atlétikai Club! Aznap jóval a közgyűlés megnyitása előtt százával gyűlt össze az ifjúság a Budapesti Tudományegyetem I. számú tantermében. Az alapszabályok felolvasása után falrengető éljenzés fogadta az egyesület első elnökének megválasztott báró Eötvös Lorándot, aki e szavakkal fordult hallgatósága felé:
"Uraim, fogadják a köszönetemet azért, hogy ebben a percben, amikor egy régi vágyunk megvalósítása ügyében egybegyűltek, akkor engem is ide hívtak a maguk körébe és ezen újabb alkotásukban nekem is részt juttattak… Önök még az élet lépcsőjén állnak uraim, s azért vágyódnak a sportra, hogy ezáltal is mindig és mindig jobban férfiakká váljanak.”
