Óriási csapatdiadal a bronzérem – Boros Julcsi mesélt a világbajnokságról – ELTE BEAC Kosárlabda

Óriási csapatdiadal a bronzérem – Boros Julcsi mesélt a világbajnokságról

Még a szokásosnál is mosolygósabb Boros Julcsit sikerült hétfőn este telefonvégre kapnunk, immár Budapesten, ahová aznap délelőtt érkezett haza a debreceni U19-es világbajnokságot követően. A jókedv maximálisan érhető, hiszen minden előzetes várakozást felülmúlt a magyar csapat a bronzéremmel, Julcsi ráadásul a torna legjobb ötösébe is bekerült. Felidéztük vele a hosszú, ám rendkívül sikeres hét eseményeit

Hétfő délelőtt érkeztél haza, Budapestre. Hosszú volt a vasárnap este?

Egy kicsit. 🙂  Megünnepeltük a csapattal a világbajnoki bronzérmet, úgy érzem, volt mit. Hatalmas dolog, amit elértünk, még most is nehéz felfogni, hogy sikerült, és azt hiszem, ezzel az érzéssel nem vagyok egyedül.

Menjünk vissza az időben egy kicsit. Milyen várakozásokkal tekintettetek a világbajnokság elé?

Úgy gondolom, hogy ilyen eredményre senki sem számított. Én a nyolcba jutást is komoly eredménynek tartottam volna, mert ez nem egy kifejezetten összeszokott társaság volt. Talán három éve, az Európa-bajnokságon játszottunk hasonló felállásban utoljára. Az edzői stáb is új volt, nem dolgoztunk még velük, de egy kemény, öthetes felkészülés végére, úgy érzem, tökéletesen összeértünk és megtérült a befektetett munka.

Hazai pályán játszottatok. Ez teher vagy könnyebbség volt inkább?

Szívesen utaztam volna a csapattal akár egy másik kontinensre is, de közben az is tény, hogy egy sportoló életében ritkán adatik meg az, hogy hazai közönség előtt szerepeljen egy világbajnokságon. Itthon minden támogatást és odafigyelést megkaptunk, ott volt a család, a barátaim, olyan csodálatos szurkolótábor alakult a lelátón, ami rengeteg energiát adott nekünk. Büszkék voltunk arra, hogy az összes mérkőzésünket közvetítette a TV és ezáltal olyanok is láthatták és szurkolhattak nekünk, akik eddig kevésbé követték a női kosárlabdát.

A csoportmeccseken két könnyű győzelmet arattatok, az orosz válogatottól viszont kikaptatok. Mi történt azon a meccsen?

Az orosz csapat nagyon jó erőt képviselt, képzett játékosokkal és a torna korai fázisában ellenük még nem tudtuk felvenni a kesztyűt. A harmadik negyed végére kicsit elfáradtunk és ez társult egy gyengébb dobóformával. Szerencsére mindez a csoportmérkőzések során történt, ezért csak az lett a következménye, hogy nem csoportgyőztesként várhattuk a folytatást. Ez a vereség még jobban összekovácsolt minket és még elszántabbá tett.

Egy ilyen kemény sorozatterhelésben – 9 nap, 7 meccs – hogy lehet az ellenfelekből készülni, lehet egyáltalán? És hogyan lehet regenerálódni?

Összesen két nap pihenő volt a teljes világbajnokság alatt. Borzasztó profi volt a háttér és ngyszerű stáb dolgozott körülöttünk. Minden adott volt ahhoz, hogy a kevés időben is tudjunk pihenni, megújulni, az edzők pedig elképesztő munkát tettek abba, hogy az ellenfeleinkből felkészítsenek bennünket. Minden meccs előtt volt videós elemzés, papírokon kaptuk a figurákat, felhívták a figyelmünket arra, hogy melyik játékostól mire számítsunk. Rengeteg időt és energiát áldoztak azért, hogy sikeresek legyünk.

Az egyenes kieséses szakaszban először Olaszország, majd Csehország jött szembe.  

Az olaszok ellen adott egy kis érzelmi pluszt az, hogy a VB előtt kétszer is legyőztük őket felkészülési mérkőzéseken. Ez persze nem jelentett semmire garanciát, de úgy érzem, magabiztosabbak voltunk náluk. A csehek ellen pedig nem volt idő azon gondolkodni, hogy mi a tét, mentünk előre, és igyekeztük a maximumot adni. Azt el kell, hogy mondjam, hogy elképesztően jó csapategység alakult ki a válogatotton belül, a pályán és azon kívül is mindenki maximálisan segített mindenkit, aki bent volt a parketten, érezte azt az energiát, ami a padról áradt felé. Óriási élmény volt ezt megélni.

