Az 1991-ben Eb bronzérmet szerző női válogatottat köszöntötték – ELTE BEAC Kosárlabda

Az 1991-ben Eb bronzérmet szerző női válogatottat köszöntötték

Ma délelőtt, a Kosárlabdázás Napján a Hősök terén köszöntötték az 1991-es Európa-bajnokságon bronzérmet szerző női kosárlabda válogatott tagjait. A máig utolsó felnőtt EB érem egyik fő letéteményese felnőtt csapatunk vezetőedzője, Balogh Judit volt, aki sérülten is remekelt Izraelben.

Az izraeli Európa-bajnokság történetét, magyar szemszögből a korábbi sportújságíró, Dobor Dezső írta meg “A Kezdő Ötös” című munkájában. Ebből idézünk:

„1991 szerencsére nem csak Sajdik Ferenc Kossuth-díjas grafikus remek rajzával örvendeztette meg a játék százéves fennállását is ünneplő rajongótáborát.

Az ünnepre a lányok megint kitettek magukért. Az év megint váltást hozott az irányításban, Pálinkás József felkérte társául ifj. Gyimesi Jánost. Pálinkás szerint “Gyimesi szakmai hozzáállása sokat lendített a csapaton”. Gyimesi szerint  “az volt a munkamegosztás kettőnk közt, hogy én hajtom a játékosokat, Pálinkás meg simogatja őket”.

Elsősorban újakkal dolgoztak, mert a két évvel korábban leszerepelt várnai különítményből csak Balogh Judit, Sztojkovics Éva és a Bari centere, Németh Ági maradtak.

Az utolsó mohikán, Németh Ági az első szóra jött Olaszországból a válogatottba. Rá mindig lehetett számítani, hetedik Eb-jén játszott.

Az Eb-re első alkalommal került sor Európán kívül, Tel-Aviv volt a házigazda, de a labilis politikai helyzetre való tekintettel más városok is beugrásra készen álltak, így Budapest is. A Maccabi Tel-Aviv csarnokában, a Yad Elyahu-ban voltak a meccsek. A csapat eredeti célja a hat közé kerülés volt, azaz az olimpiai világselejtezőre a belépő megváltása.

“Remek játékos anyaggal dolgozhattunk, és ez segített hozzá 1991-ben az újabb bronzhoz. Pedig ne felejtsük el, hogy Boksay nélkül szerepeltünk. Ez a helyzet sok játékos erejét megsokszorozta (lásd 1956. évi Eb – a szerk.). Előtte tudatosan tűzbe vittük a csapatot, s ezek a felkészülési meccsek megerősítettek minket. Ezt az ötletet Killiktől lestem el. Laci, akitől rengeteget tanultam, azt erőltette, hogy a kínaiakkal, az amerikaiakkal találkozzunk, nem hogy nem vattázta a csapatát, vágyta, hogy sokkal keményebb ellenfelek ellen dobja be a lányokat.” – említi Pálinkás József. “Beszélnünk kell a háttérről is, Hepp doktorról és kollegáiról.  A csapatunknak volt egy női Michael Jordan-je, ahogy Balogh Bubut elnevezték Franciaországban. Ő nem sokkal az Eb előtt sajnos lesérült. A jugoszlávok ellen játszottunk egy határ menti találkozót. Nagy Andreával a félpályánál letámadták az ellenfelet, Bubu ekkor rálépett Csubi bokájára, és ennek a balszerencsés pillanatnak részleges bokaszalag szakadás lett a vége. Ettől kezdve a sorsa (és vele együtt a csapat sorsa) az orvosok kezébe került. Annak idején Hepp doki műtötte Beloberk keresztszalag szakadását is, és mint vele, Bubuval is csodát tett. Magam még csak reménykedni se mertem, hogy a kulcsemberünk pályára léphet az Eb-n.” – folytatta.

Nagy Dóra sérülés miatt csak a tévé előtt kuksolhatott, Bakai kinn volt, de a könyöke minden volt, csak egészséges nem, és akkor mindezt betetőzte Bubu balszerencséje. Mi lesz ebből?

Kellő aggodalommal, napokon át mással sem foglalkozott a sportsajtó, csak Balogh lábával. Játszhat? Nem játszhat? Annak idején Puskás kifordult bokája került ilyen sokrétű megvilágításba a világbajnoki döntő előtt.

Egy ember tudta a választ, a kezelést irányító Hepp doktor. Két órával az első meccs előtt mondta ki az igent, a döntéssel a felelősséget magára vállalva. A csapatszellemre jellemző a külföldi szerződés előtt álló játékos nyilatkozata: “A nyitányra akkor is ki kell állnom, ha utána lépni se tudok…” (Nemzeti Sport)

“Közülünk kevesen hívták Ferinek. Számtalan beceneve közül a Hepi ragadt rá a legerősebben, nem csak a névből eredő szójáték miatt, hanem mert számunkra ő a vidámságot jelentette.” – búcsúztatta a temetésen Balogh Judit a bölcs barátot, a kitűnő szakembert, aki csendesen, de mindig aranyat érő szavakkal terelgette a játékosokat a problémáik megoldása felé.

