BEAC karanténblog – Galántai Almával – ELTE BEAC Kosárlabda

BEAC karanténblog – Galántai Almával

“A többséggel ellentétben én még nem jutottam el az unatkozás mélyebb szintjeire, noha az első pár nap közel kerültem hozzá. Az első otthoni héten még eljártam többször futni, felderítettem a Gellérthegy környékét, egy alkalommal össze is futottam egy arra futócsapattársammal. Ő hegynek felfelé futott, én akkor ezt még nem próbáltam ki (később rá is jöttem, hogy miért…). A bioritmusom picit felborult, van, amikor csak este 11 körül kezdem el az erősítéseket csinálni. Szerencsére nem fogom megunni a feladatokat, mert a barátnőim is előszeretettel küldik a jobbnál jobb videókat, ugyanúgy, ahogy a junior csoportunk is elég aktív ilyen téren. 4 napot Velencén töltöttem, ott picit szabadabban mozogtak még az emberek másfél hete. Kicsit más is volt naplementében futni, mint hegynek felfelé, a szennyezett levegőben. Anyukámmal még körbe is bicikliztük a tavat egy délután. Tanulás szempontjából az első héten még eleggé lustálkodtam, de hogy őszinte legyek, így, hogy mi oszthatjuk be azt, hogy mikor csináljuk a beadandókat és egyéb feladatokat, úgy érzem, én többet és hatékonyabban tanulok. Szerencsére a különóráim is zavartalanul tudnak folyni Skype-on. A barátaimmal tudok majdnem minden nap videochatelni, Angész szülinapját is így ünnepeltük. Ez általában egy egész estés móka szokott lenni, tehát unalomra nincs esély. Produktivitásom egészen megugrott, kiválogattam a ruháimat, átrendeztem az egész szobámat, még szereltem is. Mivel boltba probálok a lehető legkevesebbszer menni, ezért még új ételeket is kipróbáltam, ami nálam nagy szó! Szerintem működőképes lehet ez a rendszer, ha mindenki megpróbálja a tőle telhető legtöbbet megtenni, azaz otthon maradni, ezáltal védve a többieket is.”

 

Iratkozzon fel hírlevelünkre!