Számomra felejthetetlen élményt jelentett az évad – interjú Horváth Biankával – ELTE BEAC Kosárlabda

Számomra felejthetetlen élményt jelentett az évad – interjú Horváth Biankával

Meglehetősen eseménydús évet tudhat – részben – maga mögött NBI-es csapatunkat az utolsó két hónapban megbízott vezetőedzőként irányító Horváth Bianka. Volt időszak, amikor négy csapatot vitt párhuzamosan, és a juniorokkal még vár rá egy országos döntő. Ezúttal azonban egy kávé mellett az NBI-es csapat nem mindennapi idényét elemeztük, a Sió Kupától egészen a Play Out zárásáig

Hivatalosan Albertirsán, a Cegléd elleni találkozóval ért véget csapatunk számára az idei NBI-es idény, melynek végén 9. helyen zártuk az élvonalbeli küzdelmeket. A tavalyi 10. helyezés után egyet előre léptünk a tabellán, amire tekinthetünk sikerként, ám talán nem túlzás azt mondani, a bravúrgyőzelmekkel tarkított idény végeredménye sokunkban hagyott némi hiányérzetet.

„Ez valóban nem túl merész kijelentés, de azt gondolom, bőven kaptunk olyan élményeket az idei évben, amelyekre évek múltán is szívesen emlékszünk majd vissza.” Hogy az idei csapat jó lehet, az először a Sió Kupán mutatkozott meg, ahol ugyan győzelmet nem sikerült szereznünk, de kifejezetten jó és szoros mérkőzéseket játszottunk jóval erősebb ellenfelekkel szemben. „Kíváncsian vártuk mi is Bubuval, hogy mit tudunk kihozni magunkból, és Szekszárdon az látszott, hogy lehet keresnivalónk. Sok összetevős volt a történet. Timi igazi kapitányként állt a csapat élére, egészen más arcát mutatta, mint az első itteni idényében. Trixi egyértelműen szintet lépett a negyedik itt töltött évére, Berta érkeztével pedig a védekezésünk is kapott egy komoly oszlopot. Az idei BEAC-ot kemény, hajtós védekezés jellemezte, ez pedig korábban nem volt a védjegyünk. Azt gondolom, ez volt az egyik kulcsa a sikereknek.”

A Sió Kupa hozott egy komoly veszteséget is, hiszen Judie bokasérülése miatt kivált a formálódó csapatból, ami egyben azt is eldöntötte, hogy magas posztra kell még légióst szerződtetni. „Már előtte is téma volt, hogy hozzunk esetleg még egy légióst, de előttem van a kép, ahogy Szekszárdon Bubuval egymásra néztünk Judie sérülésekor, és kimondtuk: kell még egy légiós.” A csapat pedig kifejezetten jól reagált a váratlan helyzetre, hiszen a bajnokság elején a későbbi ezüstérmes Szekszárdot és a negyedik helyezett Pécset is komoly erőbedobásra késztettük. „Valódi pozíciós center nélkül egy pörgős, futós kosárlabdát játszottunk, és ez meglepte az ellenfeleinket. Mindeközben Judie szépen haladt a rehabilitációval, és szerintem fejben egy picit megnyugodott, hogy jó helyre érkezett vissza, jó kis közeg, csapat lesz az idei.”

Magasemberünk visszatérése remekül sikerült, hiszen masszív dupla-duplával segítette hozzá a csapatot a Diósgyőr bravúros legyőzéséhez. És nem ez volt az egyetlen emlékezetes siker, hiszen idegenben Győrben, és hazai pályán a PEAC ellen is nagyarányú, nem várt győzelmet arattak a lányok. „Ezek tényleg olyan sikerek voltak, amikre büszkék lehetünk, és szerintem mindenki számára emlékezetesek, akik átélték ezt a pályán vagy amellett.” 

Mindezek tükrében a szakma egyértelműen a nyolcba várta a csapatot, ám az utolsó pillanatban a lányok lemaradtak a rájátszásról. A legtöbben a BKG elleni decemberi vereségben látták a fő okot, Bianka azonban árnyalta ezt a képet. „Nekem, és a lányoknak legalább ekkora hiányérzetünk van a DVTK elleni idegenbeli találkozó kapcsán. A félidőig egál volt az a mérkőzés, mi tudjuk, miért alakult a második 20 perc úgy, ahogy. De volt számtalan más esélyünk, mégsem tudtunk élni velük. A Vasas ellen előjött a szokott mentális görcs, a TF pedig… Ott nem sikerült a mi játékunkat játszani, önbizalom nélkül, görcsösen és lassan játszottunk. A biztosnál is biztosabbra akartunk menni, és az lett a vége, ami.

Az eredményt ismerjük, a TF összesítésben két ponttal bizonyult jobbnak, ezzel pedig ők értek oda a nyolcba, számunkra pedig maradt ismét az alsóházi küzdelem. A vezetőség az alapszakasz lezárásának másnapján felmentette a csapat vezetőedzőjét, Balogh Juditot, így Bianka az addigi másodedzői szerepkörből megbízott vezetőedzővé lépett elő és az együttes vele vívta meg az alsóházi rájátszás hat mérkőzését. Mindezt úgy, hogy gyakorlatilag az első mérkőzés feldobásának pillanatában biztos volt, hogy a csapat bebetonozta magát a kilencedik helyre – se hátrébb, se előrébb nem kerülhet már a tabellán.

„Speciális helyzet volt nyilván ez az idei Play Out. Az első meccsről értelmetlen is beszélni, hiszen ott minden tekintetben szét voltunk még zuhanva. Utána viszont a lányok összekapták magukat, és produkáltak egy hármas győzelmi sorozatot. Nem minden pillanatban tudtunk edzéseken százszázalékos intenzitással pörögni, de amikor kellett, Timi is mindig „odacsapott”, és akkor újra rend volt a fejekben. Mérhetetlenül hálás vagyok a lányoknak azért, amilyen hozzáállással végigdolgozták ezt a másfél hónapot. Számomra felejthetetlen élményt jelentett ez az évad, mondhatom, minden része. Köszönöm nekik, és mindenkinek a bizalmat és támogatást, amit az egész idény során kaptam.” 

Adja magát a kérdés, ha úgy hozná az élet, leülne-e NBI-es kispadra hosszútávon is. Mosolyogva, de határozottan mond nemet. „Én úgy tekintek az edzői szakmára, mint az Eiffel toronyra. A csúcsán az Euroliga sztáredzői vannak. Mikor az NBI-hez kerültem, Bubu mellé, akkor szembesültem vele, hogy Eiffel torony lépcsői közül valahol még csak az alsó fokokon járok. És nem azért, mert ő ezt éreztette volna velem! Én magam szembesültem vele, hogy főleg taktikai téren mennyi mindent kell még tanulnom. Óriási felelősséggel jár, ha valaki leül egy NBI-es kispadra, és egyetlen rossz idény is véget vethet a karrierednek. Messze vagyok még attól, hogy egy ilyen kihívásnak meg tudjak felelni. Egyelőre tanulni szeretnék, fejlődni, és remélem, hogy a jövőben lesz lehetőségem még megmérettetni magam a legmagasabb szinten. Kapkodni viszont nem szeretnék.”

Hogy pontosan milyen feladatok várják jövőre, még ő maga sem tudja biztosan, de szívesen maradna a felnőtt csapat kötelékében. Abban viszont tökéletesen egyetértünk, hogy az idei szezonra sokáig és jó szívvel fogunk emlékezni, mert történt bármi, a végén a boldog pillanatok mindig felülírják a szomorúakat.

Iratkozzon fel hírlevelünkre!