“Az első mérkőzések mindig nagyon fontosak, különösen egy női csapatnál, mi előbb vertük Bulgáriát, majd Izraelt is, mely az előző meccsén csak egy ponttal kapott ki Csehszlovákiától. A hazai pályán játszó Izrael bukásához nagyban hozzájárult Balogh harminchárom pontja (!) és Németh Ági kilenc lepattanó szerzése az első félidőben. A harmadik, de már tétmentes csoportmeccsen belefért a pihentetett Balogh nélkül a csehszlovákok elleni harminc pontos fájdalom is. Szerencsétlenségünkre a Szovjetunió következett a döntőbe jutásért. A nyolcvan pontunk is kevés volt ellenük, tizenhárom pontos szolid vereség lett a vége, de a szünetben még az állt a táblán: 42-42!” – teszi hozzá ifj. Gyimesi.

Sajnos nem sikerült megismételni azt a bravúrt, amit 1991 januárjában Stockholmban mutatott be a csapat a szovjetek legyőzésével, Csávásnak az utolsó pillanatban dobott kosarával. (Egyszer egy szintén barátságos mérkőzésen a Sportcsarnokban a Killik gárda is verte az olimpiai, világ- és Európa-bajnokot. Az Európa-bajnokságokon viszont egyszer sem sikerült, tizennyolcszor vesztesként fejeztük be ellenük.)

“A csoda tehát bekövetkezett: Bubu az ötből négy meccsen játszott, és átlagban huszonhárom pontot szórt! Hozzá meg kellett találni az utat, vele el kellett találni a hangnemet, mint ahogy ez a legtöbb klasszisnál mindig is így van. Voltak különcségei, ez tény, de azt gondolom, hogy ezt el kell fogadni, ha ugyanakkor a 25-30 pontjaival meg nyerünk. Hagytam, hogy a saját elképzelései szerint végezze a melegítést, mert hogy itt volt a forrpont, azaz a csapatkapitány miért nem melegít együtt a társaival. Az általam képviselt modernebb, szabadabb szellem vissza is üthetett volna rám, ha az eredmények nem jönnek. De jöttek. A bolgárokat újra legyőzve újra bronzérmesek lettünk. Bubu és Galamb, azaz Balogh és Németh (a torna legjobb lepattanó szerzője!) az Eb All Star csapatába is bekerült.” – jegyzi meg Pálinkás.

Bakai Eszter így kommentálta a harmadik helyet:

“Ez a bronzérem fantasztikus, biztos vagyok abban, hogy nem tudtunk volna egymás szemébe nézni, ha enélkül lettünk volna kénytelenek hazautazni.”

(Nemzeti Sport, VI. 18)

“A mieink bármelyik ország válogatottjában is éljátékosok lettek volna. Hihetetlenül tehetséges anyagunk volt, mind erős egyéniségek. Balogh Bubu, ha véletlenül kihagyott valamit, akkor is követte a labdát, ami biztos, hogy a kezébe esett, és akkor bedobta, mert ez a vérében volt. Németh Ágiról nem kell mást mondani, csak annyit, hogy Izraelben is átlagban 20.8 pontot dobott és azt, hogy egyedüliként mind a négy bronzban részes volt! Elsősorban a “Jocinak” köszönhetően jó hangulat volt, közösség volt, csapat volt! Nem is tudom, hogy valaha játszott-e a miénkhez hasonló egységes, klikkesedéstől mentes válogatott a magyar mezben.” – teszi hozzá ifj. Gyimesi.

 

A magyar válogatott Eb-eredményei (1991)

CSOPORTMÉRKŐZÉSEK A CSOPORT
Bulgária-Magyarország 64-76 (25-36)
Izrael-Magyarország 62-74 (32-45)
Csehszlovákia-Magyarország 91-61 (39-29)
ELŐDÖNTŐ
Szovjetunió-Magyarország 93-80 (42-42)
A 3. HELYÉRT
Magyarország-Bulgária 65-61 (32-27)

 

A bronzérmesek: Bakai Eszter, Balázs Hajnalka, Balogh Judit, Csák Magdolna, Csávás Andrea, Horváth Judit, Knopp Eszter, Nagy Andrea, Bíró Eszter, Bíró Anikó, Németh Ágnes, Sztojkovics Éva.

S a végén a bronzzal a kezében végre Balogh lábára felkerülhetett a “jól megérdemelt” gipsz, hogy teljesen rendbe jöjjön.”

 

Forrás: Dobor Dezső: A Kezdő Ötös – Kosárlabda Múzeum: http://kosarlabdamuzeum.hu/kezdo5/#bronzfa

Iratkozzon fel hírlevelünkre!