Úgy tűnt, a szövetségi kapitány, Cziczás László maximálisan bízott benned, fontos feladatokat bízott rád.

Éreztem a bizalmat végig a világbajnokság alatt. Sok teret, lehetőséget kaptam, igyekeztem ezzel élni. Végig éreztem, hogy a társak és az edzők is megbíztak a döntéseimben, éreztették, hogy nincs tragédia abból sem, hogy ha egy helyzet kimarad vagy hibázok, menni, dolgozni kell tovább, és majd jön a következő lehetőség. Nélkülük én sem lehettem volna ilyen sikeres.

A döntőért az Egyesült Államok jött szembe. A Vb összképe alapján gyakorlatilag borítékolható volt az ő végső sikerük. Milyen érzésekkel mentetek fel arra a mérkőzésre?

Nyilván mi is tudtuk, hogy ők az esélyesek, de nem mentünk feltett kézzel. Ezzel együtt én éreztem egy kis megszeppentséget magunkon, pedig jól kezdtük a találkozót. Összességében szerintem mindent megtettünk azon a mérkőzésen is, ez ennyire volt elegendő. Bár a végeredmény nem feltétlen hízelgő, a Vb-n a döntőt leszámítva mi kaptuk a legkevesebb pontot az amerikaiktól, és a különbség is ellenünk volt a legkisebb. Ezekre azért lehetett építeni.

A legjobb négybe rajtatok és az amerikaiakon kívül Mali és Ausztrália csapata került. Téged mennyire lepett meg, hogy a magyaron kívül nem volt több európai csapat a végjátékban?

Engem alaposan meglepett. Nyilván előzetesen nehéz volt reálisan felbecsülni az erőviszonyokat, de az, hogy sem Franciaország, sem Olaszország nem került be a legjobb nyolcba, az mindenképp váratlan volt.

Az ausztrál-mali elődöntőt megelőzően többen voltunk, akik inkább Malit reméltük a döntőbe, mondván, Ausztrália ellen talán több esélyünk lenne a bronzcsatában. Nektek voltak ilyen “kívánságaitok”?

Figyeltük a második elődöntőt, és bevallom, mi is hasonlóan éreztünk. Mali nagyon fizikális csapat, az ausztrálok játéka talán közelebb áll az általunk is képviselt stílushoz. Végül ugye Ausztrália jutott a döntőbe, így nekünk Mali ellen kellett készülnünk a bronzcsatára.

Ahogy mondtad, jóval fizikálisabb csapatuk volt. Mi volt ellenük a taktika?

Az alapkoncepció nyilván adott volt, azzal, hogy erős belső posztjuk volt, ráadásul nagyot is ugranak. Az volt a cél, hogy segítsünk be a palánk alá a védekezésben, és inkább kínáljuk fel nekik a kinti dobások lehetőségét. A másik oldalon, támadásban várható volt, hogy jobban betömörülnek a palánk alá, és nekünk több terünk lesz kintről dobni – ez így is történt, és igyekeztünk ezt jól kihasználni. 

Ebben a korosztályban még sosem nyert Magyarország világbajnoki érmet. Neked viszont van két korábbi EB ezüstérmed. Hol helyezkedik el ez az érem a Te képzeletbeli rangsorodban?

Most mindenképpen a legelején! Ez tényleg egy csodálatos, senki által nem várt vagy remélt eredmény, márcsak ezért is nagyon kedves a szívemnek. De főleg azért, mert egy óriási csapatdiadal volt, ami mindennél szebbé teszi ezt a bronzérmet.

A bronzérem mellé bekerültél a torna All Star csapatába is. Számítottál erre?

A torna közben minden mérkőzésen arra koncentráltam, hogy mivel tudok a legtöbbet hozzátenni a csapat eredményességéhez. Hogy a végén ezzel bekerültem az All Star csapatba, az persze hatalmas öröm és megtiszteltetés volt.

Hosszú, kemény nyáron vagy túl. Most jöhet egy kis pihenés?

Egy kicsi. Ezt a hetet a családommal, barátokkal töltöm, azt hiszem, egy-két napig most nem veszek kosárlabdát a kezembe, de aztán jövő héten már bekapcsolódom a csapat felkészülésébe. Valóban kemény nyár volt, de a VB bronzérem fényesen igazolja, hogy minden percét megérte a befektetett munka.

 Fotók: FIBA.Basketball

 

Iratkozzon fel hírlevelünkre!